Jöhet az egy számjegyű szja? - Exkluzív interjú Varga Mihállyal

Sajnálom, hogy nem másfél-két héttel ezelőtt találkoztunk. Aki akkor erre járt, kapott néhány milliárdot.

– Nem egészen. A kormány döntéseinek van megfelelő logikai soruk. Az egészségügy helyzetének javítására 70 milliárdot költünk, a nyugdíjasok 48 milliárd forint értékben részesültek egyszeri többletjuttatásban...

A sportcélú beruházásokra mintegy 70-80 milliárd, az egyházakra pedig 120 milliárd jut...

– Az Eximbank pedig a gazdaság élénkítésének segítésére 48 milliárd forintos tőkejuttatásban részesül. Az év végi zárásba beletartozik, hogy ha van pénzünk, olyan szervezetek is kapnak támogatást, amelyeknek nem jutott volna, ahogyan az is, hogy azokról a sportcélú fejlesztésekről, amelyek késnek vagy nem valósultak meg, átirányítjuk a forrásokat oda, ahol előrébb haladtak a megvalósítással.

Ez óriási, 3-400 milliárdos csomag. Nem lett volna illendő ennyi pénz elköltéséről az Országgyűlésben vitatkozni?

– Ez nagy szám, de az államháztartás egészéhez képest kicsi, nincs másfél százalék. A kormánynak megvan a lehetősége arra, hogy a szabad forrásokat átcsoportosíthassa a fejezetek között. Ezzel a felhatalmazással éltünk.

Lendület az építőiparnak

Akkor van meg, ha tartják a hiánycélt. Ám az új prognózis szerint a deficit magasabb lesz.

– Ebben nem lennék olyan biztos. Kétszázalékos hiányt terveztünk erre az évre – tudom, hogy az esztendő közben ennél kisebbet mutattak a prognózisok. Ám nem zárom ki annak a lehetőségét, hogy az eredeti hiánycél is tartható. A legpesszimistább várakozásunk szerint 2,1-2,3 százalék lesz a deficit, ám az önkormányzati alrendszer, az állami vállalatok teljesítménye és a számok összefésülése is szokott hozni újdonságokat. Így nem zárnék ki egy alacsonyabb számot – főként, hogy az utóbbi uniós revíziók általában kedvezőbb eredményeket hoztak számunkra.

A pénzforgalmi hiányt azonban csak magasabbra teszik 200 milliárddal a költségvetési törvényben szereplőnél.

– Amennyiben minden most elhatározott kifizetést teljesíteni is tudunk. A kormány döntései valóban jelentős hiánynövelést tükröznek, ám nem biztos, hogy mindez meg is valósul. A tapasztalatunk az, hogy az állami támogatások egy bizonyos részét nem sikerül felhasználni, mert vagy nem valósul meg a beruházás, vagy más olyan fejlemény történik, amely miatt a kifizetés nem teljesül.

Azért az még kérdés marad, hogy miért éppen ezekre a területekre költ a kormány? Mert érteni lehet a helikopterpénz-elmélet megvalósítását, de az egyházi támogatásokból nem lesz  gazdasági növekedés.

– Az egyházi támogatások döntő többsége vagy oktatási támogatás, amire vita nélkül mindenki szerint szükség van, vagy olyan a közösség számára hasznos fejlesztés, amelyhez beruházás kapcsolódik, vagyis élénkítő hatása van. Nincs szó elvtelen osztogatásról, vagy arról, hogy – amint mondta – annak adtunk volna, aki erre járt. November végén a kormány két út közül választhatott. Az egyik, hogy nekifut a nullaszázalékos hiány elérésének, amihez 400 milliárdos további megtakarításra lett volna szükség. A másik, hogy az egyensúly fenntartása, az adósság csökkentése mellett keresletélénkítő lépéseket tesz az év végén, amit a vártnál kisebb gazdasági növekedés indokol. Ez a lépéssorozat nagymértékben hozzájárul majd ahhoz, hogy az egyébként az idén szerényen teljesítő építőipar a következő hónapokban újabb lendületet kapjon.

Egy hónapos nyereség

Miért november végén? Egész évben jól állt a büdzsé, lehetett látni, hogy nem megy az építőiparnak, lassabban megy előre a gazdaság. Már korábban lehetett volna élénkíteni.

