Még magas az államadósság

Úgy tűnik, hogy jó állapotban van a magyar államháztartás. Az első negyedév után az idei második negyedévet is pozitív szaldóval zárta a kormányzati szektor, és a fél év végéig 270 milliárd forintnyi többlet halmozódott fel a magyar államkasszában. Ez az érték a GDP 1,5 százalékának felel meg, és igen nagy mozgásteret biztosít a kormányzatnak ahhoz, hogy teljesüljön a GDP arányában 2,4 százalékos hiánycélja.

Az éven belüli többlet tavaly jelent meg a magyar államháztartásban, aminek köszönhetően év végén a kormányzat kiugró mértékű költekezést is megengedhetett magának. 2016 utolsó negyedévében az államháztartási hiány a nemzeti össztermék 9 százaléka volt, a nemzetközi pénzpiacok azonban ezzel együtt is kedvezően ítélték meg a magyar fiskális politikát, mivel az éves hiány a GDP 2 százaléka alatt maradt. Idén elvben még a tavalyinál is nagyobb a kormányzat költségvetési mozgástere: ezt a négy negyedéves gördülőátlag alakulása fejezi ki legpontosabban, amely csupán a GDP 1,3 százalékát teszi ki.

Vagyis a parlamenti választások előtti utolsó év végén érdemi béremelés lehet a közszféra számos területén, például az egészségügyben és a szociális ellátásokban dolgozók is kedvezményezettek lehetnek. A kiadási expanzió áldásos hatásaiból nyilván nem maradnak ki a nyugdíjasok sem, hiszen elöregedő országunkban az időskorú választók az egyik legnépesebb szavazói csoportot jelentik. A kedvező államháztartási helyzet emellett bizonyos mértékű fedezetet biztosíthat az egészségügy finanszírozásának rendezésére is, és bár reformlépésekre a választások előtt nem számíthatunk, a legégetőbb kiadási szükségletek kezelése várhatóan megtörténik.

Mivel magyarázható a kedvező államháztartási pozíció? Kétségtelenül szerepet játszik ebben egy jelentős egyszeri tétel, a földértékesítésekből származó 144 milliárd forintos bevétel. Érdemi pozitív hatása van a nemzetközi pénzpiaci szereplők megítélésének is, amely látványosan javult az elmúlt évek során. Ennek köszönhetően a kormányzat kamatkiadásai ma lényegesen kisebbek, mint fél évtizeddel ezelőtt voltak. Emellett az utóbbi évek fiskális egyenlegjavulásában megjelenik egy olyan tényező is, amelyre rutinszerűen keveset hivatkozunk: az úgynevezett áfarés csökkenése. Az áfarés, vagyis az áfabevétel-kiesés értéke a gazdasági folyamatok alapján várható és a ténylegesen befolyó áfabevételek különbségét mutatja. Kisebb értéke tehát az áfacsalások csökkenésére, közvetve pedig az adómorál javulására vezethető vissza. Az Európai Bizottság friss számításai szerint az áfarés mértéke Magyarországon kisebb, mint a többi visegrádi országban vagy számos dél-

európai országban, köztük Olaszországban. Ráadásul a magyarországi trend javulást mutat, azaz az áfarés csökken.

A kormányzat adópolitikája tehát láthatóan eredményesen alkalmazza az informatikai fejlődésből adódó ellenőrzési lehetőségeket a szigorúbb és hatékonyabb adóbeszedésre.

Egy dolog azonban biztosan fejtörést okoz a kormányzatnak. Az elmúlt héten technikai elszámolási okokból, az Euro­stat módszertanának megfelelően, módosultak az elmúlt hat évre vonatkozó központi költségvetési hiányszámok, és ezzel párhuzamosan a GDP-arányos államadósság is. Az adatrevízió hatása paradox Magyarországra: bár az adósság szintje valamivel kisebb, mint a korábbi elszámolás szerint volt, a csökkenés mértéke lassabb. Ennek következtében Magyarország 2013 óta, tehát immár tartósan nem teljesíti az 1/20-as adósságszabályt, amely szerint az államadósságnak a GDP 60 százalékot meghaladó szintjéből legalább évi 1/20 részt le kell faragni. Valószínű, hogy az uniós források lehívási lehetőségét a kormányzat nem kockáztatja, és vélhetően igyekszik elkerülni az államadósság-szabály alkalmazása kapcsán a vitát az Európai Bizottsággal – legalábbis a választások előtt. A költségvetési expanzió persze aligha marad el. Legfeljebb néhány tétele 2018 első felére tolódik.