Fenntartható-e a növekedés Ázsiában?

Ázsia évtizedekig a gazdasági növekedés világbajnoka volt, és ez alól az idei esztendő sem lesz kivétel. A Nemzetközi Valutaalap legutóbbi regionális gazdasági jelentése szerint az ázsiai és csendes-óceáni térség GDP-je várhatóan 5,5 százalékkal növekszik 2017-ben és 5,4 százalékkal 2018-ban. Az eszkalálódó geopolitikai feszültség ellenére a régió legtöbb országának a gazdasága fenntartja a lendületét. A növekedés érintett több fejlett és feltörekvő gazdaságot, és a pénzpiacok is javarészt rugalmasnak bizonyultak.

Mindennek ellenére Ázsiának szembe kell néznie több közép- és hosszú távú fundamentális kihívással, nem utolsósorban a népesség elöregedésével. A régió az elmúlt évtizedekben fiataljai révén élvezte a demográfiai adottságok előnyeit, a bővülő munkaerő-kínálatot és az erőteljes növekedést. Ez az előny azonban elfogyott az olyan „öreg” országokban, mint Japán vagy Kína. A termékenységi ráta csökkenésével és azzal, hogy az emberek tovább élnek, a munkaerő-kínálat egyszerre szűkül és öregszik el.

Persze nem minden ázsiai ország öregszik ugyanabban a tempóban. Kínában, Japánban, Dél-Koreában és Thaiföldön ezek a demográfiai trendek fél és egy százalék közötti mértékben vonhatnak le az éves növekedésből az elkövetkező három évtizedben. Azonban az olyan „fiatal” országok, mint India, Indonézia és a Fülöp-szigetek, munkaképes korú népessége nőni fog, 1-1,5 százalékot hozzáadva ezzel az éves gazdasági növekedéshez ugyanebben az időszakban.

Ám még ezeket a fiatal országokat sem fogják kímélni az elöregedő népesség hatásai. Az idei regionális gazdasági jelentésben rámutattunk: szinte Ázsia egésze ki van téve annak a kockázatnak, hogy elöregszik, mielőtt még meggazdagodhatna.

Hogy fordulhat ez elő? Először is azért, mert bár Ázsia nem a legkorosabb régió a világon, feltűnően gyorsan öregszik. Ennek egyik mutatója az öregségi függőség aránya, vagyis a 65 éven felüliek megoszlása a népességen belül. (Ezt úgy számolják ki, hogy a 65 évnél idősebbek számát elosztják az aktív korú népesség számával. A mutató az öregedés aktuális állapotát jelzi – a szerk.)

Európában 26 évre volt szükség ahhoz, hogy ez az arány 15-ről 20 százalékra emelkedjen, az Egyesült Államokban több mint 50 évre. Az ázsiai országok közül csak Ausztrália és Új-Zéland öregszik hasonló tempóban, a régió legtöbb országában ehhez az átmenethez kevesebb mint 15 évre volt – vagy lesz – szükség.

Vagyis a növekedés világbajnokának lenni egyszerűen nem elég. Vizsgáljuk meg minden ország esetében a (vásárlóerő-paritáson mért) egy főre jutó jövedelmet a munkaképes korú népesség (múltbéli vagy várható) csúcspontján, összehasonlítva az Egyesült Államokban mért értékkel.

Ahogy az ábra mutatja, a már egyébként is tehetős ázsiai gazdaságok, így Ausztrália, Hongkong, Japán vagy Szingapúr kivételével a legtöbb ázsiai országban az egy főre jutó jövedelem csökken vagy csökkenni fog, messze elmaradva a fejlett gazdaságok hasonló öregedési állapotban mutatott értékeitől.

Például mikor Kína rátája elérte a csúcsát 2011-ben, az egy főre jutó jövedelem csak az Egyesült Államok szintjének 20 százalékán állt; amikor Vietnam ugyanezt elérte 2014-ben, ez az érték csupán 10 százalék volt. És India fiatal népességének és erőteljes növekedésének dacára csak az amerikai GDP-érték 45 százalékán áll majd, amikor időskorú népességének aránya a csúcsra ér 2040 körül – optimistán azt feltételezve, hogy India fenntartja nagyarányú növekedését.

Mindennek messze ható következményei lesznek a régióban. Az ázsiai országoknak jóval kevesebb idejük lesz arra, hogy felkészüljenek egy elöregedett társadalomba való átmenetre, mint a fejlett gazdaságoknak volt. Ami még rosszabb, kezelniük kell az öregedés magas pénzügyi költségeit, miközben még mindig viszonylag szegények. Ez új társadalmi nyomást teremt, amely már ma is jelen van.

Mi több, még összetettebbé teheti a problémát, hogy a 2008-as válság óta a termelékenység növekedése lelassult Ázsia fejlett gazdaságaiban, és – kisebb mértékben bár, de – a feltörekvő gazdaságokban is. Így a régió törekvése, hogy felzárkózzon a világ legfejlettebb technológiájú országaihoz, megrekedt az elmúlt évtizedben.

A termelékenység jövőbeni növekedéséhez az ázsiai kormányoknak ma célzott strukturális reformokat kell végrehajtaniuk. Figyelembe véve Ázsia gyorsan öregedő népességét, alapvető lenne, hogy ezek a reformok magukba foglalják az idősek védelmét, a szociális háló erősítését, és a hosszú távú növekedést szolgálják. A kormányoknak azt is meg kell könnyíteniük, hogy a nők és az idősebb munkavállalók is részt vegyenek a munkaerőpiacon.

Ahogy Ausztrália, Hongkong, Új-Zéland és Szingapúr példája megmutatta, a bevándorlás enyhítheti a gyors öregedés okozta sokkot. A nyugdíjrendszer erősítésével a kormányok biztonsági hálót nyújthatnak a sebezhető időseknek, és csökkenthetik az elővigyázatossági megtakarításra való hajlandóságot. Mindezen intézkedéseknek a termelékenységet ösztönző reformokkal kell kiegészülniük. Az ázsiai országoknak többet kell fektetniük az oktatásba és az élethosszig tartó képzésbe, tovább folytatva a munkaerő- és termékpiaci reformokat.

Végül a fejlett ázsiai gazdaságoknak az innovációra kell fókuszálniuk, hatékonyabban elosztva a kutatás-fejlesztésre fordított forrásokat, és növelve a szolgáltató szektor termelékenységét. Ami a feltörekvő piacokat illeti, nekik több közvetlen befektetést kell külföldről csábítaniuk, növelniük kell a belföldi beruházásokat, és javítaniuk az új technológiák adaptálására irányuló képességüket.