– November 24-én kötöttük meg azt a hat évre szóló bérmegállapodást, amely a versenyképesség élénkítésével együtt új gazdaságpolitikai pályát rajzol meg. Ezt követően lehetett döntést hozni a költségvetésben rendelkezésre álló szabad források felhasználásáról.

Rendben. De akkor miért nem ültek le tárgyalni előbb? Miért csak ősszel állapodtak meg hat évre?

– Ennek van egy menetrendje. Decemberben szokott megállapodni a kormány a szakszervezetekkel és a munkaadókkal a minimálbérről és a garantált bérminimumról. Most egy hónappal korábban sikerült ezt megtenni. Nem késtünk, hanem nyertünk egy hónapot.

Már tavasszal javasoltak ilyesmiket a munkaadók.

– Minden évszakban kapunk javaslatokat, sőt, talán minden hónapban. A kormány dolga az, hogy felmérje a lehetőségeket és megfontolt döntést hozzon. A kabinet 2016 októberében, az első tíz hónap adatainak megismerése után volt abban a helyzetben, hogy érdemben meg tudjon állapodni a jövő évről a szociális partnerekkel.

Akkor mi értelme van a tavaszi költségvetésnek?

– A legfontosabb, a bevételi oldalt érintő döntéseket tavasszal meghoztuk, ez alapján számolhatott mindenki. Az, hogy milyen további kötelezettségeket tudunk vállalni az őszi bérmegállapodásban, nagyban függött a 2016-os év teljesítményétől. Nem lehetett a sorrendet felcserélni. A tavaszi költségvetés alapozta meg ezt a megállapodást, aminek a következtében változott a várt makrogazdasági pálya, és a kedvezőbb helyzet nyomán tudtunk dönteni az év végén rendelkezésre álló források felhasználásáról.

Új helyzet a munkaerőhiány

Kérdezem másként: mi az, ami nem volt látható tavasszal, viszont ősszel már biztosak voltak benne?

– Az év második felében – részben a kedvező nemzetközi környezet, részben a magyar teljesítmény növekedése miatt – megnőtt a gazdaságpolitika mozgástere. A magyar gazdaság stabil 2-3 százalékos növekedés mellett egyensúlyi pályán haladt, miközben a világgazdaságban drámai változások nem voltak várhatók. (Meg ne kérdezze: a Fed kamatemelése, az amerikai költségvetési lazítás és az olajárak emelkedése is persze jelentenek kockázatokat, de ezek nagy és komoly hatását egyelőre nem érzékeljük.) A gazdasági és szociális partnerek megértették, történelmi lehetőség nyílt meg arra, hogy a béremelést a versenyképességet élénkítő lépésekkel kössük össze. A rendszerváltás óta próbálnak ilyen jellegű megállapodást tető alá hozni a kormányok, ám ez az elmúlt 26 évben csak most sikerült. Miközben a konzervatív kormányokat vádolják a szociális partnerekkel szembeni kemény fellépéssel, most olyan megállapodást kötöttünk, amelyet minden fél – az összes szakszervezeti szövetség, a munkaadói érdekképviseletek és a kamarák – egyaránt elfogadott és aláírt. Ez a megállapodás ráadásul hat évre szól, amire szintén nem volt még példa.

A másik olvasatban a kormány végre rájött arra, hogy csökkentenie kell a magas adóéket a versenyképesség fennmaradásához, miközben felismerte, hogy a járulékcsökkentés – a növekedés és a béremelkedés ütemének fenntartása mellett – nem jár költségvetési bevételkieséssel.

– Azért vállaltunk rizikót: a minimálbér és a garantált bérminimum emeléséből fakadó többletbevétel, valamint az ezzel járó állami többletkiadás nem éri el a járulékcsökkentéssel kieső összeget. Akkor nullszaldós ez az akció, ha a járulékok mérsékléséből felszabaduló összeget egyrészt mindenki béremelésekre használja fel, és mindemellett a gazdaság is gyorsabban növekszik. Ebben reménykedünk, ezt várjuk, és ezt tartalmazza a prognózisunk is, hiszen 4,1 százalékra tesszük a jövő évi növekedést.

Ugyanaz a kérdés: nem lett volna jobb korábban megcsinálni ugyanezt?

