Digitális detox: a lekapcsolódás joga

Már tanulmányok tömege igazolja, hogy a hétvégén vagy a nehezen egyeztetett szabadságunk alatt beérkező levelek önkéntelenül is hatással vannak a pszichénkre, akár stresszes állapotba is kergethetnek bennünket, de mindenképp megzavarják pihenésünket és a családdal töltött idő nyugalmát. Sőt, a „mindig bekapcsolva” állapot nemcsak a munkától – legalábbis fizikailag – távol töltött időre van kihatással, de magát a munkavégzést is befolyásolhatja.

Ha ugyanis nem tudunk pihenni, feltöltődni, akkor digitális világunk szakértői szerint a munkahelyi hatékonyságunk is csökken. A hatékony munkához hatékony pihenésre is szükség van, amit azonban éppen a digitalizáció nehezít meg. Ezzel együtt, vagy talán pontosan ezért, mind gyakrabban esik szó a „digitális tudatosságról”, ami nemcsak önként vállalt, bölcs belátáson alapuló magatartást takar, hanem annak igényét is, hogy bizonyos területeken a jogszabályok állítsanak fel korlátokat.

A digitális tudatosság jegyében Franciaországban meg is született az első jogszabály, amely forradalmi újításként 2017. január 1-jétől digitális detoxként intézményesíti a „lekapcsolódás jogát”. A most hatályba lépett előírás a legalább ötven főt foglalkoztató francia cégekre vonatkozik, ám úgy tűnik, nem arat egyöntetű sikert. Sokakban felmerül a kérdés, hogy az új szabály egy bürokratikus túlszabályozás irányába mutat-e, vagy tényleg egy határozott lépés ahhoz, hogy a sokszor túlterhelt munkavállalókat megóvják a kiégéstől, és biztosítsák a nyugodt hétvégéhez, pihenéshez való jogukat.

A digitális detox egyébként nem teljesen új jelenség, Franciaországon kívül is több multi ír elő korlátozásokat a munkaidőn kívüli hivatalos e-mailezést illetően. A Volkswagen például olyan szerverbeállítást alkalmaz, amely megakadályozza a munkaidőn kívüli hivatalos levelezést és a szabadságon lévő munkavállalók részére az e-mailek továbbítását. Hasonló korlátozásokat vezetett be az Allianz, a Daimler, a BMW vagy például az Orange is.

A probléma tehát valós, a megoldás azonban nem mindenki szerint egyértelműen előremutató. Arra is van példa, hogy egy társaság korábban bevezette a korlátozást, de mára már visszatért a régi rendszerhez, és a határozott tilalom helyett már csak arra biztatja dolgozóit, hogy egy levél elküldése előtt gondolják meg, égető szükség van-e a munkaidőn kívüli levelezésre.

Valószínűleg nincs olyan általános jogi megoldás, amely mindenki számára és minden helyzetre egyformán alkalmazható lenne, de azt senki nem vonja kétségbe, hogy valamilyen típusú korlátozásra, szabályozásra szükség van egy egészségesebb egyensúlyrendszer kialakításához. Olyan cég is akad, ahol a hét egyik napján, munkaidőben, két órára kötelező a digitális detox. Lekapcsolják a szervereket, kifejezetten azzal a céllal, hogy a közvetlen, szemtől szembeni kommunikációt bátorítsák. Sikeres hatékonyságnövelő tényező lehet ugyanis, ha a dolgozóknak semmit sem kell megszakítaniuk a bejövő e-mailek miatt, koncentrálhatnak a nagyobb projektekre, és az idejüket – legalább két órára – úgy oszthatják be, mint a digitalizáció előtti világban.

Miközben tehát igenis oda kell figyelni a digitális kimerültségre, az általános álláspont szerint elsősorban a munkáltatókra kellene bízni, hogy hogyan tartják kordában munkavállalóik digitális detoxikálását. Nem szigorú jogszabályra, hanem rugalmas, életszerű belső szabályokra van szükség. A kezdeti elképzelésekkel szemben ezért a francia jogszabály végül is nem egy határozott, kategorikus tilalmat tartalmaz, hanem egyeztetési kötelezettséget ír elő a munkáltató számára a munkavállalókkal vagy azok képviselőivel a munkaidőn kívüli elektronikus kommunikációról. Ha nem tudnak közös nevezőre jutni, a jogszabály értelmében a munkáltató válik kötelezetté arra, hogy belső szabályzatban rendezze a munkaidőn túli digitális elérhetőséget.

Az új jogszabályi előírás tehát végül erősen felpuhított, be nem tartásához közvetlenül hátrányos jogkövetkezmény sem kapcsolódik. Mégis egy fontos és úttörő jellegű jogalkotói lépés, bizonyítja, hogy digitális világunk korábban soha elő nem forduló élethelyzeteket teremt, amelyek tudatosságot, odafigyelést és új típusú szabályozást igényelnek.