Életrevaló adatok

A magas halálozási arány egyik oka, hogy későn diagnosztizálják a betegséget, de a felismerés sajnos még kevés ahhoz, hogy az orvosok tudják, melyik a legtöbb reménnyel kecsegtető kezelés. Minden betegség egyedi, és egyáltalán nem biztos, hogy az a terápia, amelyik az egyik pácienst meggyógyítja, ugyanígy hat a másikra is. Bár egyes daganatos betegségeknél számtalan terápia jöhet szóba, az orvosok gyakran kénytelenek „trial and error” módszerre hagyatkozni.

Az optimális terápia megtalálásában természetesen segít az orvos tapasztalata, ennek azonban megvannak a korlátai. A helyzet megváltozhatna, ha több százezer vagy még több eset komplett leírása állna az onkológusok rendelkezésére, méghozzá egy olyan „asszisztenssel” együtt, aki képes arra, hogy a hatalmas információtömegben – például jegyzetek, kutatási információk között – pillanatok alatt rendet tegyen, megtalálja a releváns adatokat, és megállapítsa, hogy az éppen vizsgálthoz leginkább hasonlító esetekben milyen kezelés volt a legtöbbször eredményes, országhatároktól függetlenül.

Annak, hogy a helyzet valóban megváltozzon, immár nincs technikai akadálya. Léteznek platformok – például a Connected Health –, amelyek képesek az egyes esetekre vonatkozó strukturált és strukturálatlan információból álló adattömeget egységes, jól kereshető állományban, valós időben áttekinteni. Az adatok feldolgozásában természetes követelmény az anonimitás, ez azonban könnyen teljesíthető. Az intelligens rendszerek emellett arra is képesek, hogy a klinikai leírásokban óhatatlanul előforduló hibákat kiszűrjék – gondoljunk csak arra, hogy a részletek rögzítése sokszor nem az orvos, hanem az asszisztens feladata. Ha tehát egy orvos feltölti a páciense adatait, azzal saját „szakmai tapasztalatának” is javul a minősége. Már történtek lépések ebbe az irányba: ilyen az American Society of Clinical Oncology által elindított CancerLinQ, amely a rákbetegekre vonatkozó információk megosztásával, elemzésével segíti az onkológusok munkáját.

Nem szabad azonban itt megállni: ezen a területen ugyanis a „méret” számít, hiszen minél több eset van az adatbázisban, annál inkább személyre szabható a kezelés. (A feldolgozhatóság szempontjából ugyanakkor – a nagy adat és a felhő korában – a méret már kevésbé számít, az intelligens rendszerekből az információk villámgyorsan a szakemberek rendelkezésére bocsáthatók.) Ez pedig nem csupán a rákbetegségekre, hanem az egészségügyi információk teljes körére igaz. Képzeljük csak el, mennyivel könnyebb lenne az orvosok dolga, ha több ezer vagy akár több millió kollégájuk tapasztalataira támaszkodhatnának!

Ehhez persze az orvosokat is érdekeltté kell tenni, de erre is kínálkozik számos lehetőség: a legegyszerűbb, ha az adatbázis használatát a fejlesztésében, növelésében való közreműködéshez kötjük. Egy átfogó egészségügyi adatbázisból ráadásul a terület minden szereplője profitál: a kutatók és a gyógyszergyártók éppúgy, mint a politikai döntéshozók, akiknek – például – arról is dönteniük kell, hogy az egyes kezelésekhez, gyógyszerekhez milyen mértékű állami támogatást rendeljenek.

A rákkezelés ugyanis Magyarországon is roppant költséges: két évvel ezelőtt az Emberi Erőforrások Minisztériuma 168 milliárd forintot költött onkológiai megbetegedések kezelésére. De ez csak a pénzügyi aspektus.

Sokszor halljuk, hogy a személyes adat a 21. század valutája. Ha így van (márpedig így van), akkor az anonimizált egészségügyi adat a legkeményebb valuták közé tartozik: olyan adat, amely a szó szoros értelmében életet ér.

Ablonczy Balázs, az SAP Hungary Kft. ügyvezető igazgatója-->