BÉT logóÁrfolyamok: 15 perccel késleltetett adatok
Janisz Varufakisz

Varufakisz: Adót kellene kivetni a robotokra?

2017.03.04., szombat 08:00

Tegyük fel, hogy Ken tisztes megélhetést biztosító fizetést keres egy nagy aratógép kezelőjeként Luke gazdaságában. Ken keresete jövedelemadót és tb-járulékot generál az állam számára, ami segíti finanszírozni a Ken közösségének kevésbé szerencsés tagjait támogató programokat. Sajnos azonban Luke arra készül, hogy Kent egy Nexus nevű robottal váltja fel, amely hosszabb ideig, biztonságosabban, bármilyen időjárási viszonyok között is képes vezetni az aratógépet úgy, hogy ebédszünetet, szabadnapot sem kell biztosítani számára, illetve betegszabadságra sem fog soha menni. Bill Gates úgy véli, hogy az egyenlőtlenség mérséklése, illetve az automatizáció okozta elbocsátások szociális költségeinek kiegyenlítése érdekében a robot után jövedelemadót kellene kivetni, vagy Luke-nak egy jelentősebb összeget kellene fizetnie, amiért emberi alkalmazottját egy robotra cseréli le. A „robotadóval” pedig olyan kezdeményezéseket finanszírozhatnának, mint például az egységes alapjövedelem.

A legkézenfekvőbb módja annak, hogy Nexus után jövedelemadót lehessen beszedni, ha Ken utolsó éves keresetét referenciajövedelemként kezeljük, és Luke jövedelmére akkora mértékű adót és tb-járulékot vetünk ki, mint amennyi Ken keresetét terhelte. Ezzel a megközelítéssel kapcsolatban azonban három probléma is felmerül. Először is, Ken jövedelme idővel változott volna, ha nem bocsátják el, a referenciafizetés mértéke viszont állandó marad, kivéve, ha azt az adóhivatal önkényesen nem változtatja meg. Az adóhivatal és Luke végül azon hadakozhatna, hogy pontosan mekkora mértékben nőtt vagy csökkent volna Ken fizetése, ha továbbra is alkalmazták volna. Másodsorban a robotok által működtetett gépek megjelenésével – amelyeket korábban emberek nem is kezeltek – nem tudunk viszonyításként használni olyan korábbi, ember munkavállalóknak adott bért, amelyet referenciajövedelemként lehetne alkalmazni azon adó kiszámolására, amelyet a robotok után kell megfizetni. Végezetül, filozófiai értelemben nehéz azt igazolni, hogy Luke-nak jövedelemadót kell fizetnie Nexus után, miközben a mesterséges intelligencia által irányított aratógépre nem vonatkozik adóteher. Elvégre is, mindketten gépek, ráadásul az aratógép miatt jóval több ember munkahelye szűnt meg, mint Nexus miatt.

Feltételezve azt, hogy a robotok után nem lehet jövedelemadót fizetni anélkül, hogy ne jönne létre konfliktus az adóhatóság és az adott cég között (önkényes adókivetéssel és korrupcióval kísérve), akkor mi lenne, ha Nexus után akkor kellene az adót megfizetni, azt Luke megvásárolja? Erre természetesen lenne lehetőség: az állam akkor szedne be egy átalányadót Luke-tól, amikor Kent automatával váltja fel. Bill Gates ezt a második alternatívát támogatja a robotok utáni adófizetésre. Úgy véli, hogy összességében megfelelő politika lenne, ha az automatizáció lassításával és adóztatással kezelnénk a technológiai fejlődés miatt megszűnő munkahelyek hatásait. A robotokra kivetett átalányadó azonban csupán azt eredményezné, hogy a gyártók a mesterséges intelligenciát a gépekbe építenék be. Az aratógép önmagában válna tehát autonóm eszközzé, amivel lehetetlenné válna a robotalkatrészek külön történő megadóztatása a gép azon részeitől, amelyek az aratást végzik. Vagy a robotok értékesítése után fizetendő adót kellene elvetni, vagy be kellene építeni a termelési eszközök értékesítése utáni adóba. De képzeljük el, mekkora felzúdulás kísérné azt, ha az összes termelési eszközre adót vetnének ki: jaj annak, aki így visszavetné a termelékenységet és a versenyképességet!

Az ipari kapitalizmus megjelenése óta egyre nehezebben lehet megkülönböztetni a tulajdont a tőkétől, és így a vagyont és a profitot, emiatt olyan nehéz megalkotni a vagyonadót. A Nexus, illetve az általa irányított aratógép közötti különbségtétel alapvető elvi problémája, hogy lehetetlenség egyetértésre jutni abban a tekintetben, hogy a robotadót miként kellene kivetni. De miért kellene tovább bonyolítani a dolgokat? Van azonban alternatívája a robotadónak, amelyet könnyen lehet alkalmazni, és egyszerű igazolni is. Ez a tőkenyereségből fizetett egységes alaposztalék.

Amennyiben az elsődleges részvénykibocsátások (IPO) fix hányada egy állami vagyonkezelő alapba menne, cserébe olyan jövedelem keletkezne, amelyből ki lehetne fizetni az egységes alaposztalékot. Lényegében tehát a társadalom minden egyes tőzsdei cég részvényesévé válna, és az osztalékokat egyenlően osztanák el a polgárok között. Addig, amíg az automatizáció javítja a termelékenységet és a cégek profitabilitását, az egész társadalom osztozna a haszonból. Nem lennének új adók, az adószabályok sem bonyolódnának tovább, és nem érné semmilyen hatás a jóléti állam jelenlegi finanszírozását sem. Valójában, ahogy a magasabb profit és annak az egységes alaposztalékon keresztül történő, automatikus újraelosztása növelné a jövedelmeket, több forrás válna elérhetővé a jóléti állam számára. Ha ez kiegészülne az erősebb munkavállalói jogokkal és a tisztes megélhetést nyújtó bérekkel, akkor a közös jólét eszménye új esélyt kaphatna.

Egyszóval, jobb, ha elfelejtjük az ötletet, hogy megadóztatjuk Nexust vagy Luke-ot. Ehelyett Luke tőkéjének egy részét egy állami alapba kell helyezni, amely aztán mindenki számára egységes kifizetést biztosít. Emellett törvényi szabályozás révén emelnünk kell a még foglalkoztatott emberek bérét, és javítanunk kell a munkakörülményeiket, miközben adónkból Ken számára munkanélküli-segélyt, garantált munkahelyet vagy átképzést is biztosítunk.

Copyright: Project Syndicate, 2017.
www.project-syndicate.org

A szerző további cikkei

Vélemény cikkek

Továbbiak

Címoldalról ajánljuk

Tovább a címoldalra

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.