Megéri csökkenteni az adót

Az amerikai kongresszus hamarosan elfogadhatja a jelentős adóreformot. Ennek legfontosabb eleme a társasági adó mértékét 35-ről 20 százalékra viszi le – a ráta az OECD-n belüli legmagasabb szintről az egyik legalacsonyabbra csökken –, illetve lehetővé teszi a cégeknek, hogy repatriálják külföldi leányvállalataik nyereségét anélkül, hogy a külföldi profit után még külön adózniuk kelljen az USA-ban is. A javaslat ellenzői szerint ez növelné az államháztartási hiányt, amivel a következő tíz évben 1,5 ezermilliárd dollárral nőne az államadósság.

Úgy vélem, a társaságiadó-változások gazdasági haszna felülmúlja majd a megnövekedett államadósság kedvezőtlen hatásait. Az alacsonyabb társasági adó tőkét fog vonzani a gazdaságba. Az amerikai cégek többet fektetnek majd be az USA-ban, hazahozzák a korábban külföldön megszerzett profitot is. Az USA pénzügyminisztériumának becslése szerint az amerikai leányvállalatok határon túl hagyott nyeresége 2,5 ezermilliárd dollárt tesz ki. A külföldi cégek fokozzák majd befektetéseiket az Egyesült Államokban – vagy akár áthelyezik székhelyüket az USA-ba –, hogy kihasználják az alacsonyabb adókulcs előnyeit.

Bár nehéz megbecsülni a tőkeállomány növekedésének mértékét, úgy hiszem, észszerű az a következtetés, hogy a következő tíz évben legalább 5 ezermilliárd dolláros bővülés lesz. A megnövekedett tőkebeáramlás növelni fogja a termelékenységet és a reálbéreket. Ha ez megtörténik, akkor 2027-ben az éves reál-GDP mintegy 500 milliárd dollárral lesz több.

E kedvező hatásoknak közvetlenül fontos szerepük van a költségvetési hiány kapcsán általában felsorolt fő kedvezőtlen hatások kiegyenlítésében. Az említett kedvezőtlen hatások a következők: az állami hitelfelvétel kiszorítja a magánszektor hitelfelvételét; a nagyobb mértékű kamatfizetés általánosságban magasabb adókat vagy az állami kiadások csökkentését vonja maga után; az államháztartási hiány az aggregált kereslet nem szándékos emelkedését váltja ki, amikor a gazdaságban teljes foglalkoztatottság áll fenn; a magasabb államadósság-ráta kevesebb mozgásteret hagy az állami kiadások előre nem látható, sürgős növelésére. Úgy gondolom, a kedvezőtlen hatások egyike sem fog bekövetkezni az elkövetkező évtizedben. Tekintsük át őket sorrendben.

Habár az adóreform által okozott 1,5 ezermilliárd dollár értékű állami hitelfelvétel ugyanekkora mértékű hitelfelvételt tud kiszorítani a magánszektorban, a tőkeállomány még nagyobb mértékben fog növekedni. Az adócsökkentés közvetlenül kedvez majd az amerikai cégeknek, és a vállalatok tőkeállománya tovább fog nőni a külföldről érkező forrásbeáramlás miatt. Ezért a javasolt adóreform – a növekvő állami eladósodás mellett is – mintegy 5 ezermilliárd dollárral emelheti a cégek tőkeállományát a következő évtizedben.

Az éves GDP 500 milliárd dolláros emelkedése 2027-re évi 100-150 milliárd dollárral növelné az adóbevételeket. Ez elegendő ahhoz, hogy fedezze a kamatfizetéseknek az 1,5 ezermilliárdos többlet-államadósság után keletkező 60 milliárd dolláros emelkedését, továbbá marad még forrás az állami kiadások növelésére vagy a személyi jövedelemadó csökkentésére.

Hasonlóképp tévesek azok az aggodalmak, amelyek szerint a hiány emelkedése nem kívánt módon élénkíteni fogja az aggregált keresletet. Valójában az államháztartási hiány élénkítő hatását és a megnövekedett céges befektetéseket két okból is üdvözölni kellene. Először is ezek a tényezők kompenzálják majd az irányadó kamatráta várható emelkedésének és a Fed csökkenő mérlegének növekedéslassító hatását. Másodsorban a kilenc éve tartó konjunktúra után a legtöbb szakértő azt várja, hogy a gazdaság a következő öt esztendőn belül recesszióba kerül.

Túlzók a GDP-hez viszonyított államadósság-rátával kapcsolatos aggodalmak is, amelynek mértéke az elmúlt évtizedben megduplázódott, és most 77 százalékos szinten áll. A kongresszus költségvetési hivatalának előrejelzése szerint az államadósság-ráta 2027-re – adóreform nélkül is – 91,2 százalékra emelkedik. Az adóreform által okozott 1,5 ezermilliárd dolláros deficit közvetlen hatása az lesz, hogy a ráta 97 százalékra nő. Egy rendkívüli katonai helyzet vagy egy gazdasági recesszió persze pluszkiadásokat vagy adócsökkentést tenne szükségessé. De még egy olyan jelentős kiadási program is, mint amilyen a 2009-es 900 milliárd dolláros élénkítő csomag volt, csupán további 3 százalékponttal emelné az adósságrátát.

A fenti négy ok miatt úgy gondolom, hogy a társasági adó csökkentésének kedvező hatása több mint kiegyenlítené az államháztartási deficitekkel kapcsolatban emlegetett kedvezőtlen hatásokat. Ám a jövőre nézve, a deficit csökkentésének kiemelt prioritásnak kellene lennie a 2018-as kongresszusi választás után. A szén-dioxid-emisszióra kivetett adó vagy az állami programok kiadásainak növekedési lassulása az adósságrátát 50 százalék felé közelítheti, amely szint a 2008–09-es recesszió előtt állt fenn. Először azonban a javasolt adóreform elfogadása a döntő fontosságú.

Copyright: Project Syndicate, 2017

www.project-syndicate.org