Kovács Árpád: Javuló idő, megnyíló lehetőségek

Amikor unokáimmal valamelyik élelmiszer-áruházban vásárolok, nemritkán ismeretlen ismerősök állítanak meg, nekem szegezve a kérdést: igaz-e, hogy valóban könnyebb évek jönnek, s honnan volt „annyit” költeni az év végén, meg lesz-e a böjtje ennek a hirtelen „adakozásnak”? A helyzet „illetékesévé” válva tudom, a válasznak rövidnek kell lennie, mert aki megtisztel a kérdésével, csak néhány szót vár, és megy tovább a felvágottért vagy a mosóporért.

A kocsiba kapaszkodó tündéreim türelme is több mint véges, indulnának haza játszani, így hát mostanában azt válaszolom, hogy egy jó év után van esély egy még jobbra! Aztán zavarba jövök a magam csöppet sem távolságtartó, leegyszerűsítő válaszától, hiszen az eredmények mellett említhetném a nehézségeket is: a múlt év gyenge kezdését, a hatékonyság kérdőjeleit, az uniós támogatások ingadozásának kockázatát. Erre azonban már nincs időm, mert alkalmi kérdezőm – mint aki csak az eső vagy a napsütés hírét akarja hallani az aktuális időjóstól – többnyire biccent és továbblép. Így jártam a minap is, ezért hazaérve – a magam megnyugtatására – számba vettem, melyek azok a változást mutató tények, amelyek mostanában a javuló „idő” – a megnyíló lehetőségek – kilátásait mondatják velem.

Megváltozó „légköri” mutatók

Mielőtt a magam derűs személyes várakozásának megalapozottságát igyekezném bizonyítani, arra gondolok, hogy évtizedek teltek el, amikor a stabilitás hiányáról, az elszálló költségvetési kiadásokról, a nem teljesülő költségvetési bevételekről, az egyre mélyebb eladósodásról kellett rosszkedvűen és kényszerű távolságtartással beszélnem. A pénzügyek egyik botcsinálta meteorológusaként kötelesség volt arra figyelmeztetni, hogy tessék felöltözködni, bezárkózni, mert a vihar itt van. Sajnos ezek a prognózisok többnyire aztán valósággá váltak.

Ma már mások a tendenciákat jelző „légköri” mutatók, még akkor is, ha a múlt év gyengébben indult, mint szerettük volna. Ezt a teljesítményt csak részben tudták kiegyenlíteni a továbbiak. Különösen az építőipar, a beruházások kerültek átmenetileg hullámvölgybe az euró­pai uniós források felhasználásának ciklikusságából adódóan. Az ipari termelés szerényebb növekedése az autóipari típusváltásokkal függött össze, jelezve, hogy a termelésnek több lábon kell állnia. A mezőgazdaság ugyanakkor kifejezetten erős évet zárt. Lényegében nem volt infláció, így a reálkeresetek újra jelentősen emelkedtek. A foglalkoztatottság statisztikai számait már nem a közmunka tartotta egyre magasabban, inkább a kezdődő – összetételbeli – munkaerőhiány okozott gondot. A fogyasztás tovább élénkült, az export is jól alakult, a külkereskedelmi egyenleg korábban nem látott rekorddal zárt, így ezek váltak a motorjává az EU átlagát kismértékben így is meghaladó tavalyi növekedésnek.

Folytatódó felzárkózás

Meg kell jegyezni: a 2016-os év uniós források érdemi felhasználását nélkülöző teljesítményei azt is bizonyították, hogy a fejlődésben a saját erő nagyobb, mint korábban volt. A magyar GDP-növekedés, bár néhány tized százalékkal elmarad (2 százalék körül alakulva) a 2016-ra várttól, mutatja a folytatódó felzárkózást az Európai Unió átlagához. Erősíti azt a várakozást, hogy a mostani időszaknál jóval szerényebb külső forrással vagy anélkül is képesek leszünk megállni a talpunkon, biztosítva a pénzügyi stabilitás mellett immár a fenntartható növekedést is.

