A folyó finanszírozású nyugdíjrendszer működési alapelve pofonegyszerű: az aktív dolgozók és munkáltatóik nyugdíjcélú járulékfizetése teremti meg a fedezetet a mindenkori nyugdíjasok járadékának, azaz öregségi nyugdíjának kifizetéséhez. A rendszer fenntarthatósága így alapvetően attól függ, hogy fizetnek-e annyian és olyan összegben járulékot, amely fedezi a nyugdíjas társadalom minden egyes tagjának a megszerzett nyugdíjjogosultsága alapján kifizetendő nyugdíját. A hivatalos kormányzati kommunikáció szerint a magyar nyugdíjrendszer még legalább húsz évig egyensúlyi helyzetben tartható, vagyis aggodalomra semmi ok. Néha persze egy-két elszólás jelzi, hogy talán túl rózsás e kép. Legutóbb az Önkéntes Pénztárak Országos Szövetségének konferenciáján hangsúlyozta Hornung Ágnes pénzügyekért felelős államtitkár, hogy az állami szerepvállalás csökkentésével az öngondoskodásnak sokkal nagyobb teret kell engedni. E javaslattal mélyen egyetértve érdemes áttekinteni, milyen veszélyekkel kell a nyugdíjrendszer bevételeit illetően szembenéznünk.
A bevételi oldalt drámai mértékben veszélyezteti a speciális magyar foglalkoztatási helyzet, amelyben közel másfél millió munkavállaló csak minimálbérre van bejelentve, így csak a minimális nyugdíjjárulékot fizeti. Az egyéni és társas vállalkozók és alkalmazottaik mellett egyre több közalkalmazott és közszolgálati tisztviselő e fizetési kategóriába kényszerül. A közfoglalkoztatottak kétszázezres serege ennél is kevesebb járulékot fizet. A szürke- és feketegazdaságban dolgozók pedig részben vagy egészben mentesítik magukat a járulékfizetés alól. Ez az ismeretlen számú tömeg állítja elő a magyar GDP kormányzati több mint 20 százalékát a Transparency International becslése szerint.
Ilyen körülmények között a jövőre tervezett járulékcsökkentés kétélű fegyvernek bizonyulhat. Nyilván szükség van az élőmunkát terhelő közterhek csökkentésére, hiszen a magyar adóék az EU-ban kiemelkedően magas, ami a versenyképességet érezhetően csökkenti (ez is közrejátszhatott abban, hogy az EU tagállamainak versenyképességi rangsorában az eléggé szégyenteljes, 25. helyre csúsztunk le). Másfelől viszont a járulékcsökkentés újabb súlyos sebet ejthet a nyugdíjrendszer (és az egészségügyi rendszer) bevételi oldalán. Ha a munkavállalók nyugdíjjáruléka (jelenleg 10 százalék) lenne egy-két százalékponttal kisebb, az az egyéni nyugdíjjogosultságot is csökkentené, így a nyugdíjkasszát kisebb mértékben veszélyeztetné, mintha a munkáltatókat terhelő 27 százalékos szociális hozzájárulási adó mértékéhez nyúlnának hozzá.
Feltehetően a szocho mérséklésére kerül sor, hiszen ez jelent hatalmas terhet minden munkáltató részére, és ez az egyik fő indoka a minimálbérre való tömeges bejelentésnek is. Viszont a szocho érzékelhető mértékű csökkentése azonnali bevételkiesést okoz mind a nyugdíjbiztosítási, mind az egészségbiztosítási alapnak, amely a jelenlegi ellátások szintjét veszélyeztetheti, vagy egyéb források bevonását teszi szükségessé.
Ráadásul a szocho már nemcsak e két alap között oszlik meg (a 2016-os 74,3 százalékról jövőre 71,61-re csökken a nyugdíjbiztosítás, 20,5-en marad az egészségbiztosítás aránya), hanem az idei 5,17 százalék után 7,89-ra emelkedik a Nemzeti Foglalkoztatási Alap részére utalandó szocho részaránya. (Nem mellékesen idén július 1-jét követően bizonyítottá vált az a gyanú, hogy a munkáltatói tb-járulék szociális hozzájárulási adóvá történt minősítésével megszűnt e bevétel pántlikázottsága, így a társadalombiztosítás mellett más célokra is fordítható.)
Mi teheti mégis lehetővé, és vajon milyen mértékben, a szocho várt csökkentését? Ha csak a nyugdíjbiztosítás tekintetében próbálunk kapaszkodókat találni, akkor a 2017-es költségvetési törvényben a nyugdíjbiztosítási alap működési költségvetésében 181,1 milliárd forint többletet lelünk (a kiadási és a bevételi oldalon egyaránt 3118 milliárd forint szerepel, meg némi apró). Elvileg elképzelhető, hogy ez a működési többlet, amelynek forrása számomra nem egészen tisztázott, feláldozható a szocho csökkentése érdekében, de ez önmagában nem lesz érzékelhető nagyságrendű. (Az egészségbiztosítási alapból többet kivenni feltehetően politikai öngyilkosság lenne, tekintve az egészségügyi ellátórendszer feszült helyzetét.)
A járulékcsökkentés valódi forrása nyilván az lehet, ha a magyar gazdaság fejlődése gyorsul, noha a tervezett 2,5 százalék körül ingadozó érték önmagában nem teremt elégséges fedezetet a tb bevételi sebeinek gyógyításához. Ha a járulékcsökkentés együtt járna 2017-ben a jelenleg bruttó 111 ezer forintos minimálbér összegének érzékelhető növelésével, az valóban nagy bevételi többletet eredményezhetne, feltéve, hogy a munkáltatók képesek lennének kifizetni a magasabb bért. Ha a magasabb bér közterhei olyan arányban csökkennének, mint amilyen arányban a minimálbér nőne, ez járható út lehet a versenyképesség javítása, a foglalkoztatottság növelése, a gazdaság fehérítése és a belső fogyasztás erősítése érdekében. A nyugdíj- és egészségbiztosítási kassza bevételi kihívásai azonban tovább nőnek az elkövetkező években.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.