Otthon viszonylag simán kellene megvalósítania gazdasági programját Donald Trumpnak, ugyanis a republikánusok a kongresszus mindkét házában többséggel rendelkeznek, és az új elnök várhatóan hasznot húz abból, hogy a törvényhozást az elmúlt hat évben megbénító politikai patthelyzet megszűnt.
Az USA gazdasága azonban nem vákuumban létezik. Ha Trump az ígéretének megfelelően magas növekedést és valódi pénzügyi stabilitást akar elérni, akkor szüksége lesz valamennyi külföldi segítségre is.
Az infrastrukturális beruházások, az adóreform és a dereguláció Trump azon stratégiájának központi elemei, amelynek célja, hogy lökést adjon az amerikai gazdaság tényleges és potenciális növekedésének. Abban a meggyőződésében, hogy elképzelése a szándékainak megfelelően valósul meg, ambiciózus célokat tűzött ki, beleértve azt is, hogy a GDP éves növekedése megközelíti a 4 százalékot.
Most úgy tűnik, a befektetők bíznak benne. Abból az elgondolásból kiindulva, hogy a leendő Trump-adminisztráció végül mégsem bonyolódik kereskedelmi háborúba, a befektetők gyorsan beárazták az optimista kilátásokat a nagyobb reálnövekedéssel, a magasabb inflációval és azzal kapcsolatban, hogy nő a tőkepiacra áramló pénz mennyisége.
Ez lehetővé tette, hogy a Federal Reserve hozzákezdhessen a monetáris politika normalizálásához: azon túl, hogy tavaly december 14-én 25 bázispontos kamatemelést hajtott végre, a Fed azt is jelezte, hogy a kamatemelések ütemezése felgyorsul 2017-ben. Ennek eredményeképpen, úgy tűnik, a piacok abban bíznak, hogy az amerikai gazdaság fokozatosan kilép a nem konvencionális monetáris politika túlzott alkalmazásának elhúzódó időszakából, s azt a lazább fiskális politika és a növekedést szolgáló strukturális reformok ötvözete fogja felváltani.
Ez a megközelítés emlékeztet arra, amit Ronald Reagan korábbi amerikai elnök alkalmazott. Barack Obama elnök hasonló irányt próbált követni, ám ebben az igen polarizált kongresszus megakadályozta.
Az a várakozás, hogy Trumpnak több szerencséje lesz ezen a téren, az eszközárak tankönyvszerű reagálását eredményezte. A részvényindexek, az amerikai államkötvények kamatai emelkedtek, és a dollár árfolyama 2003 óta nem látott szintre erősödött. Itt jön képbe a külföld szerepe. Más nagy – európai, illetve ázsiai – gazdaságok esetében az USA-hoz képest jóval nehezebb időszakot eredményezhet majd a szakpolitikai mix kiegyensúlyozása, amelyet továbbra is a nagyon laza monetáris politika, a nem megfelelő strukturális reformok és néhány esetben a túlzottan feszes fiskális politika jellemez. De ha ezen országok nem is, a Fed kamatemelései arra késztethetik majd a befektetőket, hogy az alacsony és akár negatív hozamú német és japán kötvényeket a magasabb hozamú amerikai állampapírokra cseréljék.
Ennek eredményeképpen az USA-ba irányuló tőkeáramlás tovább emeli majd a dollár árfolyamát. Bár az amerikai gazdaság jelenleg jobban teljesít, mint a legtöbb fejlett gazdaság, még nem áll elég erős alapokon ahhoz, hogy kibírjon egy olyan hosszabb időszakot, amelyet jóval erősebb dollárárfolyam jellemez. Ez ugyanis aláásná az ország nemzetközi versenyképességét, és így a szélesebb gazdasági kilátásait. Növelné a kockázatokat is, ha egy ilyen környezet arra késztetné a Trump-adminisztrációt, hogy megvalósítsa protekcionista retorikáját, ami potenciálisan aláásná a piaci és üzleti bizalmat, illetve egy bizonyos pont után a jelentős kereskedelmi partnerek részéről akár válaszlépéseket is kiválthat.
A trumponomics ígéreteinek megvalósulásához a kulcsországoknak – különösen Németországnak (a legnagyobb és legbefolyásosabb európai gazdaságnak), illetve Kínának és Japánnak (a világ második és harmadik legnagyobb gazdaságának) – a saját gazdaságukban növekedést célzó szakpolitikai kiigazításokat kell végrehajtaniuk. Gyorsan növekedést erősítő strukturális reformokat kellene megvalósítaniuk a monetáris élénkítés támogatására. Különösképpen Németországnak lazább fiskális politikát kell majd folytatnia, miközben békülékenyebb hozzáállást kellene elfogadni a Görögországnak nyújtandó adósságcsökkentés terén.
Trump szempontjából azonban nem szerencsés, hogy a világ többi része nem tűnik úgy, mintha felkészült lenne egy ilyen átfogó szakpolitikai irányváltásra. Ezért a növekedést célzó trumpi program USA-ban történő megfelelő érvényesülésén túl arra is szükség van, hogy gazdasági kabinetjének újonnan kinevezett tagjai közvetlen kapcsolatot építsenek ki a német, a kínai és a japán kollégáikkal annak érdekében, hogy a nemzetközi szakpolitikai együttműködés javuljon.
Németországnak, Kínának és Japánnak jó oka van arra, hogy felkaroljon egy ilyen kezdeményezést. Jelenleg ugyanis még nem léptek ki eléggé a monetáris expanzió időszakából, a járulékos károk és nem szándékolt következmények kockázata növekszik, a növekedést erősítő strukturális reformok pedig késnek. Továbbá, hogyha segítik az USA-t az egészséges és fenntartható növekedés elérésében, akkor az saját gazdaságukban is közvetlen fellendítő hatást váltana ki. Emellett segítene, hogy elkerüljék azt a szcenáriót, amelyben a Trump-adminisztráció – politikai nyomás hatására – protekcionista intézkedésekkel fenyegetne, ami növelné a kereskedelmi háború kockázatát.
A leendő Trump-elnökséget övező bizonytalanságok ellenére egy dolog biztos, legalábbis papíron: Trump jó pozícióban van ahhoz, hogy fellendítse az amerikai gazdaságot. Neki és stábjának azonban időre van szüksége, hogy felszámolják a siker útjában álló potenciális nemzetközi akadályokat.
Copyright: Project Syndicate
www.project-syndicate.org
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.