Tavaly az államháztartás hiánya is jóval kisebb lett a 3 százalékos úgynevezett maastrichti küszöbértéknél. Elsősorban a foglalkoztatáshoz köthető bevételek növekedésének köszönhető, hogy a tavalyi pénzforgalmi költségvetési hiány lényegesen alacsonyabb volt az egy évvel korábbinál. A költségvetés bevételi oldala a költségvetésben figyelembe vettnél is jobban alakult, folytatódott a fehéredés folyamata. Személyi jövedelemadóból az adókulcs csökkentése ellenére több folyt be, mint 2015-ben, és jelentősen nőtt a szociális hozzájárulási adóból származó bevétel is.

A vártnál jóval nagyobb adóbevételeknek köszönhetően az év végi költekezésnek kitermelődött az alapja, így az előzetes számbavételek alapján a hiány a tervezetthez közeli értéket mutat. Az adósságráta múlt évi csökkenése megfelelt a stabilitási törvény és az EU vonatkozó szabályainak. A lakossági állampapír-állomány növekedése tavaly, az utolsó hónapban folytatódott, s a hitelintézetek állampapír-állománya is – a korábbi stagnálás után a Magyar Nemzeti Bank programjainak hatására – emelkedett. A külföldiekkel szembeni államadósság – ezen belül a devizaadósság – aránya tovább csökkent.

Nem álom a gyorsulás

Mindez biztató. Ha nem következnek be a világpolitikában és a világgazdaságban olyan rendkívüli események, amelyek általunk előre nem jelezhetők, és felkészülni is aligha lehet rájuk, akkor az említett és az előttünk álló folyamatok – főleg az uniós források gyorsított felhasználása – a ma belátható néhány évben emelkedő pályán tartanak bennünket. Idén a múlt évi GDP-növekedés kétszerese sem álom. A hat évre szóló bérmegállapodás ösztönző hatása már 2017-ben is hozzájárulhat a gazdaság bővülésének gyorsulásához. Az újabb kormányzati támogatások nyomán a magyar, illetve a nálunk működő külföldi nagyvállalatok jelentős számú kis- és középvállalkozást vonhatnak be beszállítói hálózatukba a következő években, ami a versenyképességet tovább erősítheti.

Termőre fordulhatnak azok a hitelprogramok is, amelyekkel a jegybank segítette a kis- és középvállalkozásokat. Ha pedig a kereskedelmi bankok tovább fokozzák aktivitásukat, akkor – az állami beruházások jelentős növekedése mellett – ez is lényegesen hozzájárulhat a fejlődéshez. A napokban közzétett stabil besorolás és a további, reménybeli felminősítések pedig újabb befektetőket hozhatnak hazánkba.Az uniós támogatások múlt évi hullámvölgyét szükségszerűen egy feltornyosuló, jórészt a gazdaságfejlesztés szolgálatába állítható forrásbőség követi. Igen nagy feladat, hogy lényegében a teljes uniós támogatásra az év végéig kiírják a pályázatokat. Természetesen a koncentrálódó forráselosztás megvalósítási kockázatokkal jár, de ma teljesíthetőnek látszik.

A kedvező kamatkörnyezet révén az adósságszolgálat terhe tovább csökken. Az államháztartás központi alrendszere igen jelentős többlettel zárt 2017 januárjában. A két év január havi számait összehasonlítva elsősorban a különféle adóbevételek (társasági adó, általános forgalmi adó, jövedéki adó, szociális hozzájárulási adó és járulékok, valamint a személyi jövedelemadó) idei kedvezőbb alakulását fedezhetjük fel. Ez most is főként a reálgazdasági folyamatoknak, a gazdaság fehérítését és a foglalkoztatás bővülését célzó intézkedések eredményességének köszönhető.

Talán megbocsátják, ha végül megemlítem: sohasem a meteorológus csinálja a jó vagy rossz időt, mégis úgy éli meg, mintha köze lenne ahhoz, amit mond. No meg, úgy gondolom, az is kötelesség, hogy a „rainman” ne csak a rosszat, hanem néha a jót is elmondja, személyes sikerként élve meg, ha derűs prognózisa szerint alakulnak végül a dolgok.