Christine Lagarde: A gazdasági inklúzió kihívása

Idén a világ figyelme az Európai Unióban, az Egyesült Államokban és más országokban zajló jelentős politikai fejleményekre irányult, ahol a szavazók mély aggodalmaikat fejezték ki a nemzetközi kereskedelemmel, a migrációval és a strukturális munkaerőpiaci változásokkal kapcsolatban.
Gazdasági szempontból nézve azonban 2016 elég nyugodt évnek számított: a világgazdaság folytatta a lassú kilábalást azzal, hogy az Egyesült Államokban, Európában és a feltörekvő piacokon a gazdasági aktivitás fokozatosan javult annak ellenére is, hogy néhány sérülékenységi tényező továbbra is fennmaradt. Még talán a csökkenő nyersanyagárakhoz való alkalmazkodással küzdő alacsony jövedelmű gazdaságok is kaptak egy kis lökést a mostani áremelkedés következtében.

A fiskális politika támogató hatása

Figyelemre méltó az is, hogy a pénzpiacok mindeddig milyen jól kezelték 2016 politikai bonyodalmait. Az expanzívabb amerikai fiskális politikára vonatkozó kilátás erősítette a közeljövő globális növekedésére és inflációjára vonatkozó várakozásokat. Ez azt jelzi, hogy a fejlett gazdaságok jegybankjain – amelyekre a 2008-as globális pénzügyi válság óta eltelt, lassú kilábalással jellemzett évek során a gazdaságpolitikai terhek legtöbb része hárult – várhatóan csökken a terhelés.

Ahogy azt a Nemzetközi Valutaalap (IMF) állítja egy ideje, a növekedés újbóli beindulásához a fiskális politika támogatására is szükség van azokban az országokban, amelyek ezt megtehetik, kiegészülve a monetáris politika és azon strukturális reformok segítségével, amelyek célja a termelékenység és a növekedés fokozása.

Néhány tényező a globális gazdaságot 2017-ben a gyorsabb, fenntarthatóbb gazdasági növekedés irányába mozdíthatja el. Először is, Németország veszi át a G20-ak vezetését, és várhatóan azt sürgeti majd, hogy a világ legnagyobb gazdaságaiban a strukturális reformok és a sérülékenységgel szembeni ellenállóképesség erősítését célzó intézkedések induljanak be. Eközben Kína folytatja majd gazdasági modelljének az exportokról a belső kereslet felé történő átorientálását. Számíthatunk arra, hogy számos ázsiai és latin-amerikai gazdaságban fiatalos dinamizmus érvényesül. Az új amerikai adminisztráció pedig a társasági adó reformjára és az infrastrukturális beruházásokra fókuszál majd.

Kihívások 2017-re

Természetesen azonban ugyanazok a tényezők, amelyek 2016-ban a politikai fejleményeket mozgatták, továbbra is kihívást jelentenek majd 2017-ben. Például a technológiai fejlődés és a „győztes mindent visz” alapon működő piacok fokozzák majd a jövedelmi egyenlőtlenséget sok országban, még ha globális szinten a jövedelmek konvergálnak is. A jelentős fejlett gazdaságokban az elmúlt két évtizedben a felső jövedelmi 10 százalék jövedelmei 40 százalékkal emelkedtek, miközben az alsó jövedelmi rétegben csupán mérsékelt növekedés történt.

A migráció a másik, egyre komplexebbé váló tényező, amellyel a nemzetközi közösségnek számolnia kell, amely szerte a világban érezhetővé vált a geopolitikai feszültségek révén. Miközben a migránsok és a menekültek komoly hasznot jelenthetnek a befogadó országoknak, új közösségekben való megjelenésük fokozhatja a gazdasági és kulturális változásoktól való félelmet.

Számos országban egyre több ember véli úgy, hogy a politikusok már nem képesek szolgálni az érdekeiket és biztosítani a jólétüket. Úgy tartják, hogy az áruk, a tőke és az emberek határokon átnyúló mozgásának szigorításával javítani lehet saját munkaerőpiaci kilátásaikat, és helyreállítható a gazdasági biztonságuk.

