Az idei évben számos pozitív visszajelzést kapott a magyar gazdaságpolitika. A fiskális politika példamutatóan fegyelmezett volt: arra, hogy az önkormányzatok gazdálkodása nélkül az államháztartás első tíz hónapi egyenlege többletet mutasson, tizenöt éve nem volt példa, ezzel párhuzamosan csökkent az államadósság. Elsősorban a javuló makropénzügyi stabilitási mutatóknak köszönhető, hogy a hitelminősítők és a globális pénzpiaci befektetők egyaránt felértékelték Magyarországot. Az állam csődkockázatát immár alacsonynak ítélik, és mindhárom nagy hitelminősítő a befektetésre ajánlott kategóriában tartja országunkat. A rövid lejáratú diszkontkincstárjegyek hozamai nullához közelítenek, miközben a hosszú lejáratú állampapírok hozamfelára praktikusan megszűnt a közép-európai régió többi országához képest. Mivel a kamatterhek is érdemben csökkennek, a költségvetés mozgástere jelentősen megnő a következő években.
Ezzel egyidejűleg a munkaerőpiaci folyamatok is jól alakultak: a foglalkoztatottság folyamatosan bővült az év során, ma már több mint négymillióan dolgoznak az elsődleges munkaerőpiacon. Eközben a közfoglalkoztatottak, illetve a külföldön munkát vállalók aránya nem nőtt az elmúlt évben, vagyis a foglalkoztatás bővülését a piaci folyamatok alapozták meg. A munkaerőpiac árnyoldalaként régiós összevetésben még mindig alacsonyak a magyar keresetek, de a választások előtti években megnövekedett költségvetési mozgásterét a kormány láthatóan részben a bérprobléma enyhítésére szeretné használni. Nagy vívmány a kormánynak a tegnap megkötött bérmegállapodás is. Egyrészt azért, mert végre működni látszik a háromoldalú megállapodások rendszere: a következő két év minimálbér-emeléséről, a garantált bérminimum emeléséről, a járulékcsökkentés üteméről, illetve a társasági adó csökkentéséről a kormány a munkaadók és a munkavállalók érdekképviseleteivel közösen döntött. Másrészt azért, mert a megállapodás gazdaságélénkítő hatását a következő választások előtti időszakban érzékelik majd a gazdaság érintett szereplői.
Arra számíthatunk, hogy a növekedés szerkezeti jellemzői lényegesen módosulnak a korábbi évekhez képest. Bárhogy alakult is a kormányzati retorika, a Fidesz–KDNP-kormány eddigi éveiben egyértelműen a feldolgozóipari export húzta a gazdaságot, és az autóipari multik döntő szerepet játszottak abban, hogy a külső egyensúlyi pozíciónk megszilárdult.
A modern gazdaságokban meghatározó piaci szolgáltatások viszont gyengélkedtek, közülük csupán az idegenforgalmi tevékenységhez kötődő területeken volt érdemi növekedés. A béremelések, illetve az adók és járulékok kulcsának bejelentett változása után viszont az várható, hogy a növekedést főként a belső fogyasztás bővülése táplálja majd. Azaz a nagy bérmegállapodásból a belső piacról élő kkv-k profitálhatnak a legtöbbet, míg a legnagyobb kockázattal a nemzetközi piacokon versenyző multik közül azok szembesülnek, akiknél a magyarországi telephelyek versenyképességét döntően az alacsony bérköltségek adták. Bár a rendszerváltás óta eltelt időszakban a különböző kormányzatok belső forrásokra építő növekedési kísérletei eddig rendre elvéreztek a külső egyensúly megbillenése és az adósság megugrása miatt, a mostani kiinduló állapot egyensúlyi tekintetben sokkal jobb, mint korábban bármikor. A fő kockázatot igazából az jelenti, hogy a stabil növekedéshez hosszú távon szükséges tényezők, mindenekelőtt a humán tőke indikátorai gyengék. Márpedig ez sem bérmegállapodással, sem amúgy sikeres politikai kommunikációval nem orvosolható.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.