Energiagazdaság és környezetvédelem

Az alacsony szénfelhasználású jövő biztosításához és a klímaváltozás kezeléséhez világszerte növelni kell a megújuló energiába való befektetéseket. Miként lehet ezt megvalósítani? Az energiatermelés egyik rendszere sem tökéletes, még a zöldenergia-projekteket is körültekintően kell megvalósítani az általuk okozott ökológiai lábnyom miatt, annak érdekében, hogy csökkenteni lehessen az energiakinyerésnek a környezetre gyakorolt, tájat, folyókat és óceánokat érintő hatásait.

A vízenergia adja az egyik legegyértelműbb példáját annak, hogy a megújulóenergia-infrastruktúra elhelyezésének nem tervezett következményei is lehetnek. A duzzasztógátak révén előállított áram a megújuló energia legfőbb forrásának számít, a gátak mintegy kétszer annyi energiát termelnek, mint az összes többi megújulóenergia-forrás. A legtöbb előrejelzés szerint a globális klímavédelmi célok eléréséhez a vízenergia-kapacitások legalább 50 százalékos növelésére lesz szükség 2040-re, a nap- és szélenergia-projektek jelentős növekedése mellett is.

A duzzasztógátak létesítésének azonban jelentős gazdasági és ökológiai következményei vannak. A víz áramlását gátló akadályok különösen a belvízi halászat számára okoznak károkat. Több mint hatmillió tonna halat halásznak ki évente olyan folyóvölgyekből, ahova vízenergia-projekteket terveznek. Megfelelő elgondolások nélkül ezek a projektek több mint 100 millió ember fő élelmiszer- és jövedelmi forrását veszélyeztethetik.

Az ilyen típusú következmények nem mindig nyilvánvalók, ha az országok elkülönülten tervezik a gátépítéseiket. Ázsia, Latin-Amerika és a szubszaharai Afrika sok részén a vízenergia az energiatermelés és a gazdasági fejlődés fontos forrása. Becslések szerint, ha a világszerte folyamatban lévő vagy tervezett gátprojektek mindegyikét megvalósítják anélkül, hogy a beruházások káros hatásait csökkentő intézkedéseket is meghoznák, az így létrejövő létesítmények összességében 300 ezer kilométer hosszú, szabad folyású folyó áramlását akadályoznák.

Rendszerszintű megközelítéssel – ha a duzzasztógátak létesítésének kérdését az egész folyóvölgy vonatkozásában és nem csak az adott beruházás keretében vizsgáljuk – azonban bármely projekt környezeti, szociális és gazdasági hatásait jobban tudjuk előre jelezni és kiegyensúlyozni, miközben az adott közösség energiaszükségleteit is biztosíthatjuk. A Nature Conservancy kidolgozott egy olyan tervezési módszert (Hydropower by Design), amellyel segítheti az országokat abban, hogy fel tudják ismerni a folyóik értékeit.

Akár egyetlenegy gát is meg tudja változtatni egy folyóvölgy fizikai tulajdonságait. Egy egész vízgyűjtő terület esetében a hatások megsokszorozódnak. Az elszigetelten tervezett vízenergia-projektek nemcsak az elkerülhetetlennél több környezetvédelmi kárt okoznak, hanem gyakran nem is tudják teljesíteni a maximális potenciáljukat, és akár a jövőbeli gazdasági lehetőségeket is korlátozzák. Ebből adódóan előfordulhat, hogy még azok a gátak sem képesek más vízügyi szolgáltatások – mint az árvízvédelem, a hajózás és a víztárolás – hosszú távú értékeit maximálni, amelyek teljesítik a kitűzött energiatermelési célokat. Kutatásaink szerint az ilyen szolgáltatások évente 770 milliárd dollárral növelik a világgazdaságot. A gátak nem megfelelő tervezése így jelentős károkat okozhat.

Régebben néhány fejlesztő nem alkalmazott ilyen szintű tervezést, mivel azt gondolta, hogy az a projekt csúszását, illetve a költségek emelkedését okozza. A Nature Conservancy legújabb jelentése azonban kimutatta, hogy a környezeti, szociális és gazdasági kockázatok figyelembevétele csökkentheti a projektek megvalósításának csúszását, illetve a költségek megnövekedését, és egyben minimalizálja a beruházással szembeni perek lehetőségét is. Egy ilyen tervezés pénzügyi és fejlesztési előnyei lehetővé teszik, hogy az egész beruházás megtérüljön. Előrejelzéseink szerint az általunk kifejlesztett megközelítés alkalmazásával felépített gátak teljesíteni tudják az előírt energiacéljaikat, nagyobb nyereséget termelnek, valamint csökkentik a környezeti károkat. 2040-ig közel kétezer milliárd dollár értékű befektetés várható vízenergia-projektekbe, így a megfelelő tervezés haszna jelentős mértékű.

A rendszerszintű tervezés nem követeli meg, hogy a kivitelezők egy teljesen új megvalósítási folyamatot alakítsanak ki. Ehelyett a kormányzatok és a fejlesztők a megfelelő elveket és eszközöket integrálhatják a meglévő tervezési és szabályozási folyamataikba. Hasonló eljárásokat alkalmaznak a szél- és napenergia, valamint más, jelentős ökológiai lábnyomot okozó energiaforrások hasznosítása terén.

Az alacsony szénfelhasználású jövő felé történő átalakulás végrehajtása talán korunk legfőbb kihívása, és nem járhatunk sikerrel, ha nem növeljük a megújulóenergia-termelést. A vízenergia esetében, ha megfelelően, holisztikusabb megközelítéssel tervezzük a beruházásokat, elérhetjük a tiszta energiára vonatkozó globális célokat úgy, hogy közben mintegy százezer kilométernyi folyószakaszt óvunk meg. Ha viszont nem lépünk egyet hátra, és nem látjuk az összképet, akkor egyszerűen csak annyit teszünk, hogy az egyik probléma megszüntetésével egy újabbat hozunk létre.

Copyright: Project Syndicate, 2017

www.project-syndicate.org