Közvetlen külföldi tőkebefektetések a változó világban

A közvetlen külföldi tőkeberuházások alakulásáról több módszertan szerint is készülnek különféle jelentések. A 2017-es évről szólók megjelenésére még várni kell, ezért egyelőre azokat a folyamatokat és tényezőket érdemes számba venni, amelyek az elmúlt évben befolyásolhatták a beruházási projektek alakulását világszinten. A globális gazdaság növekedésére alapvetően nem lehetett panasz, a kedvező általános környezet tehát adott volt. Ugyanakkor több olyan országnál is kérdőjelek mutatkoztak, amelyek beruházóként és beruházási helyszínként is az élmezőnybe tartoznak.

Mindenekelőtt az Egyesült Államokat kell megemlíteni, azon belül pedig a Trump-adminisztráció politikáját és annak hatásait az ország gazdasági kapcsolataira és adózási rendszerére. Trump elnök már első nyilatkozataival abba az irányba igyekezett terelni az egyesült államokbeli vállalatokat, hogy tengerentúli beruházások helyett inkább odahaza fejlesszenek.

Hasonlóképpen külföldi vállalatokat is arra kívánt ösztönözni, hogy más országok helyett az USA-ba hozzanak beruházásokat. A választást követő első, 2017. januári reakciók alapvetően ennek megfelelően alakultak. Az FDI-elemzéssel foglalkozó IBM PLI szerint az USA-ba irányuló beruházási projektek 35 százalékkal növekedtek az előző év azonos hónapjához képest, ugyanakkor az egyesült államokbeli cégek 35 százalékkal kevesebb olyan projektet jelentettek be, amelyet az országhatáron kívül valósítanak meg. A két szám egyezése nyilván véletlenszerű, de jól mutatja, hogy az „America First” nagyszabású átrendeződést idézhet elő nemzetközi szinten is.

Az, hogy az Egyesült Államoknak megváltozott az álláspontja a nemzetközi kereskedelmi megállapodásokkal kapcsolatban, szintén hatással lehetett azokra a beruházásokra, amelyeket elsősorban a piacokhoz való hozzáférés mozgat. Az Észak-amerikai Szabadkereskedelmi Egyezmény (NAFTA) újratárgyalásának kezdeményezése vagy a Csendes-óceáni Partnerség (TPP) felmondása egyaránt növeli a nemzetközi kereskedelem jövője körüli bizonytalanságot. Mindez arra ösztönözhette az elmúlt év során a vállalati döntéshozókat, hogy átmenetileg halasszák el beruházási döntéseiket.

Szintén meghatározó tényező a Brexit, amelynek hatásai még nem voltak egyértelműen kimutathatók a 2016-os számokban. A 2017-es év eseményeit tekintve az összkép továbbra is vegyes volt. A Rolls-Royce autógyártó 2017 augusztusában például bejelentette, hogy az elmúlt tíz év legnagyobb beruházását hajtja végre az országban. A Toyota autógyár viszont jelezte, hogy a Brexit körüli bizonytalanság miatt veszélybe került az a beruházás, amelyet korábban már bejelentett. Tehát egyelőre egy dolog biztos, az pedig a bizonytalanság, amelyet általában a legkevésbé szeretnek a vállalati döntéshozók.

Több olyan folyamat indult el vagy folytatódott 2017-ben, amely inkább a következő években éreztetheti igazán a hatását. Egyrészt az Európai Unióban hivatalosan is megjelent az igény egyes beruházások előzetes jóváhagyására. Jean-Claude Juncker, az Európai Bizottság elnöke az unió helyzetéről szóló értékelő beszédében jelentette be, hogy egy új európai keretrendszer felállítását javasolja a beruházások előszűrésére. A kezdeményezés célja megvédeni az EU stratégiai érdekeit elsősorban olyan külföldi, állami tulajdonú vállalatokkal szemben, amelyek kulcsfontosságú gazdasági szektorokban igyekeznek tulajdonrészt szerezni.

Másrészt 2017-ben is folytatódott a legújabb technológiai forradalom kibontakozása. Az ehhez köthető változások alapvetően alakítják át a vállalati termelés és értékteremtés folyamatait. Az ipar 4.0 összefoglaló elnevezéssel is illetett átalakulás, amely a többi között az ipari robotok térnyerését, a 3D-s nyomtatást, a gépek közti közvetlen kommunikációt és a big data elemzések terjedését is magában foglalja, minden bizonnyal jelentős átrendeződést idéz elő a vállalatok globális működésében. A nagyobb mértékű automatizálás és a lehetőség, hogy a termelést a helyi piaci igényekre szabják, várhatóan csökkenti a gyáregységek elhelyezkedésének centralizációját a vállalatcsoportokon belül.

Az alacsony munkaerőköltség mint a helyszínkiválasztás szempontja veszíteni fog jelentőségéből a gyártó iparágakban. A változások a szolgáltató szektort is érintik, a mesterséges intelligencia térnyerése új lehetőségeket teremt a szolgáltatások automatizálására, ami az emberimunkaerő-szükséglet csökkenését jelenti. Ezek a folyamatok elsősorban azokat a fejlődő országokat állítják kihívás elé, ahol az alacsony munkaerőköltség a fő versenyelőny.