Önsanyargatás helyett

Az euroszkeptikusoknak a globalizációból és az európai megszorító válságkezelésből kiábrándult duzzadó tömegével szemben az antimazochisták ébredező csapatát próbálja meg bevetni az unió, hogy útját állja a populizmus vészes terjedésének. A 2008-ban kirobbant pénzügyi krízis elemi erővel hozta a felszínre az európai föderalisták és antiföderalisták küzdelmét, s miközben nyolc-tíz éve még az előbbiek álltak nyerésre, mára a helyzet mintha teljesen megváltozott volna. A Brexit, a menekültáradat és a régóta folyó diskurzus a költségvetési szabályokról – tágabban az adósság- és deficitcsökkentés erényéről, a keynesi gazdaságélénkítés előnyeiről – s végül Donald Trump győzelme az Egyesült Államokban szinte a végsőkig élezte a feszültséget a továbbra is föderális megoldást kereső uniós vezetők és a mind ez ideig a fősodorba tartozó pártok, valamint a nemzetállami kiutakat kereső és ajánló egyre népszerűbb politikai tényezők között.

Ami nem is oly rég még elképzelhetetlennek látszott, ma nagyon reális eshetőség. Bár a britek uniós kilépésének hatása felmérhetetlen, december elején könnyen megbukhat Matteo Renzi olasz kormányfő, ha intézményi reformját elutasítják a referendumon, és ha ellenzéke hatalomra kerül, akkor a versenyképességben és termelékenységben igen gyengén teljesítő ország akár kiléphet az eurózónából. Trump győzelme után voltaképpen megnőtt annak az esélye, hogy a szélsőségesnek titulált Marine Le Pen a hatalom közelébe kerül, és nem tudni, az erőviszonyokat miként rendezi a németországi parlamenti választás jövőre, vajon az uniós vezető szerep miatti berlini vonakodás erősödik-e, vagy pedig gyengül.

Kimondottan ezen események és aggasztó várható fejlemények miatt az Európai Bizottság félénk, mégis akár történelminek nevezhető tettre szánta el magát. Az eurózónának szóló minapi ajánlásaiban – miként Pierre Moscovici pénzügyi biztos fogalmazott – először hirdetett meg fiskális ösztönzést. Igaz, mindössze a valutaövezet teljes bruttó hazai termékének fél százalékáig. Egyes tagállamoknak nincs mozgásterük, de mások igenis többet tehetnének a kereslet serkentésére, az eurózóna mint egységes térség állapotának javítására. Az ok abban a felismerésben keresendő, hogy a Trump sikerét is megágyazó jövedelmi egyenlőtlenségeket csökkenteni, a globalizáció nyertesei és vesztesei között húzódó szakadékot mérsékelni kell. Mindez persze azután hangzik el, hogy nyolc éven át ádáz csaták folytak adósságról, deficitről, piaci megítélésről, szerkezeti reformról. A bizottság őszi előrejelzésében Marco Buti, a gazdasági és pénzügyi részleg főigazgatója elég borús képet festett a globalizációs ellenhatásokról és a geopolitikai kihívásokról és környezetről, miközben a jövő évi kilátásokat az uniós szakértők még rontották is.

Ebben a közegben néhány napja a bizottság már fel sem vetette, hogy időlegesen a spanyol és portugál EU-pénzek megvonását javasolja a költségvetési irányvonal lazulása miatt. A javaslat önsanyargatással ért volna fel, érvelt Moscovici, és dicsérte a végre megalakult madridi, valamint a nyugdíjemelést és adócsökkentést végrehajtó lisszaboni kormány erőfeszítéseit. A nyáron, még jóval az amerikai elnökválasztás előtt, a bizottság és a tanács pénzbüntetést sem szabott ki a két dél-európai országra, s már akkor megjelent Moscovici magyarázatában a hivatkozás a populizmus terjedésére.

Csakhogy – mondta szintén a minap Londonban, némi képzavarral vegyesen Jeroen Dijsselbloem holland pénzügyminiszter, az eurócsoport elnöke – a populizmushoz vezető út lebénult politikusokkal van kikövezve, azokkal, akik a növekvő elégedetlenség, bizonytalanság és sérülékenység miatt inkább felhagynának a reformokkal, s letérnének arról a közösen elfogadott pályáról, amely a gazdasági és monetáris unió, a bankunió s lényegében a költségvetési unió, vagyis a több föderalizmus felé vezet.

Igen ám, de a bénultság oka részben a le nem záruló vita a megszorítók és a keynesiánusok között. Mint az előbbi csapat szószólója és az útmutatónak számító német válságkezelés képviselője, Wolfgang Schäuble pénzügyminiszter többször is kifejtette, az eurózóna tagországai nem térhetnek el a fiskális szabályoktól, a bizottság pedig nem gyakorolhat kegyet a szabálysértőkkel szemben. Ha ez így megy tovább, el kell venni tőle ezt a jogosítványt, s más intézmény kezébe adni.
A populizmus útját nemcsak a lebénultak, hanem a mazochisták is egyengetik.