Megállíthatatlannak látszik az amerikai tőzsdék erősödése, ami azóta vált igazán látványossá, hogy Donald Trump novemberben megnyerte az elnökválasztást. Még a kampány során attól rettegtek az elemzők, hogy kiszámíthatatlan gazdaságpolitikája, az importvámok tervezett kivetése vagy a mexikói fal megépítése romba dönti majd a tőzsdéket, erről azonban egyelőre szó sincs. Trump infrastrukturális fejlesztéseket, költségvetési expanziót és adócsökkentést ígért, ami önmagában magasabb gazdasági növekedéshez vezethet az Egyesült Államokban és a világon a következő években.
Nemcsak ez reptette az amerikai tőzsdéket – az emelkedésből jócskán kivették a részüket a bankpapírok –, hanem az is, hogy Trump felvette a listájára a Dodd–Frank-törvény megtorpedózását. Ez az 1929–32-es válság óta az Egyesült Államok legkomplexebb pénzügyi szabályozása, amelyet a 2008–2009-es krízis után fogadtak el, hogy egy ilyen méretű és kiterjedésű összeomlás ne ismétlődhessen meg. A Dodd–Frank-törvény többek között megszüntette az offenzív hitelnyújtási gyakorlatot, rendkívül szigorú tőkekövetelményeket vezetett be, keretek közé szorította a lakossági jelzáloghitelezést, valamint elrendelte a bankok stressztűrő képességének rendszeres vizsgálatát, hogy modellezni lehessen, miként teljesítenének válságos időkben.
Trump azonban elégedetlen a hitelezés alakulásával, úgy véli, túl szigorúak a Wall Street szabályai, s mindez visszaveti az USA gazdasági növekedését. Erről azonban szó sincs: az országban élénk a hitelpiac, a legtöbb szakértő pedig szükségesnek nevezi a jelenlegi szabályokat, hogy elkerülhessük egy, az egész világgazdaságot megrengető újabb Lehmann-sokk kialakulását. A pénzpiacokon nem osztják az aggodalmat, hiszen az USA nagybankjai – a Goldman Sachs és a JP Morgan – hihetetlen árfolyam-emelkedésen vannak túl, s még nem látszik a tőzsdei rali vége.
Pedig a problémák egyre inkább körvonalazódnak. Legutóbb Stanley Fischer, a Fed alelnöke állt ki a Dodd–Frank mellett, hangsúlyozva, hogy a törvényt nem szabad hatályon kívül helyezni, a tőkekövetelmények csökkentése pedig veszélyeztetné a rendszer biztonságát. Ezt azt követően mondta, hogy Daniel Tarullo, a bankrendszer szabályozásáért felelős Fed-vezető lemondott posztjáról, megnyitva az utat a Trump által óhajtott „reformok” előtt.
Noha az új elnök gazdaságpolitikája befektetőbarátnak tekinthető, a változások iránya mégis egyre több aggodalommal tölti el a közgazdászokat.
Ami a költekezést és a gazdaság élénkítését illeti, erre nem lenne szükség, hiszen Amerika gazdasága növekedési pályán halad, és a munkanélküliségi ráta alapján a teljes foglalkoztatás felé tart. A gazdaságpolitika így könnyen prociklikussá, s a gazdaság túlfűtötté válhat. A hitelminősítők is figyelmeztették már az USA-t, hogy elszaladhat az államadósság az erőteljes élénkítés miatt, ez pedig oda vezet, hogy amikor valóban szükségessé válik a növekedés támogatása – a konjunktúra lanyhuló szakaszában –, akkor kevesebb eszköz és mozgástér marad erre. Ha az élénkítő csomaggal párhuzamosan lazítanak a Wall Street szabályozásán, azzal csak a kockázatokat fokozzák.
Nem az a legnagyobb gond Trumppal kapcsolatban, hogy odavetett Twitter-üzeneteivel egész iparágak szereplőinek árfolyamát rángatja vagy küld padlóra feltörekvő piaci devizákat, bár kétségtelenül ez is fájó az érintettek szemszögéből. De még az sem, hogy a világkereskedelem növekedésének és a globalizáció jótékony hatásainak visszafordítását kockáztatja. Ám ha valóban eltörli a Dodd–Frank lényeges passzusait, akkor olyan eszközárbuborékok alakulhatnak ki ismét az Egyesült Államokban, mint amilyen az ingatlanlufi volt a világgazdasági válság előtt.
Sokan már amiatt is aggódnak, hogy a világ nagy jegybankjainak a válság után fenntartott extrém laza monetáris politikája esetleg buborékokat fújt, ez idáig azonban a pénznyomtatási programok visszavonására nem reagáltak rosszul a tőzsdék – habár Európában és Japánban még hátra van a java.
Ha Trump a megválasztása után felvázolt politikáját folytatja, akkor valóban sikerül naggyá tennie Amerikát. Olyan naggyá, amilyen még sosem volt. De a lufi kidurranása hatalmas, pokoli zajjal járhat, és ezt a világ minden szegletében meghallják majd. Éppen ezért kell még idejében ébresztőt fújni.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.