Félsiker

Tök jó, hogy újra lehetett részvényeket jegyezni. Ráadásul nem is egyet, hanem mindjárt kettőt is. Régóta vártuk ezt. Hiszen egy piacgazdaságnak ugyanúgy lételeme a tőzsde, mint mondjuk a hitel- vagy a devizapiac.

Azért is jó volt ez a két IPO, mert a korábbi kettő, a CIG Pannóniáé meg Norbié igencsak keserű szájízt hagyott az újdonságra vágyó kisbefektetőkben. A CIG azért, mert árfolyama a tőzsdei bevezetést követően mélyrepülésbe kezdett – nemcsak a 938, de még a kedvezményes, csak a biztosító ügyfeleinek elérhetővé tett 750 forintos jegyzési ár is mérhetetlen távolságra van az utóbbi évek 200 forint körüli tőzsdei árfolyamától. Ha nem is ennyire, de jelentősen túlárazottak voltak a Norbi-részvények is. Igaz, velük nem ez volt a fő probléma, nem véletlen, hogy alig kétévnyi szereplés után már is távoztak a számukra idegen terepnek bizonyult tőzsdéről.

Azt persze – részvények lévén – még megtippelni sem lehet, hogy az utóbbi napokban lejegyzett Alteo- és a Duna House-papírok kibocsátási ára reálisabb lesz-e, mint a biztosítóé vagy a fitneszgurué. Meglehet, a korábbi rossz tapasztalatoknak is betudható, hogy mindkét részvényt a megadott ársáv aljához közel jegyezték le az intézményi befektetők, akiknek az ajánlatai döntik el, mennyiért bocsátják ki, illetve dobják piacra papírjaikat.

A minimumot súroló értékítéletük a kisbefektetőknek kedvező, hiszen így kevesebbet kell leszurkolniuk egy részvényért. Ugyanakkor elgondolkodtató is, mivel azt az üzenetet küldi, hogy a részvények reális értékét a cégek által felkínált árak közül a legalacsonyabbhoz érzik közelinek.

Ám a Duna House-nál legalább abban lehet bízni, hogy a kereslet a bevezetést követően majd felhajtja az árakat. Hiszen jelentős igény maradt kielégítetlen, ami azzal kecsegtet, hogy a hoppon maradtak a tőzsdén próbálják bepótolni, amiről lemaradtak. Szemben az Alteóval, ahol az intézmények a nekik felajánlott részvények harmadára sem voltak vevők. Drágállották ugyanis a papírokat, miután úgy gondolják, a kormány atomenergiát előnyben részesítő energetikai politikája elszívhatja a forrásokat az alternatív szolgáltató elől.

Nem kizárt ugyanakkor, hogy okosabb időzítéssel azért az Alteo-jegyzés is nagyobb sikerrel zárult volna. Nehezen érthető, hogy a Magyar Nemzeti Bank – nemcsak mint felügyelet, hanem immár a Budapesti Értéktőzsde (BÉT) több mint 80 százalékos tulajdonosa – miért hagyta, hogy a két IPO átfedje egymást. Hiszen a Duna House akciója éppen aznap indult, amikor az Alteóé lezárult, márpedig így bizonyára akadtak befektetők, akiknek választaniuk kellett. S a tények alapján többen is az ingatlanos cég részvényeire tartalékolták pénzeiket.

A két jegyzés egymásra torlódása azért is szembetűnő, mert nem látszódik, mikor kerülhet sor a következő kibocsátásra. Az esélyesként számításba jöhető kevesek közül a WizzAir hazacsalogatása nem tűnik többnek wishful thinkingnél, az „államtalanításra” kijelölt Budapest Bank eladásának módjáról még döntés sem született, így annak részvényei egyhamar aligha lesznek elérhetőek a köz számára. Az MKB Bank börzére vitele ugyan holtbiztos, mivel azt az Európai Bizottság a júniusközepi privatizáció feltételéül szabta, ám annak 2018. február eleji, végső határideje ugyancsak nem sugall közeli bevezetést. Biztosan jön a Waberer’s International – de csak jövőre. Bár a Duna House első tőzsdére lépési kísérletének állami segédlettel bekövetkezett kudarca már óvatosságra int. Maradnak még potenciálként a kis- és középvállalkozások, mint a BÉT új, jegybank által delegált menedzsmentje által meghirdetett ötéves – amiből egy már csaknem el is telt – stratégia újdonságai. Csakhogy a piacon járva-kelve nem lehet találkozni olyan kkv-val, amely ambicionálná a tőzsdére lépést. Még a néhány visszaélés miatt vitatott megítélésű Jeremie kockázati tőkeprogramban valódi forráshoz jutott, sikeres mintacégek sem.

Ám még ha a potenciális említettek közül be is futna valamelyik, különösen a két bank, az korántsem az a választék, ami alapvetően kimozdíthatná a BÉT-et a hosszú évek óta meglévő „4 blue chip és más semmi” állapotából.
(A szerző Alteo- és Duna House-részvényeket is jegyzett.)