A szabadkereskedelem és a nyitott piacok elvetése azonban csak veszélyeztetné a jólét és az életminőség terén az elmúlt évtizedekben elért példátlan mértékű fejlődést, és leginkább az alacsony jövedelmű háztartások látnák ennek kárát. A kihívás így most az, hogy megőrizzük a gazdasági nyitottság jelentette előnyöket, miközben kezeljük az egyenlőtlenség kérdését.

Kiegyenlítettebb jövedelemelosztás

A Nemzetközi Valutaalap a maga részéről a kiegyenlítettebb jövedelemelosztást nemcsak megfelelő szociális politikának, hanem kívánatos gazdaságpolitikának is tartja. Az IMF kutatásai azt mutatják, hogy a magas szintű egyenlőtlenség csökkentésével a gazdasági növekedés erősebbé és fenntarthatóbbá válik hosszú távon.

Úgy vélem, számos olyan lépés van, amelyet az egyes országok megtehetnek az egyenlőtlenség kezelése érdekében. Először is, a kormányzatok fokozhatják az alacsony képzettségű munkavállalóknak nyújtandó közvetlen támogatást, különösen azon régiókban, amelyek a leginkább ki vannak téve az automatizációnak és a kiszervezési folyamatoknak. A kormányzatoknak növelniük kellene az állami beruházásokat az egészségügyi szolgáltatások, az oktatás és a képzések terén, illetve fokozniuk kellene a foglalkoztatási mobilitást. Minden egyes országnak fel kellene ismernie az élethosszig tartó oktatás szükségességét, hogy a jelenlegi és a következő nemzedékeket felkészítsék a gyorsan változó technológiákhoz való alkalmazkodásra.

Szociális biztonság és kohézió

Másodsorban, a kormányzatoknak erősíteniük kell a szociális biztonsági hálót, különösen a családok esetében azzal, hogy elégséges gyereknevelési támogatást nyújtanak, illetve hozzáférést biztosítanak az egészségügyi szolgáltatásokhoz, valamint munkahelyi rugalmasságot garantálnak. Emellett a kormányok adóreformot valósíthatnak meg, és minimumbért biztosíthatnak az alacsonyan kereső rétegek támogatására. Továbbá olyan adókedvezményeket vezethetnének be, amelyekkel minél több nőt lehetne a munkaerőpiacra bevonni.

Harmadrészt, a kormányzatoknak kötelezettséget kellene vállalniuk arra, hogy a gazdaság terén tisztességes kereteket biztosítanak annak érdekében, hogy helyreálljon a bizalom a társadalomban, és így fokozzák a reformok társadalmi támogatottságát. Különösképpen azon fontos iparágakban kellene jobban a versenyt előmozdítani, ahol ebből még hiány van. Emellett fel kellene számolni az adóelkerülést, és megelőzni azokat a céges eljárásokat, amelyek a nyereséget az alacsony adózású helyszínekre viszik át.

Összefogás és cselekvés kell

Ez csak néhány azon intézkedések közül, amelyek erősíthetik a gazdasági inklúziót. Továbbá többet kellene tenni a további intézkedések azonosításához, illetve ahhoz, hogy azokat hatékonyan lehessen végrehajtani. Ez nemcsak a politikusok és a köztisztviselők feladata, hanem az egész gazdasági szakmáé.

Nincs kétségem afelől, hogy a 2016-os fejlemények arra irányítják majd a politikusok fókuszát, hogy azokon segítsenek, akik a legkevésbé húznak hasznot a gazdasági integrációból, vagy a technológia vezérelte munkaerőpiaci változások miatt elvesztették munkahelyüket. Csak úgy emelhetjük a jövedelmeket, ha összefogva és gyorsan cselekedve egy erősebb, inkluzívabb világgazdaságot építünk ki. Ez a kihívása és a lehetősége is egyben a 2017-es évnek. Gyorsan és együtt fellépve kell cselekednünk.

Copyright: Project Syndicate, 2016
www.project-syndicate.org