Elakadt az energiaforradalom

Paks II. ellenzői szívesen állítják Magyarország elé követendő példaként Németországot, mondván, a németek ki tudják váltani az atomenergiát megújulókkal. Ám a német energiaforradalom átgondolatlanságát és célszerűtlenségét már maguk a németek is felismerték, a számvevőszékük pedig kimutatta: súlyos hiányosságok vannak az Energiewende pénzügyi vonatkozásaival kapcsolatban, a számok köszönőviszonyban sincsenek a klímavédelmi célokkal, ráadásul a dán fogyasztók után a németek fizetik a legtöbbet az áramért Európában.

[caption id="" align="aligncenter" width="500"] Kép: AFP[/caption]

Mindez a legfrissebb számok nyelvén: 2016-ban a németországi erőművek beépített összteljesítményéből a nap- és a szélerőművek 46 százalékot képviseltek, de a teljes áramtermelésnek csak 21 százalékát adták. A termelés 66 százaléka továbbra is a szén- és gázerőművekre, illetve a bezárásra ítélt atomerőművekre jutott. Ráadásul e 66 százalékon belül a szénerőművek domináltak, majd az atom-, illetve a náluk négyszer nagyobb kapacitású szélerőművek következtek. A napenergia a hatodik volt a sorban.

Még egy beszédes adat: míg tavaly Németországban 10 százalékkal nőttek a beépített szélerőművi és 2,5 százalékkal a naperőmű-kapacitások, az előbbi létesítmények 1,5 százalékkal, a naperőművek 3 százalékkal adtak kevesebb áramot, mint 2015-ben. A magyarázat e két villamosenergia-termelési mód jelentős időjárásfüggése. Ez is mutatja, hogy az időjárásfüggőkre nem lehet stabilan alapozni.

Már belátták a németek, hogy ambiciózus terveik nem váltották be a hozzájuk fűzött reményeket, sőt: a kétes eredményű megújulóforradalommal a politikai képviselettel is rendelkező német atomellenes zöldlobbi valójában a fosszilis energiatermelők malmára hajtotta a vizet. Erről persze a hazai atomellenes zöldek mélyen hallgatnak.
Németország nagy árat fizet a hektikus energiatermelésért. 2016-ban a nap- és szélerőművei mellett kevesebb áramot adtak a klímavédelmi szempontból szintén előnyös atomerőművei is, és némileg esett a magas üvegházgáz-kibocsátású szénerőművek termelése is.

Mindez jól illusztrálja a német számvevőszék megállapítását, hogy a kormány nem tudta összhangba hozni a klímavédelmi célokat és a fejlesztési programokat. Közben az ország gázerőművei tavaly 46 százalékkal több áramot adtak, mint 2015-ben, így nőtt Németország függése is az orosz gáztól, ráadásul megugrott az olajtüzelésű erőművek működése is. Németország francia áramimportjának közel háromnegyede atomenergiából származott az év első tíz hónapjában. És itt következik a legsúlyosabb megállapítás: a német környezetvédelmi minisztérium új elemzése szerint a villamosenergia-termelésben a nagy szén- és gázerőművi részarány miatt nem érhető el a 2020-ra megfogalmazott kibocsátáscsökkentési cél.

Németországban a megújulók terjedése ellenére tavaly egy százalékkal nőtt a szén-dioxid-kibocsátás az előző évihez képest. Önmagáért beszél az az európai kibocsátási térkép, amely szerint például 2016. január 8-án este 18 óra körüli adatok alapján Németországban egy kilowattóra áram előállítása 630 gramm szén-dioxid-szennyezéssel járt. Hatszor annyival, mint Franciaországban. Négy környezetvédelmi szervezet jelentése azt írja, hogy Európán belül Németországban halnak meg legtöbben a szénerőművek okozta levegőszennyezéshez köthető betegségben: évente átlagosan 3600 ember halálát okozza a levegőbe eregetett füst.

Ma egy német háztartási fogyasztó csaknem 30 eurócentet, azaz mintegy 92 forintot fizet egy kilowattóra villamos energiáért. A német gazdasági minisztérium adatai szerint 2016-ban elképesztő összeget, 25,5 milliárd eurót (mintegy 7800 milliárd forintot) költöttek a megújulók támogatására. Ennyiből évente négy új paksi blokkot lehetne építeni.

A hazai zöldek által istenített Energiewende tehát mára megingott, elérkezett gazdasági, műszaki tűrőképessége határára. Ennek egyértelmű jele, hogy a német kormány tavaly módosította a megújuló energiaforrások támogatásáról szóló törvényt. Ez évtől a zöldáramtermelésre készülő vállalkozások nem számíthatnak fix kötelező átvételi árra. Versenyezniük kell a támogatásért egy éves meghatározott limiten belül, és aki a legkevesebb támogatást kéri, az valósíthatja meg az adott beruházást.

Az áramárak azonban így is nőnek. 2017. január 1-jétől az ökoáram-támogatást elősegítő pótdíj 6,35 centről 6,88 centre emelkedett, ezért 2017-ben a háztartási villamos energia átlagára elérheti a 30,3 eurócentet is. A minisztérium becslése szerint 2017-ben a megújulók éves támogatása 26,6 milliárd euróra rúg, míg 2010-ben „csak” 13,2 milliárd eurót tett ki. Pedig a megújuló energiaforrások továbbra is csak az állam masszív támogatásával életképesek. Emellett erőteljesen kell fejleszteni miattuk a németországi villamosenergia-hálózatot. Mindez horribilis összegbe kerül.

Magyarországon, ahol a széladottságok sokkal kedvezőtlenebbek, végképp botorság lenne az időjárásfüggő energiaforrásokra alapozni. Ezt pontosan tudják a döntési helyzetben lévő hazai szakemberek is. Magyarország a realitásokból indult ki, amikor az atomenergia hosszú távú fenntartása mellett tette le a voksát. A hazai energiamixben ugyanakkor racionális kereteken belül helyük van a megújulóknak is.