Milyen lenne Donald Trumppal?

A befektetők ez alkalommal talán minden korábbinál tisztábban látják az elnöki pozícióért folytatott küzdelem kimeneteléhez kapcsolódó kockázatokat. Míg Hillary Clinton jórészt a folytonosságot képviseli – bár szigorúbb kézzel bánna a kereskedelemmel, az egészségüggyel és a pénzügyi szektorral –, addig Donald Trumpra sokan a piacokat fenyegető veszélyként tekintenek, és úgy vélik, amikor arról beszél, hogy Amerikának árt a globalizáció, akkor a világszerte egyre erősödő protekcionizmus és szabadpiac-ellenes hangulat miatti félelmeket lovagolja meg.

Ez a két jelenség komoly veszélyt jelen a piacokra, emellett jelentős bizonytalanságot is szül, ezért első gondolatunk az lehetne, hogy Trump győzelme az USA-ban és a világ többi részén is részvényeladást generálna. Csakhogy a republikánus jelölt megválasztásának hatására az USA részvényei furcsa módon eleinte jobb teljesítményt nyújthatnának, legalábbis rövid távon. A fokozott költségvetési kiadások és az adócsökkentés lendületet adhatnának az Egyesült Államok gazdaságának és az USA részvényei által elérhető hozamnövekedésnek egyaránt, még akkor is, ha a hosszabb távú gazdasági hatások károsak lennének.

Ez több szempontból is rámutat azokra a nehézségekre, melyekkel a befektetőknek szembe kell nézniük, amikor az általam „vörös hattyúnak” nevezett jelenségekkel kapcsolatos taktikai döntéseket meg kell hozniuk. A kockázatelemzők által már ismert „fekete hattyúkkal” szemben (melyek a piacokat kedvezőtlenül befolyásoló, ám előre nem látható események) a „vörös hattyú” típusú kockázatokat nem lehet elkerülni, de az emberek legtöbbször mégsem vesznek róluk tudomást, mivel a rövid távon elérhető hozam utáni vágyakozásuk elnyomja a hosszú távú aggodalmaikat. Egyes hedge fundok feladata az, hogy ne vegyék figyelembe a hosszú távú realitást, hanem a rövid távú piaci viselkedésre összpontosítsanak, hogy így a piaci átlagnál jobb teljesítményt tudjanak elérni – bármennyire „elhibázottnak” is tűnik az adott eszközkihelyezés a hosszabb távú megfontolások alapján. Trump győzelme sok szempontból nyugodtan nevezhető ilyen „vörös hattyú” jellegű kockázatnak: eleinte jól jöhet az egyesült államokbeli eszközöknek, annak ellenére, hogy hosszú távon jó eséllyel káros lesz majd.

Akármennyire szoros is a verseny, Trump győzelme azért valószínűleg meglepetésként érné a befektetőket, hiszen a közvélemény-kutatások szerint Clinton vezet. Sok piaci szereplő nem is hajlandó számolni Trump elnökké választásának az esélyével – ahogy rengeteg egyesült királyságbeli befektető (köztük számtalan hivatásos alapkezelő) is elvetette a Brexit bekövetkeztét. Ezért joggal feltételezhetjük, hogy amikor megszólal a Wall Streeten a tőzsdenyitást jelző harang, Trump győzelmének azonnali következményei minden piacon a kockázat elkerülését célzó manőverek lennének.

Az azután következő hetekben és hónapokban azonban várhatóan megfordulna a trend. Trump javaslatai erős gazdaságélénkítő hatással bírnának. Bár nem tudná őket könnyen keresztülvinni a Kongresszuson – még akkor sem, ha ott a republikánusok lennének többségben –, a piacok inkább az irányvonal módosulását áraznák be, mint a bővülő állami kiadások esetleges hatásaira való várakozást. Persze Trump és Clinton is ígéretet tett arra, hogy költségvetési kiadások (többek között az infrastruktúra felújítása) révén felpörgeti az amerikai gazdaságot, de Trump teljes költekezése az eddigi nyilatkozatai alapján csaknem kétszerese lenne Clintonénak.
Ráadásul Trump hajlamosabbnak is látszik arra, hogy a pluszkiadásokat az állam nagyobb mértékű eladósodásából fedezze, mint Clinton, aki azt ígérte, hogy az infrastrukturális kiadásokat a társasági adó reformjából fogja finanszírozni. Trump azt is kilátásba helyezte, hogy egyszerűsíti az adójogszabályokat, 15 százalékra csökkenti a társasági adót, és mérsékel egyes adónemeket. Ez azt jelenti, hogy Trump elnöksége sokkal nagyobb költségvetési impulzussal járna, mint Clintoné, így a piacok valószínűleg szárnyakat kapnánk a fiskális politika irányának és jellegének megváltozása nyomán.

A külföldi készpénzek hazahozatalának hátszelet jelenthet, hogy az EU-ban egyre ellenségesebben szemlélik számos amerikai vállalat adózási szokásait. Erre láttunk példát szeptemberben, amikor Tim Cook, az Apple első embere ígéretet tett arra, hogy a cég által külföldön megtermelt készpénz egy részét visszaviszi az USA-ba, miután az EU versenyhatóságai nekimentek az Apple-nek, mert az állítólag a kelleténél kevesebb adót fizetett Írországban. Ha ez az ellenséges hangulat Trump elnöksége alatt az USA-ban bevezetett kedvező adójogszabály-változásokkal párosulna, más nagy technológiai vállalatok (például a Google vagy a Facebook) is komoly készpénzösszegeket telepíthetne vissza az Egyesült Államokba.

Trump győzelmének további hatása lenne, hogy külföldön nem vennék jó néven az USA kereskedelemellenes szólamait, és a megemelt vámokra feltehetően a külföld is hasonló intézkedésekkel reagálna. Ez hátrányosan érintené az USA multinacionális vállalatait, főleg azokat, amelyek Kínában vagy máshol tartanak fenn termelőbázist.

Ezenkívül Trump elnöksége aláaknázná az Egyesült Államok nemzetközi pozícióját is. A meglévő kereskedelmi megállapodások, például a Csendes-óceáni Partnerség és a NAFTA léte is megkérdőjeleződne, mivel Trump megígérte, hogy kiszáll ezekből, vagy legalábbis újratárgyaltatja őket. Trumpnak az USA-ba irányuló kínai exporttal kapcsolatos, kemény nyilatkozatai szintén alkalmasak lennének egy kereskedelmi háború kirobbantására, melynek hatására Kína vonakodna eljátszani az USA-beli kötvények „utolsó vásárlójának” szerepét. Röviden: Trump elnöksége alááshatná azt a világrendet, amelyből az USA gazdaságának jelenleg megannyi előnye származik.