A világgazdaság 2018-ban

Minden jelentősebb makrogazdasági indikátor – a növekedési, a munkanélküliségi és az inflációs mutató – szerint a 2017-es esztendő lesz az utóbbi évtized legjobb éve az amerikai gazdaságban. Emellett erőteljes, a világ több pontján egyszerre megvalósuló növekedés tapasztalható, ami felülmúlja a korábbi várakozásokat. A kérdés az, hogy ez a kedvező folyamat folytatódni fog-e 2018-ban.

Természetesen a válasz attól függ, hogy a monetáris, fiskális és kereskedelmi politika, illetve az ezekhez kapcsolódó szakpolitikák miként alakulnak az Egyesült Államokban és a nagyvilágban. Emellett nehéz megjósolni, hogy idén milyen politikai javaslatok fogalmazódnak majd meg. Nemrég új politikai vezetés állt fel az USA-ban, Franciaországban és az Egyesült Királyságban, míg Németországban a szeptemberi választások után továbbra sem alakult meg az új koalíciós kormány, valamint az USA-ban a Fed új elnöke a kinevezésének jóváhagyására vár. Emellett azt is meg kell jegyezni, hogy még bizonytalanabbá teszik a kilátásokat a fontos fejlődő országokban (Argentína, Szaúd-Arábia, Brazília stb.) zajló jelentős változások.

Mégis a legjobbakat kell remélnünk. Először is abban kell bíznunk, hogy a szinkronizált (a világ több pontján egyszerre zajló) globális növekedés, amelynek mértéke alig marad el a 4 százalékos szinttől, folytatódni fog 2018-ban is, ahogy a Nemzetközi Valutaalap előre jelezte októberi prognózisában. A növekedés nemcsak a jövedelmeket növeli, hanem kezelhetőbbé tesz olyan aggasztó nehézségeket, mint a rossz banki hitelek és a költségvetési hiányok. Ami engem illet, azt prognosztizálom, hogy a globális fellendülés folytatódni fog, de a mostaninál valamivel lassabb (mintegy 3,5 százalékos) lesz a növekedés üteme. Európa és az olajban gazdag Közel-Kelet a két legnyilvánvalóbb kockázat, amire ügyelni kell. Előbbinél az a kockázat, hogy a ciklikus fellendülés megakadhat, míg utóbbinál kiújulhatnak a feszültségek.

Másodsorban abban kell bízni, hogy az új elnök, Jerome „Jay” Powell biztos keze által vezetendő Fed folytatni fogja, vagy akár fel is gyorsítja a monetáris politika normalizációját mind az irányadó kamat emelésével, mind a Fed felduzzasztott mérlegének csökkentésével. Továbbá azt is remélhetjük, hogy a gazdasági kondíciók lehetővé teszik a világ többi nagy jegybankjának, különösen az Európai Központi Banknak (EKB), hogy hasonlóan cselekedjék. E téren véleményem szerint az fog történni, hogy a nagyobb jegybankok a szükségesnél fokozatosabb módon folytatják majd a monetáris politika normalizálását. A legnagyobb kockázat ebből a szempontból az, hogy a piacok talán megkísérlik próbára tenni az új vezetésű Fedet, ha például az infláció gyorsabban emelkedik a vártnál.

Harmadsorban azt is remélhetjük, hogy az USA-ban a republikánus adócsomag valóra váltja a beruházások, a kibocsátás, a termelékenység és a bérek növekedéséhez fűzött reményeket a következő évtizedben. Úgy vélem, hogy az Egyesült Államokban megvalósuló beruházások mértéke magasabb lesz a következő pár évben, mint lett volna, ha nem fogadják el az adócsomagot. Természetesen a társaságiadó-kulcson kívül számos más tényezőtől is függ, hogy az amerikai beruházások mértéke emelkedni fog-e a mai alacsony szintről. Az adócsomagtól mégis azt lehet várni, hogy növeli a kibocsátást, a termelékenységet és a béreket. A kérdés nem az, hogy így lesz-e, hanem az, hogy mikor. Ha az adócsomag teljes hatása nem lesz érezhető a 2018-as félidei választás, illetve a 2020-as elnökválasztás előtt, akkor annak politikai következményei lehetnek. A legnagyobb veszély az, hogy mihelyt a demokraták ismét hatalomra kerülnek, az adócsomag kedvező hatásai később jelentkezhetnek, illetve az adócsomag fő elemeit visszavonhatják.

