Buborékfújás

Megállíthatatlannak látszik az amerikai tőzsdék erősödése, ami azóta vált igazán látványossá, hogy Donald Trump novemberben megnyerte az elnökválasztást. Még a kampány során attól rettegtek az elemzők, hogy kiszámíthatatlan gazdaságpolitikája, az importvámok tervezett kivetése vagy a mexikói fal megépítése romba dönti majd a tőzsdéket, erről azonban egyelőre szó sincs. Trump infrastrukturális fejlesztéseket, költségvetési expanziót és adócsökkentést ígért, ami önmagában magasabb gazdasági növekedéshez vezethet az Egyesült Államokban és a világon a következő években.

Nemcsak ez reptette az amerikai tőzsdéket – az emelkedésből jócskán kivették a részüket a bankpapírok –, hanem az is, hogy Trump felvette a listájára a Dodd–Frank-törvény megtorpedózását. Ez az 1929–32-es válság óta az Egyesült Államok legkomplexebb pénzügyi szabályozása, amelyet a 2008–2009-es krízis után fogadtak el, hogy egy ilyen méretű és kiterjedésű összeomlás ne ismétlődhessen meg. A Dodd–Frank-törvény többek között megszüntette az offenzív hitelnyújtási gyakorlatot, rendkívül szigorú tőkekövetelményeket vezetett be, keretek közé szorította a lakossági jelzáloghitelezést, valamint elrendelte a bankok stressztűrő képességének rendszeres vizsgálatát, hogy modellezni lehessen, miként teljesítenének válságos időkben.

Trump azonban elégedetlen a hitelezés alakulásával, úgy véli, túl szigorúak a Wall Street szabályai, s mindez visszaveti az USA gazdasági növekedését. Erről azonban szó sincs: az országban élénk a hitelpiac, a legtöbb szakértő pedig szükségesnek nevezi a jelenlegi szabályokat, hogy elkerülhessük egy, az egész világgazdaságot megrengető újabb Lehmann-sokk kialakulását. A pénzpiacokon nem osztják az aggodalmat, hiszen az USA nagybankjai – a Goldman Sachs és a JP Morgan – hihetetlen árfolyam-emelkedésen vannak túl, s még nem látszik a tőzsdei rali vége.

Pedig a problémák egyre inkább körvonalazódnak. Legutóbb Stanley Fischer, a Fed alelnöke állt ki a Dodd–Frank mellett, hangsúlyozva, hogy a törvényt nem szabad hatályon kívül helyezni, a tőkekövetelmények csökkentése pedig veszélyeztetné a rendszer biztonságát. Ezt azt követően mondta, hogy Daniel Tarullo, a bankrendszer szabályozásáért felelős Fed-vezető lemondott posztjáról, megnyitva az utat a Trump által óhajtott „reformok” előtt.
Noha az új elnök gazdaságpolitikája befektetőbarátnak tekinthető, a változások iránya mégis egyre több aggodalommal tölti el a közgazdászokat.

Ami a költekezést és a gazdaság élénkítését illeti, erre nem lenne szükség, hiszen Amerika gazdasága növekedési pályán halad, és a munkanélküliségi ráta alapján a teljes foglalkoztatás felé tart. A gazdaságpolitika így könnyen prociklikussá, s a gazdaság túlfűtötté válhat. A hitelminősítők is figyelmeztették már az USA-t, hogy elszaladhat az államadósság az erőteljes élénkítés miatt, ez pedig oda vezet, hogy amikor valóban szükségessé válik a növekedés támogatása – a konjunktúra lanyhuló szakaszában –, akkor kevesebb eszköz és mozgástér marad erre. Ha az élénkítő csomaggal párhuzamosan lazítanak a Wall Street szabályozásán, azzal csak a kockázatokat fokozzák.

Nem az a legnagyobb gond Trumppal kapcsolatban, hogy odavetett Twitter-üzeneteivel egész iparágak szereplőinek árfolyamát rángatja vagy küld padlóra feltörekvő piaci devizákat, bár kétségtelenül ez is fájó az érintettek szemszögéből. De még az sem, hogy a világkereskedelem növekedésének és a globalizáció jótékony hatásainak visszafordítását kockáztatja. Ám ha valóban eltörli a Dodd–Frank lényeges passzusait, akkor olyan eszközárbuborékok alakulhatnak ki ismét az Egyesült Államokban, mint amilyen az ingatlanlufi volt a világgazdasági válság előtt.

Sokan már amiatt is aggódnak, hogy a világ nagy jegybankjainak a válság után fenntartott extrém laza monetáris politikája esetleg buborékokat fújt, ez idáig azonban a pénznyomtatási programok visszavonására nem reagáltak rosszul a tőzsdék – habár Európában és Japánban még hátra van a java.

Ha Trump a megválasztása után felvázolt politikáját folytatja, akkor valóban sikerül naggyá tennie Amerikát. Olyan naggyá, amilyen még sosem volt. De a lufi kidurranása hatalmas, pokoli zajjal járhat, és ezt a világ minden szegletében meghallják majd. Éppen ezért kell még idejében ébresztőt fújni.