A segítve rombolás (veszélye) Afrikában

Az EU vezetése két küzdelmes év után – a legbefolyásosabb brüsszeli sajtóorgánum, a Politico szerint – szép csendben elismeri a magyar kormány migrációs álláspontjának alapvetéseit a megerősítendő határvédelemtől kezdve a helyben történő segítségnyújtásig a tömeges migráció csökkentése érdekében. Ugyanakkor az EU még mindig nem ismeri fel, hogy a rosszul átgondolt segítség akár vissza is üthet, ha a migrációs szempontból kibocsátó országokat célzó támogatásokat, valamint a gazdaságfejlesztési és modernizációs programokat túl gyorsan és kontraproduktív módon valósítja meg.

Nézzük a kiindulópontot! Világszinten a következő néhány évben egymilliónál is több új ipari robotot fognak felállítani a gyárakban. A mesterséges intelligenciát felhasználva 2025-re a legújabb generációs robotok várhatóan már további 30 százalékkal is növelhetik a termelékenységet, és akár két év alatt is megtérülhetnek, még az olcsóbb bérekkel dolgozó Kínában is. Sőt, immár Kelet-Európában is várható a robotok számának jelentős bővülése: 2020-ig évi átlagban 15-30 százalékos ütemben nőhet a számuk.

Nézzük, hol tart a technológiai innováció a mezőgazdaságban! Talán kevéssé ismert, hogy Japán és Kína válasza a demográfiai kihívásokra az automatizáció. Egy japán gazdálkodó átlagéletkora 65 év felett van, és az ottani agrárszektorban kevesebb mint kétmillióan dolgoznak a csaknem 130 milliós népességből. A japán kormány csak tavaly 35 millió dollárnál (körülbelül 10 milliárd forint) is több támogatást nyújtott a gazdálkodók okostechnológiával történő felszerelésére, húszféle mezőgazdasági robot kifejlesztésére és népszerűsítésére. A Bloomberg tudósítása szerint – a többi közt – a Panasonic, a Toshiba és a Sharp már megalkották a rizsföldek művelésére, valamint zöldségek és gyümölcsök (például a különösen kényes eper) begyűjtésére és a feldolgozókba történő beszállítására alkalmas első robotokat, amelyek hamarosan tömegesen kerülnek a világpiacra.

Most térjünk át Afrikára, mint migrációs szempontból egyértelműen kibocsátó kontinensre, ahol számos iparág és szektor rendkívül dinamikusan nő (például mobilfónia, turizmus). A népességet a szubszaharai térségben – ahol a lakosság 40 százaléka 15 év alatti, és ahol annyian élnek, mint az EU-ban és az USA-ban együttvéve – alapvetően az agrárszektorban foglalkoztatják. Az agrár- és élelmiszeripari ágazatban dolgozók aránya itt a legmagasabb (60 százalék körüli) a világon; ez a mutató megfelel a kétszáz évvel ezelőtt Franciaországénak. Tegyük hozzá azt is, hogy ezeknek az embereknek a jelentős része nő, arányuk folyamatosan erősödik az 1980-as évek óta. Az afrikai nők a mikrovállalkozásokban is lényegesen jobban teljesítenek, mint férfi társaik.

A Világbank 2014-es jelentése szerint a nem mezőgazdaságban dolgozó nők 63 százaléka vállalkozó, és eltartja a családját, ez a világátlag kétszerese. A nulláról indított vállalkozások tekintetében a fekete kontinensbeli nők világelsők.Csakhogy a robotikai forradalom következményeként hamarosan drasztikusan csökken a helyi kétkezi, képzetlen(ebb) munkások iránti kereslet. Különösen akkor következhet be hatalmas változás, amikor a fejlett és egyre olcsóbb (robot)technológia az afrikai térségben is előretör, óriási mértékben megnövelve a termelékenységet (és a profitot), valamint a modernebb eszközöket is használni tudó, képzett munkaerő iránti igényt. Mint ismert, a kínai befektetők modern technológiával (és sok esetben kínai kezelőszemélyzettel) is egyre inkább jelen vannak a fekete kontinensen, elsősorban az olcsó(bb) nyersanyagok, a piaci részesedés és az újabb megrendelések miatt.

A bajt tetézheti, hogy az írástudatlanság óriási a térségben: még az egyik legjobb mutatóval rendelkező Zimbabwében is legalább 15 százalékos, de a többi afrikai országban nem ritka a 30-50 százalékos arány – ez pedig meghatározza a következő tizenöt-húsz évet.

Csak visszapillantásképpen: Magyarországon 1990 és 1996 között – amikor még állt a szigorúbban ellenőrzött határ Ausztria felől – csaknem egymillió ember vesztette el az állását, részben a jóval fejlettebb technológiák beáramlása következtében. Ez különösen igaz volt a mezőgazdaságban: 700 ezerről 280 ezerre csökkent a foglalkoztatottság a hazai agráriumban, rengeteg munkavállalót kényszerítve minimálbéres egyéni vállalkozói státuszba vagy passzív szociális ellátásokra. Most se legyenek illúzióink, hiszen Magyarországnak jóval fejlettebb országként is több évtizedre volt szüksége ahhoz, hogy a közel negyed évszázada bekövetkezett munkaerőpiaci sokkot kiheverje.

Nagyon nehéz jövő elé nézünk, hiszen a (mezőgazdasági) robotika és az ahhoz kapcsolódó mesterséges intelligencia társadalmi és munkaerőpiaci hatásainak átfogó vizsgálata teljes mértékben hiányzik európai szinten. Ez különösen akkor mutatkozik meg, amikor Brüsszelben az kerül terítékre, hogy az EU határain kívülről érkező megnövekedett bevándorlás megoldás lehet-e az olcsó és a mezőgazdaságban is dolgozni képes (tegyük hozzá: képzetlenebb) munkaerőnek az utánpótlására. Mindez történik abban az EU-ban, amely a világ egyik legnagyobb népsűrűségű térsége – ez egy olyan történelmi hiba, amelynek tragikus következményei lehetnek Európa jövőjére nézve.