Sértődés vagy korrekt búcsú?

A magyar tőzsde évkezdő állóvizét az elmúlt napokban az utóbbi évek legsikeresebb spekulánscégének, a Plotinusnak múlt csütörtökön bejelentett távozási szándéka kavarta föl. Zsiday Viktor, a tőzsdei bloggerként és sikeres alapkezelőként (a Citadella alapban több mint 50 milliárdnyi befektetői pénz fial) ismert, korábban láthatóan Warren Buffett-i álmokat dédelgető alapító bejelentette, hogy a Plotinus ötéves sikeres tőkepiaci működés után távozna a parkettről (ehhez azonban még egy háromnegyedes közgyűlési döntés azért szükséges), és a jövőben kizárólag reálgazdasági befektetéseire (gerincklinika, hostel, autókereskedelem, ingatlanok) kíván koncentrálni. Aki pedig nem akarja követni az új úton a céget, 5700 forintos (a vagyonértéket felülmúló, tehát igazán korrekt) árfolyamon a tőzsdén kiszállhat a papírból. A Plotinus az elmúlt két tőzsdenapon 230 ezer saját részvényét, a teljes alaptőke negyedét már vissza is vásárolta – nyilván a korábbi tőzsdei pozíciói fölszámolásából eredő pénzből.

A hazai spekulánsokat, akiknek a kedvence volt a 2011-es bevezetése óta 1400 forintról 5900 forintig dráguló részvény (az árfolyam néha ugyan előreszaladva, de jobbára követte a cég havonta közzétett nettó vagyonértékét), hideg zuhanyként érte a bejelentés. Annak ellenére, hogy sokan követték az utóbbi két hónapban a nyilvánosság előtt kibontakozó szópárbajt, amelyben először Zsiday vetette fel a kényes kérdést blogjában – mi értelme a tőzsdén lenni? –, majd a tőzsde menedzsmentjétől közleményben érkezett erre egy némileg kioktató válasz.

Zsiday azzal érvelt, hogy amikor hat évvel ezelőtt néhány százmilliós rugalmas befektetőcégként (IT-hasonlattal igazi garázsvállalkozásként) tőzsdére mentek, a parkettel kapcsolatos költségek alig pár millió forintra rúgtak, most viszont, miután a tőzsde egyre jobban szigorítja a parketten való jelenlét feltételeit – tőzsdei képesítéssel rendelkező könyvvizsgáló, IFRS szerinti mérleg, még több bejelentési kötelezettség –, már nem éri meg vállalni a pluszköltségeket, a többletmunkát. A tőzsde egyik vezetője Zsiday felvetését türelmetlen csalódásnak, a pálya széléről való bekiabálásnak minősítette, majd sorolta, mi mindent tett a BÉT új vezetése az elmúlt egy évben a tőzsde sikere érdekében.

Az elmúlt év vitathatatlanul siker volt a magyar tőzsde számára. A BUX index a tavalyi egyharmados emelkedéssel a világ hat legsikeresebb indexe közé tartozott, az emelkedés idén is folytatódik, és a jelek arra mutatnak, hogy a BÉT 2016-tól az 1996–1997-es hosszhoz hasonló szárnyalást élhet át, akkor ugyanis 19 hónap alatt 1530 pontról 8400 pontig emelkedett a BUX – igaz, eléggé inflatórikus közegben. Ez azonban nem a BÉT vezetésének, tulajdonosának a kizárólagos érdeme, bár kétségtelen, hogy a korábban sokat vitatott makrogazdasági lépések közül jó néhány (devizahitelek, forintárfolyam, kamatok, növekedési hitelek) elengedhetetlen volt a felminősítéshez, ami közvetlen lökést adott a meneteléshez.

A tőzsdei kínálat bővítése viszont elmaradt, a „másfél” új papír (az Alteo-kibocsátás egy már négy éve tőzsdén lévő, csak éppen illikvid részvényt ébresztett föl álmából) kevés. Még mindig a négy blue chip adja a magyar tőzsdei forgalom 98 százalékát. A nagy állami cégek – MVM, Szerencsejáték, Főgáz, MKB, Budapest Bank – ma messzebb vannak a parkettől, mint valaha. (Egyébként az 1996–1997-es hossz egyik fő hajtóerejét is az akkori nagy bevezetések, a BorsodChem, a TVK, a Matáv adták.) A tőzsdei kibocsátók fegyelmét növelő – régóta szükséges – lépések viszont elindultak, ennek jele a napokban bejelentett „elkülönítő”, ahová hat hónapra a notórius nem teljesítő kibocsátók részvényeit helyezi büntetésből a tőzsde. A bevezetési kritériumok is szigorodtak, ami ugyan elbizonytalanítja a jelölteket, de egyértelműen a befektetők védelmét szolgálja.

Ezért tűnik kicsit sértődöttnek a Plotinus reakciója, még ha a BÉT válasza nem is volt szerencsés. Nem lehet éveken át nagyobb szigort követelni a BÉT-től, és ha az megvan, akkor a költségek miatt fanyalogni. Igaz, hogy a Plotinus számára drágább ma a tőzsdei jelenlét, mint öt éve, de a sikeres kibocsátások nyomán a cég mérete is tízszereződött. Ilyen méretbetegségeken a nagy modell, a Berkshire Hathaway is átesett a hetvenes, nyolcvanas években, Warren Buffett mégsem a kivonulást választotta...

Persze egyetlen sikeres alapkezelőt, cégalapítót sem lehet akarata ellenére rákényszeríteni a tőzsdézésre. Ha Zsiday Viktor jobban bízik a reálszférában – bár azért a Citadella alap kezelését a hírek szerint nem adja föl –, ám ingatlanozzon azokkal a befektetőkkel, akik szintén így látják, vagy akik az utóbbi évek sikerszériája után megadják neki ehhez a bizalmat. De talán szerencsésebb lett volna, ha a Plotinus bevezetési tájékoztatója a kockázati tényezők között annó a sértődés, az elfáradás lehetőségét is felsorolja...