Újjászületik a WTO?
A Kereskedelmi Világszervezet (WTO) túl hosszú ideje van hervadt állapotban, T. S. Eliot szavaival élve a „Genfi-tó vizeinél” (utalás a költő Átokföldje című versének „ültem és sírtam a Genfi-tó vizeinél” sorára, illetve arra, hogy a szervezet székhelye Genfben található – a szerk.). A világ legfőbb multilaterális kereskedelmi fórumaként a WTO folyamatosan marginalizálódott az elmúlt években.
A globalizációval szemben utóbbi időszakban tapasztalható fejlemények – így a Brexit-népszavazás és Donald Trump amerikai elnökké választása – azt jelzik, hogy ez a trend gyorsulni fog. Az ellenkező irányba is alakulnak azonban a folyamatok három olyan fejlemény következtében, amelyek a WTO, illetve a szervezet által megtestesített multilateralizmus újjáéledését okozhatják.
Az első fejlemény az alternatív kereskedelmi megállapodások visszaszorulása. A WTO a 2000-es évek elején érte el csúcspontját, néhány évvel azután, hogy a globális kereskedelmi tárgyalások uruguayi fordulója lezárult. Továbbá ezt az időszakot az is jellemezte, hogy több ország – közülük kiemelendő Kína – csatlakozott a szervezethez.
A nemzetközi kereskedelem jelentős szereplői, mint az USA és az EU, azonban ezt követően a multilaterális kereskedelmi megállapodások helyett a bilaterális, regionális és megaregionális megállapodásokra összpontosítottak. A megaregionális megállapodások – nevezetesen a Csendes-óceáni Partnerség (TPP) és a Transzatlanti Kereskedelmi és Beruházási Partnerség (TTIP) – különösen súlyos fenyegetést jelentettek a WTO számára. Mégis pontosan ezek azok a megállapodások, amelyeket a Trump-adminisztráció elutasít, vagy legalábbis elhalasztaná a megvalósításukat.
Az európai integrációnak hasonló hatása volt a WTO-ra, mivel alternatív platformot biztosított az Európán belüli kereskedelem irányítására. Az európai projekt azonban most nehéz időket él, a legszembetűnőbb jele ennek az Egyesült Királyság EU-ból történő kilépése. A Brexit után a WTO valószínűleg egy fontos fórummá válik Nagy-Britannia nemzetközi kereskedelmi kapcsolatai számára. Az EU bármilyen további dezintegrációs folyamata csak erősíteni fogja ezt a trendet.
Bármennyire is meglepőnek hangozhat, a második fejlemény, amely elősegítheti a WTO megújulását, a választópolgárok hiperglobalizációval szembeni növekvő elutasítása. A hiperglobalizáció lényegében „mély” integrációt jelent. Az árucikkek és a szolgáltatások nyitott piacának megteremtésén túlmenően felöleli a fokozott migrációt (az USA-ban és Európában) és a szabályozások harmonizálását (amely a TPP és a TTIP egyik célja) is. Az EU esetében ezt még a közös valuta is kiegészíti. Az ilyen integráció számára a regionalizmus jóval hatékonyabb, mint a WTO.
Most, hogy ez a „mély” integráció kijött a divatból, a WTO ismét vonzó fórum lehet a nemzetközi kereskedelemben érdekelt országoknak. Semmi kétség, hogy továbbra is jelentős mértékű globalizációt kell majd a WTO-nak támogatnia, kezelnie, nem utolsósorban a megállíthatatlan technológiai fejlődés miatt. Az országokat összekötő kereskedelem és beruházások hálószerű struktúrája, amely a globális értékláncokban testesül meg, megakadályozza a globalizáció számottevő visszafejlődését.
A harmadik fejlemény pedig, amely a WTO újjáéledését válthatja ki, a Trump-adminisztráció protekcionista politikája. Ha az USA megemeli a vámokat, és olyan adókat vet ki, amelyek az exportnak kedveznek, az importot pedig büntetik, akkor az USA kereskedelmi partnerei várhatóan a WTO-hoz fordulnak, mivel a szervezet már többször bizonyított vitarendezési képességekkel rendelkezik.
A WTO lehet így az a fórum, ahol az amerikai kereskedelmi intézkedéseket alaposan megvizsgálják, és ellenőrzés alatt tartják. A WTO-tagság univerzalitása – amely korábban akadályozta azokat az országokat, amelyek új szabályok és megállapodások alapján akartak újabb szintekre lépni – a szervezet fő erőssége lehet, mivel magas szintű legitimációt biztosít, amely a kereskedelmi feszültségek, illetve a konfliktusok kockázatának minimalizálásában döntő fontosságú.
Az Elhalványodás (Eclipse) című könyvemben amellett érveltem, hogy a multilateralizmus kínálta fel a legjobb lehetőséget az új hatalmak békés felemelkedésére. Úgy tűnik azonban, hogy ugyanez az állítás vonatkozhat a súlyukat vesztő hatalmak kezelésére is. A WTO újjáéledése azonban nem automatikusan történik majd. Azoknak, akik ezt szeretnék, aktívan hozzá kell járulniuk ehhez. A legnyilvánvalóbb jelöltek erre a feladatra azok a közepes méretű gazdaságok, amelyek a globalizáció legnagyobb nyerteseinek számítanak, és szemben az USA-val és néhány európai országgal, társadalmaik közhangulata nem globalizációellenes.
A multilateralizmus támogatói közé kellene tartoznia Ausztráliának, Brazíliának, Indiának, Indonéziának, Mexikónak, Új-Zélandnak, Dél-Afrikának, az Egyesült Királyságnak, és lehetőleg Kínának, valamint Japánnak. Miután ezek közül Kínát kivéve egyik sem nagy ország, együtt kell dolgozniuk a nyitott piacok megvédésében. Továbbá meg kell nyitniuk saját piacaikat is nemcsak a hagyományos ágazatokban, mint a mezőgazdaság és a feldolgozóipar, hanem olyan új területeken, mint a szolgáltatások, a beruházások és a szabványok.
A világnak energikus választ kell adnia a hiperglobalizáció visszaszorulására. A közepes méretű kereskedő gazdaságok által támogatott multilateralizmus lehet ez a válasz, mert ezeknek a gazdaságoknak jelentős érdekeik fűződnek a piacok nyitottságának megőrzéséhez. Nekik most a Genfi-tó partjára kell menniük.
Copyright: Project Syndicate, 2017
www.project-syndicate.org
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.