Negyedsorban azért remélhetjük a legjobbakat, mert bízni lehet benne, hogy a különböző kormányok világszerte hozzákezdenek a válság kezeléséhez, amelyet az állami nyugdíjrendszer és a közegészségügy évtizedek óta emelkedő költségei okoztak. Európa esetében különösen fontos, hogy a ciklikus fellendülés ne ébresszen önelégültséget. Sok EU-tagállamnak még mindig csökkentenie kell az államadósság szintjét, s az eurózónának meg kell oldania a „zombi bankok” okozta válságot. Ezen túlmenően üdvözlendők lennének az olyan strukturális munkapiaci reformok is, amilyenekre Emmanuel Macron francia államfő törekszik. Sajnos attól tartok, hogy a strukturális reformok terén legjobb esetben is csak szórványos előrelépés fog történni. Fennáll a veszély, hogy a lassú növekedés nem okoz elégséges szintű béremelkedést, illetve nem teremt elég munkahelyet ahhoz, hogy hatástalanítani lehessen a fiatalkori munkanélküliség sok országban ketyegő bombáját. A másik kockázat az, hogy a reformtörekvések olyan politikai válaszreakciókat válthatnak ki, amelyek károsak lehetnek a hosszú távú beruházások szempontjából.

Ötödsorban az eurózóna remélhetőleg elkerüli a valutaválságot. Ez nagyrészt attól függ majd, hogy Angela Merkel német kancellár képes lesz-e felállítani egy koalíciós kormányt, és sikerül-e helyreállítania a politikai stabilitást Európa legnagyobb gazdaságában.

Hatodsorban azt kell remélnünk, hogy az EU és az Egyesült Királyság a Brexit kérdésében észszerű megállapodást tud kötni, ami biztosítja a köztük lévő erős kereskedelmi kapcsolatok megmaradását. Továbbá reméljük, hogy az Észak-amerikai Szabadkereskedelmi Egyezményről (NAFTA) folyó tárgyalások az USA, Kanada és Mexikó között egy olyan megállapodást eredményeznek, amely továbbra is megkönnyíti az amerikai kontinensen folyó kereskedelmet. E kérdésben a legnagyobb kockázatot az jelentheti, ha a Trump-adminisztráció egy vesztes-vesztes jellegű kereskedelmi vitába kezd az amerikai feldolgozóipari munkások segítését célzó érthető törekvése miatt.

Hetedsorban reméljük, hogy az információs és kommunikációs technológiákat (IKT) célzó új intézkedések megteremtik a megfelelő egyensúlyt a szektorban érdekelt összes szereplő versenypolitikai és legitimációs aggályai között. Egyfelől van ok rá, hogy aggódjunk bizonyos internetes cégek által elért piaci koncentráció miatt, különösen az online tartalom és kereskedelem terén, illetve az új technológiák magánszférát, a törvények betartását és a nemzetbiztonságot érintő hatásai miatt. Másfelől az új technológiai újítások jelentős gazdasági előnyöket eredményezhetnek.

Könnyű egy olyan szcenáriót felvázolni, amelyben túl sok vagy túl kevés szabályozás érvényesül. Könnyű olyan forgatókönyvet is felvázolni, amelyben a nagyobb technológiai cégekkel szemben a közvéleményben ellenérzések alakulnak ki, különösen, ha utóbbi cégek nem elégséges önkontrollja vagy a bűnüldöző hatóságokkal való nem elégséges szintű együttműködése szörnyű eseményekhez vezet. Úgy vélem, évekbe telik, míg egy megfelelő politikai egyensúly kialakul. Ha néhány jövőbeli esemény heves érzelmi reakciókat vált ki, akkor a közvélemény hangulata drámai mértékben megváltozhat. Mindamellett azt valószínűsítem, hogy a piaci verseny és az innováció túléli a jövőbeli szabályozási keretrendszert.

Végezetül és legfontosabbként abban kell reménykednünk, hogy a terrorizmust mindenhol visszaszorítják, a konfliktusok alábbhagynak, valamint a demokrácia és a kapitalizmus valamekkora lendületet kap, illetve a közéletet tisztességes és őszinte dialógusok jellemzik majd. Ha ez így történik 2018-ban, akkor az idei év valóban nagyon jó esztendő lesz.

Copyright: Project Syndicate, 2018

www.project-syndicate.org