Növekedés belső forrásból

Az idei évben számos pozitív visszajelzést kapott a magyar gazdaságpolitika. A fiskális politika példamutatóan fegyelmezett volt: arra, hogy az önkormányzatok gazdálkodása nélkül az államháztartás első tíz hónapi egyenlege többletet mutasson, tizenöt éve nem volt példa, ezzel párhuzamosan csökkent az államadósság. Elsősorban a javuló makropénzügyi stabilitási mutatóknak köszönhető, hogy a hitelminősítők és a globális pénzpiaci befektetők egyaránt felértékelték Magyarországot. Az állam csődkockázatát immár alacsonynak ítélik, és mindhárom nagy hitelminősítő a befektetésre ajánlott kategóriában tartja országunkat. A rövid lejáratú diszkontkincstárjegyek hozamai nullához közelítenek, miközben a hosszú lejáratú állampapírok hozamfelára praktikusan megszűnt a közép-európai régió többi országához képest. Mivel a kamatterhek is érdemben csökkennek, a költségvetés mozgástere jelentősen megnő a következő években.

Ezzel egyidejűleg a munkaerőpiaci folyamatok is jól alakultak: a foglalkoztatottság folyamatosan bővült az év során, ma már több mint négymillióan dolgoznak az elsődleges munkaerőpiacon. Eközben a közfoglalkoztatottak, illetve a külföldön munkát vállalók aránya nem nőtt az elmúlt évben, vagyis a foglalkoztatás bővülését a piaci folyamatok alapozták meg. A munkaerőpiac árnyoldalaként régiós összevetésben még mindig alacsonyak a magyar keresetek, de a választások előtti években megnövekedett költségvetési mozgásterét a kormány láthatóan részben a bérprobléma enyhítésére szeretné használni. Nagy vívmány a kormánynak a tegnap megkötött bérmegállapodás is. Egyrészt azért, mert végre működni látszik a háromoldalú megállapodások rendszere: a következő két év minimálbér-emeléséről, a garantált bérminimum emeléséről, a járulékcsökkentés üteméről, illetve a társasági adó csökkentéséről a kormány a munkaadók és a munkavállalók érdekképviseleteivel közösen döntött. Másrészt azért, mert a megállapodás gazdaságélénkítő hatását a következő választások előtti időszakban érzékelik majd a gazdaság érintett szereplői.

Arra számíthatunk, hogy a növekedés szerkezeti jellemzői lényegesen módosulnak a korábbi évekhez képest. Bárhogy alakult is a kormányzati retorika, a Fidesz–KDNP-kormány eddigi éveiben egyértelműen a feldolgozóipari export húzta a gazdaságot, és az autóipari multik döntő szerepet játszottak abban, hogy a külső egyensúlyi pozíciónk megszilárdult.

A modern gazdaságokban meghatározó piaci szolgáltatások viszont gyengélkedtek, közülük csupán az idegenforgalmi tevékenységhez kötődő területeken volt érdemi növekedés. A béremelések, illetve az adók és járulékok kulcsának bejelentett változása után viszont az várható, hogy a növekedést főként a belső fogyasztás bővülése táplálja majd. Azaz a nagy bérmegállapodásból a belső piacról élő kkv-k profitálhatnak a legtöbbet, míg a legnagyobb kockázattal a nemzetközi piacokon versenyző multik közül azok szembesülnek, akiknél a magyarországi telephelyek versenyképességét döntően az alacsony bérköltségek adták. Bár a rendszerváltás óta eltelt időszakban a különböző kormányzatok belső forrásokra építő növekedési kísérletei eddig rendre elvéreztek a külső egyensúly megbillenése és az adósság megugrása miatt, a mostani kiinduló állapot egyensúlyi tekintetben sokkal jobb, mint korábban bármikor. A fő kockázatot igazából az jelenti, hogy a stabil növekedéshez hosszú távon szükséges tényezők, mindenekelőtt a humán tőke indikátorai gyengék. Márpedig ez sem bérmegállapodással, sem amúgy sikeres politikai kommunikációval nem orvosolható.