– Jobb lett volna. De most álltak össze a csillagok. Szükség volt a magyar gazdaság helyzetének stabilizálására, a fenntartható növekedés feltételeinek kialakítására, amit immáron mindhárom nagy hitelminősítő a befektetési kategóriába sorolt magyar minősítéssel ismer el. Kellett hozzá ezenkívül a kedvező nemzetközi gazdasági környezet is, és – nem utolsósorban – a munkaerőhiány megjelenése a gazdaságban. Ez a hatás tavaly még nem jelentkezett ennyire erőteljesen.

Átalakulhat a közmunkaprogram

A munkaerőhiány kialakulásában mennyi az állam felelőssége? A kormány azért a közmunkaprogrammal el is szívja a tartalékot...

– A közmunkaprogram az első lépés ahhoz, hogy valaki visszakerüljön az elsődleges munkaerőpiacra. Az nem úgy működik, hogy valaki tíz év munkanélküliség után belép egy céghez és azonnal dolgozni kezd. Szükséges, hogy az állam segítse az integrációt, részben azzal, hogy visszaszoktat a munka világába, részben azzal, hogy átképzést nyújt. Ez lassú folyamat, ám az, hogy az érintettek 15 százaléka visszakerül a munkaerőpiacra nem jelent rossz arányt.

Egyrészt ez a képzést teljesen be is fejezők esetében érvényes arány. Másrészt: akkor nem kell változtatni semmin?

– Korábban is építettünk be a visszatérést segítő ösztönzőket – hat hónap után meg kell szakítani a közmunkát, ám ennél korábbi elhelyezkedés esetén is jár támogatás. De nem állítom, hogy tökéletes rendszert alakítottunk ki három évvel ezelőtt. Lesz még átalakítás a programban. A Belügyminisztériummal egyeztetünk folyamatosan arról, miként lehet valós, piaci alapú állásokba átsegíteni azokat, akik jelenleg olyan országrészben dolgoznak, ahol kapkodnak a munkaerő után.

A magyar versenyképességet azonban számtalan más olyan tényező is negatívan befolyásolja, amellyel a kormány eddig kevésbé foglalkozott. A puha feltételek elég kemény diónak bizonyulnak a kabinet számára.

– A listák fontosak, ám a magyar tőkevonzó képesség nem igazán csökkent: az egy főre eső működőtőke-beáramlásban Magyarország még mindig vezet a régióban. A versenyképességünk is javul, hiszen az exportunk folyamatosan nő – márpedig nagyon máson nem lehet ezt mérni, mint azon, hogy az adott ország képes-e máshol a nála gyártott árut elhelyezni.

Az átláthatóság, a jog érvényesítése, a cégalapítási eljárások vagy éppen a jogbiztonság tekintetében Magyarország rosszul szerepel. Miért nehéz ezeken javítani?

– Valóban hosszú idő Magyarországon egy elektromosáram-bekötési engedély beszerzése, vagy éppen egy bírósági eljárás – érdekes módon a megítélt járandóságok behajtásában már jobban állunk a versenyképességi listákon. Viszonylag sikerült csökkenteni az adóadminisztrációra fordított időt – de van számos kérdés, amiben fejlődni kell. Dolgozunk ezeken, létre szeretnénk hozni a Versenyképességi Tanácsot a gazdaság szereplői, kutatóintézetek és szakértők bevonásával, amelynek éppen egy javaslatsor kidolgozás volna a fő feladata. Bízom benne, hogy már a jövő évben lesznek olyan konkrét indítványok, amelyeket a kormány meg tud fontolni.

Hatósági bevallás a vállalkozóknak

Mondok olyat, ami a tárcáját érinti, és jogbiztonsági kérdés. Miért kell négy adótörvény-módosítás egy évben?

