Megszűnik-e a nők kedvezményes nyugdíja?
A választások közeledtével minden párt számára létkérdés, mennyire találja vonzónak a programját a több mint kétmillió nyugdíjas szavazópolgár. A kormánypártok kedvező helyzetben vannak e tekintetben, hiszen a nyugdíjrendszer stabil, a törvényben előírt nyugdíjemelések az infláció lassú erősödésével a nyugdíjak összegének érzékelhető növekedését eredményezik, amit csak erősíthet az idén és jövőre is valószínűleg kifizethető nyugdíjprémium.
A nyugdíjban lévőket nem érintette a 2011. évi nagy átalakítás, amelynek során megszűnt a rokkantsági nyugdíj és az összes előrehozott nyugdíj lehetősége (a nők kedvezményes nyugdíja kivételével). Az ellenzéki pártok sokkal nehezebb helyzetben vannak, hiszen csak egy pillanatnyilag stabil rendszer megváltoztatására irányuló ötletekkel kampányolhatnak. Az egyik párt például most tűzte zászlajára a rugalmas nyugdíjba vonulás lehetőségének visszahozását, ami nem ördögtől való elképzelés, azt viszont nem említette, hogy ez a változtatás csak a nők kedvezményes nyugdíjának egyidejű megszüntetése vagy lényegi szigorítása mellett képzelhető el.
Nők tízezreinek a gyomra szorulhatott össze már arra a korábbi hírre is, amelyet az OECD 2017. március 17-én publikált jelentése nyomán kapott föl a magyar sajtó. A legfejlettebb országokat tömörítő Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet, amelynek természetesen Magyarország is tagja, kiadta a 2017-es évre szóló jelentését Gazdaságpolitikai reformok: növekedésre törve címmel. Ennek a jelentésnek a magyar fejezetében szerepel egy bekezdés az idősebbek munkaerőpiacon tartásának ösztönzéséről, és ebben az ominózus bekezdésben olvasható a következő mondat: „Szüntessék meg a nők korai nyugdíjba vonulásának megmaradt lehetőségét.” (Angolul sem hangzik szebben: „Remove the remaining pathway into early retirement for women.”)
Vajon mi indokolja, hogy egyre többször bukkan fel javaslatként a nők kedvezményes nyugdíjának megszüntetése, vagy legalábbis a feltételek jelentős szigorítása? A támogatói szerint mindenekelőtt az, hogy a nők kedvezményes nyugdíja méltánytalanul kedvezőbb helyzetbe hozza a jogosultakat, mint a nem jogosult nőket és a férfiakat, mert bármiféle levonás (malus) nélkül teljes nyugdíjat kapnak a jogosultak, pedig még nem töltötték be a nyugdíjkorhatárukat. Minden hasonló rendszerben a korhatár előtti nyugdíjazás lehetőségét csak súlyos levonással terhelten lehet igénybe venni, vagyis minél korábban akar valaki nyugdíjba menni, annál nagyobb a százalékos levonás mértéke a nyugdíj összegéből. A nők kedvezményes nyugdíját viszont nem terheli semmiféle malus. A megszüntetés támogatóinak másik fő érve az, hogy már ma is a teljes nyugdíjkassza 7 százalékát a kedvezményes nyugdíjakra kell fordítani (idén több mint 220 milliárd forintot), ami egyre növekvő léket üt a nyugdíjkassza lélekvesztőjén, amelyet emiatt is egyre nehezebb a felszínen tartani.
Mi lesz így a nők kedvezményes nyugdíjával? A jövő évi választásokig nyilván semmi lényeges nem történik. Azt követően sem látom a megszüntetést komolyan felmerülő lehetőségnek, bárki nyerjen is, hiszen a nők kedvezményes nyugdíjának bevezetése elsősorban politikai okokkal volt magyarázható, így a pőre gazdasági racionalitás önmagában nem elégséges érv a kormányzat bejelentése szerint már közel 190 ezer hölgy által élvezett kedvezményes nyugdíj megszüntetéséhez. Szerzett jogot egyébként is életveszélyes visszavonni, így erre szinte biztosan nem fog sor kerülni, a már nyugdíjban lévőknek nem kell attól tartaniuk, hogy elveszik a járandóságukat.
Más kérdés, hogy a 2018 után ilyen nyugdíjat igénylők számára megszigorodhatnak a jogosultsági feltételek, például nem 40 , hanem mondjuk 42 év jogosultsági időt kellene szerezniük az igényléshez. Ennek a szigorításnak a lehetőségét nyilván nem lehet kizárni. Ráadásul minden érv emellett szólna, hiszen a nyugdíjkorhatár fokozatos emelkedésével a kedvezményes nyugdíjhoz szükséges 40 évi jogosultsági idő megszerzése egyre több nő számára válik elérhetővé a korhatára betöltése előtt. Ez különösen a felsőfokú képzettséggel rendelkezők érdekeit szolgálná, akik eddig jórészt kiestek a kedvezményezettek köréből, hiszen a tanulmányi időtartamok nem számíthatók be a jogosító időbe. Az emelkedő nyugdíjkorhatár miatt azonban ők is megszerezhetik a korhatáruk betöltése előtt az egyetemi, főiskolai képzés befejezésétől számítható 40 évüket. Szigorítás lehetne az is, ha a rugalmas nyugdíjba vonulás lehetőségét ugyan nem terjesztenék ki más társadalmi csoportokra, de a nők kedvezményes nyugdíját malusszal terhelnék meg. A kedvezményes női nyugdíj rendszere így fenntartható maradhatna.
A nyugdíjrendszer jelentősebb átalakítását igényelné az a javaslat, amely mindenki számára visszaállítaná a korhatár előtti nyugdíjba vonulás lehetőségét – a nők kedvezményes nyugdíjának egyidejű megszüntetése mellett. A rugalmas nyugdíjazás ára természetesen az lenne, hogy aki a korhatára előtt venné igénybe a nyugdíját, annak csak kisebb összegű lehet a járandósága, mint annak, aki a korhatára betöltésével kéri az ellátását. Minél korábban kérné a nyugdíját valaki, annál nagyobb malusszal – levonással – kellene számolnia, s ez a nyugdíjösszeg a korhatára betöltésével sem emelkedne. Eltekintve attól az apróságtól, hogy a nyugdíjrendszer finanszírozását jelenleg is ezer veszély fenyegeti, a nők kedvezményes nyugdíjának beáldozása a rugalmas nyugdíjba menetel oltárán túl nagy politikai árnak látszik, amelyet feltehetően még az ezzel kampányoló párt sem merne a valóságban bevállalni. Különösen, ha kiszámolják, mindez mennyivel növelné a demográfiai, kivándorlási és foglalkoztatási okok miatt évről évre súlyosabb bevételi nehézségekkel szembesülő nyugdíjkassza kiadásait.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.