Trump kinyírja a dollárt?

Közel egy évszázadon át az amerikai dollárt a pénzügyi világ biztos menedékhelyeként tartották számon. Semmilyen más valuta nem tudta a biztonság és a likviditás ugyanilyen szintjét ígérni a felhalmozott vagyonoknak. Zűrös időszakokban a nyugtalan befektetők és a prudens jegybankok mindegyike dolláralapú eszközökben, nem utolsósorban amerikai állampapírokban tartotta forrásait. A továbbiakban feltehetően nem ez lesz a helyzet.

Donald Trump amerikai elnök kaotikus kormányzása erősen aláásta a zöldhasúba vetett bizalmat. Beiktatását követően számos kormányzattal szemben provokált ki összetűzéseket, beleértve olyan szövetségeseket, mint Ausztrália és Németország. Most pedig az atomháború szélére sodorta a világot azzal, hogy összeakaszkodott az észak-koreai diktátorral.

A dollár most próbának van kitéve. A globális befektetők továbbra is egy olyan országba fektetik majd a pénzüket, amelynek vezetője azzal provokálja Észak-Koreát, hogy azt „tűzzel és dühvel” fenyegeti meg? Vagy ezek a befektetők máshol találnak biztos pénzügyi menedéket?

A II. világháború vége óta nem volt ekkora kétely a dollár biztosmenedék-státusza körül. A II. világháború után az USA igen nagy és fejlett pénzpiacai példátlan likviditást ígértek. Egyetlenegy ország sem volt jobb pozícióban ahhoz, hogy biztos és flexibilis befektetési fokozatú eszközöket nyújtson akkora mértékben, amekkorára a globális pénzügyi rendszernek szüksége volt. Az amerikai ingatlanpiaci buborék 2007-es kipukkanása jó példa erre. Mindenki tudta, hogy a pénzügyi válság és az utána következő recesszió az USA-ban kezdődött, és Amerika volt a felelőse annak, hogy a világgazdaság majdnem összeomlott. Mégis, a válság tetőpontján is, jelentős mennyiségű tőke áramlott az amerikai piacokra, ami lehetővé tette, hogy az USA jegybankja és pénzügyminisztériuma a válságra reagáló intézkedéseket tudjon hozni.

2008 utolsó három hónapjában az amerikai eszközök vásárlásainak nettó értéke 500 milliárd dollárt tett ki. Ez háromszorosa az előző kilenc hónap mennyiségének. Egyáltalán nem volt szó arról, hogy a dollár gyengül, sőt erősödött. Az amerikai államkötvénypiac egyike volt azon kevés pénzpiaci szektornak, amely még mindig zökkenőmentesen működött. Még azok után is folytatták a dollár vásárlását a külföldi befektetők, hogy az S&P az amerikai szövetségi kormányzat 2011 közepi, rövid ideig tartó leállására reagálva leminősítette az amerikai államkötvényeket.

A dollár iránti kereslet tíz évvel ezelőtti megugrása puszta félelemre volt visszavezethető: senki sem tudta, mennyire nehéz időszak fog bekövetkezni. Ugyanez mondható el most az USA és Észak-Korea között eszkalálódó konfrontációról. A történelem azonban újra ismétli önmagát, és a befektetők ismét tömegével a dollárhoz fordulnak majd? A rövid válasz az, hogy ne számítsunk erre. A piacok már hónapok óta jelzik, hogy nem bíznak Trumpban. Az új válsággal kapcsolatos félelmek azt idézhetik elő, hogy a tőke menekül majd a dollártól. Ez aztán elérhet egy olyan szintet, hogy az USA-nak dollárválsággal kell foglalkoznia a potenciális katonai konfliktusok mellett.

A dollárválság kockázata minimálisnak tűnt a Trump meglepő novemberi választási győzelmét követő hetekben. Valójában tavaly év végére a tőkebeáramlás olyan szintekre erősítette a dollárt, amilyet már több mint egy évtizede nem lehetett látni, köszönhetően a jelentős deregulációval, az adócsökkentéssel, a fiskális élénkítéssel, valamint a növekvő katonai kiadásokkal kapcsolatos várakozásoknak. A befektetők úgy vélték, hogy a gazdasági növekedés fel fog gyorsulni.

Miután azonban a Trump-adminisztrációt sorozatos botrányok kísérik, a választás utáni Trump-boom elhalványult, ahogy a dollárba vetett bizalom is csökkent. A Trump-adminisztráció első 200 napjában a dollár értékének közel 10 százalékát elveszítette. Miközben Trump nonszensz dolgokat ír Twitter-bejegyzéseiben, a befektetők alternatív menedékhelyeket keresnek más piacokon Svájctól Japánig. Ez a trend már az USA és Észak-Korea mostani összezördülése előtt megkezdődött, de akkor ez a folyamat még éppen csak elindult. Most, hogy ez a trend jelentősen felerősödött, a dollár folyamatosan veszít értékéből. Természetesen a Trump-adminisztráció akarhatja azt, hogy gyengébb legyen a dollár, illetve azt, hogy más töltse be a globális pénzügyi menedékhely szerepét. Az erről a szerepről való lemondás azonban történelmi kitekintésben egy veszélyesen rövidlátó lépés lenne.

A dollár népszerűsége elképesztő kiváltságokat nyújt az USA-nak. Amikor a befektetők és a jegybankok az USA állampapírjaiba és más amerikai eszközökbe fektetik pénzüket, az USA-nak lehetősége van arra, hogy minden olyan területre költsön, amely szükséges a globális biztonságpolitikai vállalásainak teljesítéséhez, illetve finanszírozni tudja külkereskedelmi és államháztartási hiányát. Úgy tűnik, hogy Trump jobban szem előtt tartja a globális tartalékvaluta költségeit, mint előnyeit. Nem remélheti, hogy „naggyá teszi ismét Amerikát”, ha aggódnia kell a tőkeáramlások miatt. Továbbá nem tudja megvalósítani hazai programját, ha negatív külföldi hangulattal kell megküzdenie. Semmi „naggyá” válás sem fog történni azzal az Amerikával, amely feláldozza a globális pénzügyi rendszerben meglévő domináns szerepét. Ha Trump túlságosan próbára teszi a dollárt, egy nap valószínűleg megbánja majd ezt.

Copyright: Project Syndicate, 2017

www.project-syndicate.org