Donald Trump kézigránátot dobott a globális gazdaság második világháború után olyan lelkiismeretesen felépített szerkezetére. Ennek a szabályokon alapuló világméretű irányításnak a tervszerű rombolása – amely jelenleg az USA 2015-ös párizsi klímaegyezményből való kiléptetésében ölt testet – csak a legutóbbi aspektusa annak a támadásnak, amelyet az elnök indított alapértékeink és -intézményeink ellen.
A világ lassan megismeri a Trump-adminisztráció rosszindulatú programját. Az elnök és haverjai megtámadták az amerikai sajtót – az amerikaiak szabadságának, jogainak és demokráciájának létfontosságú intézményét – mint a „nép ellenségét”. Megkísérelték aláásni a tudásunk és hitünk alapjait azzal, hogy álhírnek nyilvánítottak mindent, ami ellentmond az érvelésüknek, megtagadva ezzel még a tudományt is. Trump hamis indokai, amelyekkel visszautasította a párizsi klímaegyezményt, csak a legutóbbi bizonyítékai ennek.
A tizennyolcadik század közepéig az életszínvonal évezredeken át stagnált. A felvilágosodás volt az, amely – karöltve az észszerű vitával és a tudományos vizsgálódással – megalapozta az életszínvonal látványos emelkedését a következő két és fél évszázadban. A felvilágosodással együtt járt az elkötelezettség is, hogy felfedezzük és néven nevezzük az előítéleteinket. Ahogy az emberek közötti egyenlőség – és ennek következményeként a mindenkit megillető alapjogok – ideája gyorsan elterjedt, a társadalmak elkezdtek küzdeni a rasszok, nemek és általában mindenféle emberi tulajdonságokkal szembeni diszkrimináció ellen, beleértve a fogyatékosságot és a szexuális irányultságot is.
Trump azonban a visszájára fordítaná az egészet. A tudomány – különösen a klímával kapcsolatos ismeretek – elutasítása a technológiai fejlődést veszélyezteti. A nőkkel, spanyol ajkúakkal és muszlimokkal (kivéve a számára hasznot jelentő öböl menti vezetőket) szembeni bigott megnyilvánulásai pedig az amerikai társadalom és gazdaság működőképességét veszélyeztetik, mivel aláássák az emberek bizalmát abban, hogy a rendszer egyformán bánik mindenkivel.
Populistaként Trump haszonélvezője lett annak a különben indokolható gazdasági elégedetlenségnek, amely olyannyira elterjedt az utóbbi években. Ám valódi célkitűzései – hogy gazdagabbá tegye magát és a többi harácsolót azok kárára, akik megválasztották – az adó- és egészségbiztosítási politikájában váltak nyilvánvalóvá. A Trump által kezdeményezett adóreformok, amennyire ma látható, még George W. Bush adórendszerén is túltesznek regresszivitásukban, vagyis abban, hogy az előnyöket jobbára azok élvezik, akik egyébként is a legtöbb jövedelmet tudhatják magukénak. És abban az országban, ahol az élettartam máris hanyatlik, az elnök egészségügyi átalakítása 23 millió amerikait foszt meg az egészségbiztosítástól.
Amíg Trump és kabinetje esetleg tudja, hogyan kell üzleteket kötni, a leghalványabb fogalmuk sincs arról, hogy a gazdaság egészében hogyan működik. Ha az adminisztráció makrogazdasági politikáját végrehajtják, az nagyobb kereskedelmi deficitet és a termelés további hanyatlását fogja eredményezni.
Amerika szenvedni fog Trump alatt. Globális vezető szerepe már az előtt romba dőlt, hogy Trump hitszegő módon kilépett a 190 országot tömörítő párizsi megállapodásból. Ezen a ponton ezt a vezető szerepet visszaállítani már csak igazán hősies erőfeszítésekkel lehet. Egyazon bolygón osztozunk, és a világ kemény leckék árán tanulta meg, hogy együtt kell működnünk. Azt is láttuk, hogy a kooperáció mindenki hasznát szolgálja.
Ezek után mit kellene tennie a világnak a homokozó gyermeteg szájhősével, aki mindent magának akar anélkül, hogy megindokolná, miért? Hogyan kezelje a világ a zsivány Amerikát? Angela Merkel német kancellár helyes választ adott, a Trumppal és a G7 vezetőivel lezajlott találkozó után a múlt hónapban: azt mondta, Európa nem „számíthat teljesen másokra” és hogy „saját magunknak kell harcolnunk a jövőnkért”. Itt az idő arra, hogy Európa újra összefogjon, hitet tegyen a felvilágosodás értékei mellett, szembeszálljon Amerikával, ahogy Emmanuel Macron olyan kiváló érzékkel tette, amikor kézfogásával megakadályozta, hogy Trump gyerekes alfa-hímként érvényesítse hatalmát.
Európa nem támaszkodhat a Trump vezette Amerikára, ha a védelméről van szó. Ugyanakkor azt is fel kell ismernie, hogy a hidegháborúnak vége – még ha Amerika hadiipara ezt vonakodik is elismerni. Bár a terrorizmus elleni harc fontos és költséges, a szupervadászgépek és repülőgép-hordozók építése nem válasz erre. Európának magának kell eldöntenie, hogy mennyit költsön erre, ahelyett, hogy megfelelne a katonai érdekek uralmának és az általuk követelt 2 százalékos GDP-arányos szintnek. A politikai stabilitás sokkal biztosabban erősíthető meg azáltal, hogy Európa újra elkötelezi magát szociáldemokrata gazdasági modellje mellett.
Azt is tudjuk, hogy a világ nem számíthat az Egyesült Államokra a klímaváltozás jelentette fenyegetés kezelésében sem. Európa és Kína helyesen cselekedett, amikor elmélyítette elkötelezettségét a zöld jövő iránt – helyesen a bolygó és a gazdaság szempontjából egyaránt. Ahogy a technológiába és az oktatásba való befektetés világos előnyt hozott Németországnak azon fejlett termelés terén, amelyet az USA-ban megbénított a republikánus ideológia, ugyanúgy fog Európa és Ázsia szinte behozhatatlan előnyre szert tenni Amerikával szemben a zöldtechnológiák esetében.
Ám a világ többi része nem hagyhatja, hogy a zsivány Amerika lerombolja a bolygót, és azt sem, hogy felvilágosodásellenes „Amerika elsőként” politikája révén ebből előnyt kovácsoljon. Ha Trump kilép a párizsi egyezményből, a világnak szénkiigazítási adót kell kivetnie az amerikai exportra, amely nem felel meg a globális sztenderdeknek. A jó hír, hogy Amerika többsége nem Trumppal van. A legtöbb amerikai ma is hisz a felvilágosodás értékeiben, elfogadja a globális felmelegedés valóságát, és cselekedni akar. De amíg Trumpról van szó, legyen világos, hogy a józan vita nem fog működni. Itt az idő cselekedni!
Copyright: Project Syndicate, 2017
www.project-syndicate.org
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.