Populizmus versus prosperitás

Marine Le Pen, a francia szélsőjobboldali Nemzeti Front vezetője szerint a 21. századot meghatározó küzdelem a patriotizmus és a globalizmus között fog lezajlani. Úgy tűnik, hogy Donald Trump amerikai elnök pedig azt gondolja, hogy ez „a hazug média” és közte fog történni. Mindketten tévednek.

A küzdelem, amely valóban meg fogja határozni az évszázadot, a hosszú, illetve a rövid távú gondolkodás között fog lezajlani. Néhány nyugat-európai demokrácia elvégezte azt a munkát, amely a globalizáció, a technológia és a demográfia jelentős erőinek kezeléséhez szükséges. Ennek eredményeként egy olyan stabil gazdaságot és politikai rendszert sikerült kiépíteniük, amellyel szemben a populisták kihívásai nemigen hatásosak. Más országok megrekedtek a rövid távú gondolkodásnál, és emiatt jelentős károkat kénytelenek elszenvedni.

[caption id="" align="alignleft" width="600"] Le Pen azt állítja, hogy a nyitottság katasztrófát jelent Fotó: AFP[/caption]Ennek a különbségnek a feltérképezésére egy új összetett statisztikai indikátort (Wake Up 2050 index) dolgozott ki az oktatási jótékonysági szervezetem, a Wake Up Foundation. Az index 25 mérőszámra alapozva az OECD 35 tagállamát rangsorolja aszerint, hogy mekkora felkészültséggel rendelkeznek öt különböző területen, úgymint a demográfia, a tudásalapú társadalom, a technológiai innováció, a globalizáció és a váratlan sokkokkal szembeni ellenálló képesség. Az eredmények meglepők.

Svájc került a ranglista élére, mivel a legjobban felkészült azokra a trendekre, erőkre, amelyek alakítják a 21. századot. Az ország populistái egy kérdésre, a bevándorlásra fókuszálnak, és támogatottságuk is túl kicsi ahhoz, hogy kormányra jussanak. Svájc négy szomszédja jóval hátrébb szerepel (Németország a 15., Ausztria a 17., Franciaország a 20. és Olaszország a 32. helyen), annak ellenére, hogy szoros kulturális, történelmi és kereskedelmi kapcsolatokat ápolnak Svájccal. Ausztriában, Franciaországban az euroszkeptikus, bevándorlásellenes populista pártok elegendő támogatottsággal bírnak ahhoz, hogy valódi esélyük legyen a hatalomra jutásra, mint ahogy a tőlük balra álló olasz Ötcsillag Mozgalom esetében is ez a helyzet. Németországban is nő a populisták támogatottsága.

Svájc helyezése nem meglepő. Azzal azonban, hogy bérszínvonala a legmagasabbak közé tartozik a világon, és GDP-jének 19 százalékát a feldolgozóipar teszi ki (az USA-ban 12, az Egyesült Királyságban 10 százalék ez az arány), elméletben igen sebezhetőnek kellene lennie a kínai versennyel és a munkahelyeket felszámoló automatizációval szemben. Mégis, jórészt könnyedén leküzdte ezeket a kihívásokat.

Ugyanez nem mondható el Olaszországról. Bár feldolgozóipara a GDP kisebb hányadát teszi ki (15 százalékot), mint Svájcban, mégis jobban szenved a kínai versenytől. Az ok egyszerű: Olaszország kevesebb innovatív árucikket gyárt. Ez rávilágít arra a hibás irányra, amelyet Olaszország (Franciaország mellett) követ. Azáltal, hogy túl sok pénzt költenek az állami nyugdíjakra, hogy rövid távon szavazatokat szerezzenek, mindkét ország kormányzata súlyosan korlátozza azt a képességét, hogy az oktatásba és a kutatásokba fektethessen be.

A sikerhez olyan szabályozói környezet és céges kultúra is szükséges, amely lehetővé teszi a polgárok számára, hogy produktív módon hasznosítsák a megszerzett tudást. Ebben az értelemben az alacsony női munkavállalói részvétellel bíró országok (mint például Olaszország) vagy azok az államok, ahol a legtapasztaltabb munkavállalók, a 65 éven felüliek már nem dolgoznak (mint például Olaszországban és Franciaországban), egyértelműen hátrányban vannak.

A hosszú távra történő tervezés értéke talán a legnyilvánvalóbban Japánban mutatható ki. Annak ellenére, hogy a leggyorsabban öregszik a népessége, Japán igen jó eredményt ért el a Wake Up 2050 index demográfiai mérőszámánál. Ennek egyik fő oka az, hogy Japán előre látta, milyen demográfiai folyamatok fognak történni az országban, így a 65 éven felüliek több mint 20 százaléka a munkaerőpiacon maradt, szemben a 2,9 százalékos francia értékkel.

Az USA a vártnál rosszabb eredményt ért el az innovációra és a tudásra vonatkozó mérőszámoknál. A középiskolák körében mért rossz teljesítmény és az alacsony munkaerőpiaci részvétel azt jelenti, hogy az USA-ban kifejlesztett korszerű technológiák teljes potenciálját nem használják ki az Egyesült Államokban. Ez az egyik fő oka annak, hogy Trump nyerte meg az elnökválasztást, és egy rossz jel Amerika jövőbeli prosperitása szempontjából.

Ahhoz, hogy „Amerikát újra naggyá tegyék”, ahogy azt Trump ígéri, a politikusoknak az aktuális választási ciklusokon túl kellene tekinteniük. Ez igaz az összes nyugati demokráciára. Sokan elkezdtek kételkedni abban, hogy a nyugati politikusok egyáltalán képesek még a hosszú távú gondolkodásra. Ez a kritika azonban tévesnek bizonyulhat. A bevándorlás, amely a mostani politikai viták egyik legforróbb kérdése, alapvetően egy hosszú távon jelentkező ügy. Miközben az amerikai választók a nyitottság ellen szavaztak, az Egyesült Királyság azt ígéri, hogy a Brexit után is nyitott marad, kivéve az EU-ból érkező bevándorlás kérdését. Másutt a nyitottságot még mindig rendíthetetlenül védelmezik.

Franciaországban a nyitottság kérdése a közelgő elnökválasztás egyik fő csatatere. Le Pen Trumphoz és a Brexit-pártiakhoz hasonlóan azt állítja, hogy a nyitottság katasztrófát jelent. Le Pen két fő riválisa – a független centrista Emmanuel Macron és a jobbközép republikánus Francois Fillon – azonban a még több nyitottság és a még szabadabb piacok biztosítása mellett érvel. Aki győzni fog, nemcsak Franciaország, hanem egész Európa pályaívét meghatározza.