Paks 2.-től Paks II.-ig: futurista gondolatok

A magyarországi villamosenergia-rendszer lényege két jelzővel jól leírható: liberalizált és integrált. A hazai az uniós árampiac harmadik legjobban „megkereskedett” piaca, a HUPX pedig Közép-Európa legnagyobb áramtőzsdéje. Az e piacok fejlettségét mérő, úgynevezett „churn factor” Magyarországon 55 százalék körüli. A mutató értéke Európán belül csak Németországban és a skandináv országokban magasabb.

Villamosenergia-rendszerünk a teljesen integrált, európai rendszer része. Bár szomszédos országokat korábban is kötöttek össze távvezetékek, a határokon keresztüli áramkereskedelem szinte csak melléküzemág volt. Napjainkban azonban egy átlagos esztendőben a hazai éves áramfelhasználás 34 százaléka külföldről származik. Mivel a villamos energia nagy mennyiségben lényegében nem tárolható, célszerű, ha a stabil ellátás érdekében az országok összekapcsolják a szigetként működő áramrendszereiket, mert így ki tudják egymást segíteni.

Ami új lesz a 2025-26-ig terjedő időszakban, az az összekapcsolt árampiacok terjedése, növekedése.

A csehországi, a szlovákiai, a romániai és a magyarországi rendszerek napi piacai már 2014 óta így működnek, és készülnek a napon belüli kereskedésre is. Később akár egyetlen, térségi elszámolóárat is remélhetünk. Az ilyen összekapcsolt piacokhoz további országok rendszerei csatlakoznak. Eközben növelik az átviteli kapacitásokat, és új vezetékeket építenek, utóbbiak közül a legfontosabb a magyar–szlovén interkonnektor lesz 2018-ban. Mire tehát Paks II. termelni kezd, Magyarország egy „interconnected” villamosenergia-rendszer része lesz.

Ám a majdnem teljesen liberalizált piaci modell egyik mellékkövetkezményeként a következő években növekvő mértékű, váratlan áremelkedések és hatalmas árzuhanások váltogatják majd egymást. Ilyen kilengések már vannak, legutóbb augusztusban volt rá példa. Ekkor eshetett meg, hogy míg valaki vasárnap 23 euróért vett 1 MWh áramot, másnap már 47 eurót kellett fizetnie érte.

Mindez Paks II. szempontjából azért fontos, mert az Európai Unió feltételül szabta számára, hogy az árama 30 százalékát a HUPX-en adja el. Ez esetben viszont az atomerőmű bevételeinek legalább 30 százaléka fogja követni a HUPX áringadozását, vagyis az árameladása az egyik nap hatalmas pénzt hozhat, míg egy másikon semmit.

Az egyik szélső esetben aranybánya lesz, a másikban talán negatív áron kell értékesítenie, amikor a megújulók túlkínálatot generálnak a HUPX-en. Ráadásul a HUPX hipervolatilis, magyarán egyszer hopp, máskor kopp. Konyhanyelven: ma nem tudjuk megmondani, hogy Paks II. olcsón, drágán vagy épp jó áron termel-e majd. Emiatt a versenyképesség növelésére vonatkozó érvelést is finomítani kell.

Az új blokkok építése mellett nincs kereskedelmi érv, nem is lehet, ha nem ismerjük a majdani piaci árat. Ez azonban nem gond, ha az ár helyett az ellátásbiztonság az elsődleges, ahogyan az Egyesült Királyságban is az, a Hinkley Point C atomerőmű esetében. Bár ez ígérkezik a világ legdrágább ilyen létesítményének, nélküle közép- és hosszú távon nem biztosítható Anglia áramellátása, hacsak nem hosszabbítják meg a meglévő szenes és gázos erőművek üzemidejét. Paks II. majdani ellátásbiztonsági szerepe kapcsán figyelembe kell venni, hogy előrejelzések szerint a következő tíz évben körülbelül háromezer megawattnyi (MW) termelőkapacitás esik ki. Igaz, a Mavir szerint 6300 MW új kapacitás létesül, de ez túl optimista várakozás. Valószínűbb, hogy az újak még a kieső kapacitásokat sem fogják pótolni, éppen az árampiac kiszámíthatatlansága miatt.

Ezért inkább esni fog a hazai erőművek együttes termelése a Paks II. belépésére előirányzott 2025–26-os időpontig.

Közben a GDP növekedését kísérve a hazai áramfogyasztás bővül. A téli mellett egyre nagyobb lesz a nyári felhasználási csúcs, a nagy keresletingadozások kielégítésére pedig épp olyan időszakban lesz szükség több szabályozható erőműre, amikor a kapacitások zsugorodnak.

Mi változik majd Paks II. belépésével? Az erőmű 1200 MW-os blokkjai több mint kétszer nagyobbak lesznek a mai, 500 MW-osoknál. Már azt is megérzi az egész közép-európai piac, ha egy 500 MW-os blokk kiesik, az pedig végképp nem tudható, honnan lesznek hazai tartalék kapacitások egy 1200 MW-os zavara esetén. Gáz­üzemű erőműveink persze vannak, de azok egyre jobban függenek az importtól. Magyarország elvben öt irányból vásárolhat gázt, de a közép-európai gázpiacon semmi sem szokott jól menni: a szlovákiai importvezetékünk 2013 óta üres, az ausztriain is orosz gázt veszünk, és 2019 végén lejár az ukrán–orosz gáztranzitegyezmény.

Ha megszűnik vagy jelentősen lecsökken az Ukrajna felőli behozatalunk, akkor a másik három irányból sem jutunk elég gázhoz, Horvátország és Románia pedig szabályozási eszközökkel eddig is blokkolta a Magyarországra irányuló szállítást.

Lesz ebben változás uniós nyomásra a következő kilenc évben? Nem valószínű.

Persze, kilenc év nagy idő. Paks II. megépülésére akár meg is nyugodhatnak az európai integrált árampiac árai. Ennek hatására új erőművek építéséről is dönthetnek a befektetők, és talán mégis tudunk több forrásból is gázt importálni. Ahogyan a tanult dán politikus, Karl Kristian Steincke is mondta: jósolni nehéz. Főleg, ha a jövőről van szó.