Görög csodavárás
Mint immár hét éve. A fellobbanó válságok még jól is jönnek, sarokba szorítják az athéni kormányt. A mostani, amely február 20-án a valutaövezet pénzügyminisztereinek találkozóján tetőzhet, azonban más. Mert a körülmények megváltoztak. Történetesen azáltal, hogy a Nemzetközi Valutaalap (IMF) ügyvezető igazgatósága megosztottá vált, és ezt a belső feszültséget nem rejtette véka alá. Az európai igazgatók összeszólalkoztak a többiekkel, akik a görög adósságot fenntarthatatlannak ítélik, az elvárt gazdasági teljesítményt pedig abszurdnak, és adósságkönnyítést sürgetnek.
A Grexit, azaz Görögország esetleges kiválása az eurózónából legutóbb 2015 nyarán szerepelt a címlapokon. Aztán a valutaövezet intézménye, az Európai Stabilitási Mechanizmus nyújtott 86 milliárd eurós hitelt Athénnak, amelynek folytatnia kellett a megszorító politikát, azaz a szerkezeti reformok végrehajtását. Az európaiak a németek vezérletével abból indultak ki, hogy Görögországnak a GDP arányában 3,5 százalékos elsődleges többletet kell elérnie a költségvetésben – a kamatfizetések nélkül számított egyenlegben –, és legalább egy évtizedig fenn kell tartania, miközben persze a gazdaság látványos növekedésnek indul, és az államadósság aránya lejtő pályára áll.
Nehéz volna azonban gazdaságtörténeti példát találni ilyen mérvű sikeres erőfeszítésre. A negyedik cikkely szerint megejtett konzultációkról minap kiadott valutaalapi anyag az ügyvezető igazgatók eltérő álláspontján túl arra is rávilágított, hogy az IMF szakmai stábja úgy véli, a jelenlegi program nyomán az államadósság – a mai 180 százalék körüli szintről – 2060-ra megközelítheti a GDP 300 százalékát. Az Athén által elfogadott, de teljesen még nem foganatosított intézkedések arra elegendők, hogy az elsődleges egyenleg 1,5 százalékra emelkedjék, de a gazdasági növekedés irama középtávon sem haladja meg az egy százalékot. Vagyis könnyíteni kell a terheken. Nem az adósság elengedésével, hanem a lejárat hosszabbításával, a kamat csökkentésével, törlesztési moratórium meghirdetésével.
Az eurózóna vezetői szerint ez nonszensz, az IMF rosszul számol, egy csomó tényezőt nem vesz figyelembe. Persze, minél rózsásabb képet vázol az Európai Bizottság, annál kevesebb engedményt kell adnia Athénnak, a közös valuta tagjai pedig még fenn tudják tartani a látszatot, hogy az eurózóna adófizetőinek pénze jó helyen van. A valutaalap legszívesebben a mai partvonal menti szerepét is feladná, a németek viszont, akik inkább bíznak az IMF szigorában, mint az Európai Bizottságéban, ragaszkodnak a pénzügyi intézmény részvételéhez, máskülönben ők is kiszállnak. Görögország júliusban hétmilliárd eurót törlesztene, ha lenne miből, vagyis addig megállapodásra kellene jutni a program további menetéről, de a holland és francia választások lezárultáig aligha lehet előrelépni, vagyis nyárig panghat a válság.
Görögország hitelezői még mindig az adóbázis szélesítését, a nyugdíjreformot, a privatizációt szorgalmazzák, miközben a jelek arra utalnak, hogy az adószedés hatékonysága még romlott is, akárcsak a közigazgatás, az egészségügy, az oktatás, az igazságszolgáltatás állapota, a társadalomnak az IMF által is elismert áldozatairól nem is beszélve. Ciprasz kormányfőnek olyan egyezségre lenne szüksége, amely további áldozatok árán enyhít a németek szorításán, és visszahelyezi országát az Európai Központi Bank állampapír-vásárlási programjába. Vagy hagyja az egészet, és ellenzékbe vonul. S akkor utódja és elődje lavírozhat abban a tettető-halogató politikai mezőben, amely az adósságon sem könnyít, de Görögországot sem engedi ki az euróövezetből.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.