Az Egyesült Államok gazdasága gyorsan növekszik, és a trendérték feletti GDP-növekedés várhatóan folytatódik ebben az évben, illetve jövőre is. Bár már kilencedik éve tart a gazdasági fellendülés, még nincs jele annak, hogy közeledne a visszaesés.
A gazdasági expanziót fenyegető legnagyobb veszély a pénzügyi szektor sebezhetősége. A túlzottan alacsony kamatszintek évtizeden át tartó időszaka miatt az eszközárak nagyon magasra emelkedtek. A tízéves állampapírok reálhozama a nulla szint körül áll. Az S&P 500 részvényindex árfolyam/nyereség rátája mintegy 70 százalékkal haladja meg a történelmi átlagot. Ha ezek az eszközárak visszatérnek a történelmi szintekre, akkor a befektetők tízezermilliárd dollárnyi veszteséget könyvelhetnek el, ami a fogyasztói kereslet és a vállalati beruházások visszaesését okozhatja.
Az amerikai gazdaság növekedése az Észak-Koreával való konfliktus, a kereskedelmi partnerországokkal történő erősödő viták vagy belpolitikai események miatt is lassulhat.
A visszaesés megszokott jellemzője az amerikai gazdaságnak, amely az elmúlt ötven évben kilenc recesszión esett át. A jelenlegi helyzetet a rövid távú kamatok alacsony szintje teszi szokatlanná és aggasztóvá. Ez korlátozza a Federal Reserve azon képességét, hogy a monetáris politikát olyan helyzetbe hozza, amelyben kezelni tudja a következő recessziót.
A Fed hagyományosan úgy szokott reagálni a gazdaság visszaesésére, hogy erőteljesen csökkenti a rövid távú irányadó kamatot. A legutóbbi visszaesésnél a 2007. júliusi, több mint 5 százalékos szintről 2008. decemberre 0,16 százalékra csökkentette a kamatszintet, így összességében több mint 5 százalékponttal vágta meg a kamatot. A mostani, csupán 1,4 százalékos kamatszint mellett a Fednek kevés tere van nagyobb mértékű kamatcsökkentésre. A Fed nyílt piaci bizottságának (FOMC) decemberi medián-előrejelzése azt mutatta, hogy 2019 végén a kamat szintje még mindig igen alacsony, 2,9 százalék lesz.
A legutóbbi visszaesésnél a kereslet élénkítéséhez a Fed az általa „nem konvencionális monetáris intézkedéseknek” nevezett politikát folytatta. Ennek során a rövid távú kamatok hosszú időn át történő alacsony szinten tartását, illetve hosszú távú kötvények vásárlását ígérte. Ennek a stratégiának a célja a hosszú távú kamatok elég alacsony szinten tartása volt annak érdekében, hogy a részvények és az ingatlanok iránti kereslet fokozódjon, növelve a jövedelmeket és a fogyasztást. Nem világos, hogy ez a stratégia hogyan biztosítaná a remélt élénkítést, amíg a reálkamatok szintje alacsony marad.
A következő visszaesés idején a gazdaság élénkítésének feladata így a fiskális politikára, vagyis az adókulcsok és az állami kiadások változtatására hárul.
Egy átmeneti adócsökkentés nem lenne elég. Az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy a személyi jövedelemadó átmeneti csökkentése igen kis mértékben élénkítené a gazdaságot, mivel a legtöbb adófizető az így keletkező plusz nettó jövedelmet hitelei visszafizetésére vagy megtakarításai gyarapítására használná fel, és nem költekezései növelésére.
A 2017-es adócsomag azonban lehetőséget nyújt egy folyamatos adócsökkentésre. A 2017-es adócsomagot benyújtó és megszavazó republikánusok ugyanis egy újabb törvénnyel várhatóan a 2025 utáni időszakra is kiterjesztik az adócsökkentést. A következő néhány évben bekövetkező gazdasági visszaesés jó időszak lenne arra, hogy az adócsökkentést állandósítsák. A gazdasági visszaesés megfordításának másik módja az állami kiadások növelése lehetne. Széles körű támogatottságot élvez mind a Republikánus, mind a Demokrata pártban a mindenféle infrastrukturális beruházásokra fordított összegek növelése, mint ahogy a 2007-es visszaesésnél is ez volt a helyzet.
Az amerikai kongresszusnak és a Fehér Háznak már most el kell készítenie azoknak az infrastrukturális projekteknek a listáját, amelyeknek a megvalósításához hozzá lehet nyúlni, amikor a gazdaság lassul. Ha a következő néhány évben nem következik be lassulás, akkor is kívánatos lenne, ha e projektek közül néhány megszületne. A gazdaság élénkítésének másik formája a védelmi kiadások növelése lehetne. A védelmi kiadások GDP-hez viszonyított mértékét egy 2011-ben elfogadott törvény szerint a 2012-ben mért 4,3 százalékos szintről 2023-ra 2,8 százalékra kell csökkenteni (ami a II. világháború utáni időszak legalacsonyabb szintje). Védelmi szakértők szerint ez a szint túl alacsony az USA védelmi szükségleteihez képest. A kiadások volumenének 4 százalékra vagy magasabb szintre történő emelése növelhetné a keresletet, illetve nagymértékben erősítené a nemzetbiztonságot.
Az államadósság magas szintje – amely jelenleg a GDP 77 százalékát teszi ki, és tíz év múlva elérheti a 97 százalékot – azonban gátolja az adócsökkentést vagy az állami kiadások növelését. Nagyobb gazdasági visszaesés mellett (illetve annak ismeretében, hogy a Fednek korlátozott mozgástere lesz az élénkítésre) azonban a kongresszusnak nemigen marad más választása.
A jövőbeli fiskális élénkítés szükségessége egyértelművé teszi, hogy az USA-nak már most hozzá kell kezdenie egy olyan stratégia kidolgozásához, amely az államadósság növekedésének lassítását célozza. Ez az egyetlen módja annak, hogy elegendő mozgástér álljon rendelkezésre az expanzív fiskális politikához, amelyre a gazdaságnak majd végül szüksége lesz.
Copyright: Project Syndicate, 2018
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.