– A vállalkozók azért azzal elégedettebbek, ha számukra kedvezőbb feltételeket fogadunk el. Fokozatosan mérsékeljük a terheket. A tavaszi nagy törvénycsomaggal meghatároztuk az irányokat, ősszel csökkentettük az adóadminisztrációt, majd a bérmegállapodásnak megfelelő járulékcsökkentést fogadtunk el, és végül egy adóamnesztiáról szóló javaslatot. Mindegyik kedvezőbb irányú változás a vállalkozások döntő többsége számára. Felgyorsult világban élünk, amelyben óránként születhetnek olyan üzleti megoldások és ötletek, amelyek megváltoztatják a világot. Nem érdemes abban gondolkodni, hogy kőbe vannak vésve a jogszabályok. Ez már sehol nincs így. De, hogy jó hírt mondjak: megyünk tovább. Talán már mindenki tudja, hogy jön az online adóbevallás a magánszemélyek számára – bízom benne, hogy a szükséges szoftverfejlesztések után ez jövőre el tud indulni. Ám azt szeretnénk, ha ez a vállalkozásoknak is elérhető lenne. El szeretnénk jutni addig, amikor a vállalkozásokról rendelkezésre álló adatokból a NAV automatikusan képes lesz bevallást készíteni számukra.

Mindehhez az elektronikus számlázás kiterjesztése kellene, holott még az alapokról se tudni sokat. Félévkor indulni kellene, de még nem látszik a rendszer.

– Nem akarjuk mi sem ráönteni a vállalkozásokra ezt a feladatot. Lesz pilot projektünk, ki fogunk jelölni egy vállalati kört, vagy régiót, ahol elindulunk a rendszerrel és több hónapon át teszteljük.

Egy számjegyű szja is jöhet

Visszatérve a versenyképességhez: a magyar gazdaság potenciális növekedésben és egyáltalán, a bővülés ütemében is elmarad a versenytárs államoktól. És ez a helyzet nem változik nagyon gyorsan.

– Valószínű, hogy 2013–14-ben a versenytárs országok gazdasági minisztereit kérdezték ugyanígy Magyarország teljesítményét látva – akkor mi voltunk az éltanulók. Most a középmezőnyben vagyunk, de nem a sereghajtóknál, ahol 2002 és 2010 között. Annak ugyanis, hogy most a versenyképességünket jelentősen javítani kell, leginkább az akkori elhibázott gazdaságpolitika az oka, amely csak az elosztásra koncentrált. Azért maradtunk le, mert akkor Szlovákia 8-10 százalékkal nőtt, mi pedig alig kettővel.

Az aggodalom éppen ezért nagyobb, amikor a mindenkori magyar kormány bérnövelésre alapoz gazdaságélénkítő programot a választások évéhez közeledve.

– Az előző kormány a hibát ott követte el, hogy csak bérnövelésben gondolkodott, és a versenyképesség javításában nem. A közterhek csökkentése ez utóbbit célozza, és ennek együtt kell járnia az állam egyéb bürokratikus terheinek csökkentésével, az oktatási rendszer javításával.

Van még mozgástér ilyen reformokra vagy akár egy újabb adócsökkentésre? A prognózisuk csak 2020-ban mutat annyi pénzt, amiből lehet érdemit lépni. Addig nincs más, csak végigvinni a programot?

– Elmentünk a falig – ezt kérte a miniszterelnök is. Azt gondolom, mindenki a lehetőségeinek a végére ért, a munkaadók és a munkavállalók is. Most érdemes lesz megvárni, mindennek milyen hatása van a gazdaságra – ezért is tartom korainak, hogy tavasz előtt hozzányúljunk a költségvetéshez. Meg kell várni, miként alakul az első három hónap, és ezt követően érdemes foglalkozni a büdzsé módosításának kérdésével. Ha a várakozásaink teljesülnek, és a gazdaság át tud állni egy tartósan 3 százalékot meghaladó növekedésre, akkor lesz forrásunk további intézkedésekre.

Ha lesz mozgástér, akkor hol kell adót csökkenteni?

– A munkát terhelő elvonásoknál – ebben biztos vagyok. Az már kérdés, hogy a következő lépésben az szja-t kell-e csökkenteni, vagy még tovább szükséges mérsékelni a járulékokat. A személyes véleményem az, hogy miután a társasági adót 9 százalékra vittük le, a járulékokban pedig elérjük a közép-európai átlagot, így a jövedelemadónál lenne érdemes csökkenteni. Nagyon bízom benne, hogy 2018-ban ez már reális kérdés lesz.

Az pedig már szinte magától adódik, hogy ha a nyereség 9 százalékos terhet visel, akkor a jövedelemadónak is érdemes ennyinek lennie?

– Igen. Az egy számjegyű egykulcsos rendszer a cél.