Brexit, Donald Trump elnökké választása, globálisan alacsony hozamkörnyezet – látszólag egymástól független események, ám a legtöbb elemzés szerint valamennyi esetében meghatározó szerepet játszott a vagyoni és jövedelmi egyenlőtlenségek növekedése, ami immár a világgazdaság növekedési ütemét is negatívan érinti. Thomas Piketty 2013-ban megjelent, A tőke a 21. században című könyve nagy médiaérdeklődést és sok vitát kavart, de végérvényesen ráirányította a figyelmet a gazdaságokat jellemző elosztási mechanizmusok működésére.
[caption id="" align="alignleft" width="600"]
Magyar Nemzeti Bank Fotó: MW[/caption]Leegyszerűsítve, a szerző állítása szerint a kapitalizmus működésébe kódolva van az egyenlőtlenségek szélesedése, és ennek megfelelően az elmúlt évszázadok fejlődését döntően az egyenlőtlenségek növekedése jellemezte. Fontos megjegyezni, hogy ez alól a kivételt a 30-as évek közepétől a 70-es évek közepéig tartó keynesiánus, aktív állami szerepvállalásra és fejlesztéspolitikára építő évtizedek jelentették. Nem mellesleg ezen időszakban élte számos nyugat-európai gazdaság is a fénykorát.
A trendekben a 70-es évek második felében törés következett be. A 2008–2009-es gazdasági válságig uralkodóvá vált a gazdaságok működésének középpontjába a szabad piacokat helyező neoliberális gazdaságfilozófia, ami újból jelentős mértékben emelte az egyenlőtlenségeket, s ez a válság óta sem változott. A jelenséggel immár a nagy világszervezetek is egyre gyakrabban foglalkoznak.
A témához kapcsolódva az IMF a múlt héten megjelent Világgazdasági kitekintésében külön fejezetet szentel annak megértésére, hogy az elmúlt évtizedekben trendszerűen csökkent a munkabérek részaránya (úgynevezett bérhányad) a megtermelt jövedelmeken belül. Számításaik szerint a bérhányad süllyedésének mintegy háromnegyedét két tényező: a technológiai fejlődés és a globalizáció okozta. A technológiai fejlődés következtében a gazdasági növekedésből – olykor exponenciálisan – nagyobb arányban részesülnek a magasabb képzettségű, innovatívabb munkavállalók, miközben a pénzügyi és kereskedelmi integráció mélyülése a globálissá váló termelési láncokon belül az alacsonyabb termelékenységű fázisok folyamatos kiszervezését eredményezte. Ugyanakkor meglepően mérsékelt hatást tulajdonítanak a gazdaságpolitika és az intézményi feltételek (például minimálbérek, szakszervezetek) változásainak, pedig – mint láthattuk – egy-egy gazdaságfilozófiai váltás a jövedelmek elosztásában is jelentős trendszerű változásokat okozhat.
Természetesen ezen tényezők mellett a tőkejövedelmek növekedésének mélyebb megértése is szükséges lenne. Az adatok korlátozottabb elérhetősége miatt azonban az elemzések e téren még többnyire szürke zónában mozognak. Pedig a már Piketty által is említett hatásmechanizmus mellett – leegyszerűsítve a tőkejövedelmeken keresztül a gazdagok még gazdagabbakká válnak – legalább egy csatornát fontos lenne közelről is megismerni. Ez pedig a globális tőkejövedelmek és a közteherviselés témaköre. Az ENSZ által az elmúlt hetekben publikált tanulmány szerint a multinacionális vállalatok adóoptimalizálási tevékenysége évente mintegy 500 milliárd dollárral kisebb bevételt jelent az érintett országok költségvetése számára. Eközben a témában úttörőnek számító – Gabriel Zucman által készített – becslések szerint globálisan évente körülbelül 200 milliárd dollárra rúg az a bevételkiesés, amelyet a vagyonok adóparadicsomokban való eltűnése okoz. Együttesen a költségvetések bevételkiesése a GDP több százalékát is elérheti.
A világ gazdaságai historikusan magas adósságállománnyal küzdenek, miközben az elosztási folyamatokban a robottechnológia és a digitalizáció vívmányai, valamint a társadalmak öregedése jelent majd újabb kihívást. A helyes válaszok megtalálásához mindenekelőtt mély, mindenre kiterjedő elemzésekre lesz szükség.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.