Mi kell az inkluzív növekedéshez?

Az idei davosi Világgazdasági Fórum résztvevői nem kérdőjelezték meg a mostani világgazdasági növekedés alappilléreit, a szabadpiacokat, a jó kormányzást, a humán tőkébe és az infrastruktúrába való beruházásokat. Kritizálták azonban azt, hogy a növekedés haszna mennyire tisztességtelen módon oszlik meg. Joggal tették: az inkluzívabb növekedési modellt célzó erőteljes politikai válaszok nélkül a növekvő populizmus és a gazdasági nacionalizmus akadályozni fogja a piacok működését, és rombolja majd a makrogazdasági stabilitást, ami potenciálisan véget vethet a globális fellendülésnek.

Valójában minden főbb gazdaságpolitikai intézkedés hatással van az aggregált jövedelemre és annak eloszlására. A pénzügyi dereguláció és a nemzetközi tőkeáramlás liberalizálása terén például egyértelmű tőkehatékonysági kompromisszumokat lehet látni: e tényezők erősítik a növekedést, de egyben növelik az egyenlőtlenséget is. Hasonlót lehet tapasztalni olyan intézkedéseknél is, amelyek a folyó fizetési mérleget érintő tranzakciók – a termékek és a szolgáltatások kereskedelmének – liberalizálását célozzák.

Ez nem meglepő: jól ismert, hogy a gyors technológiai fejlődés és a globalizáció számottevően járult hozzá ahhoz, hogy „a győztes mindent visz” típusú gazdaság jöjjön létre, amelyben az adott piacon elsőként megjelenő cégek – lépéselőnyük miatt – a növekedés hasznából aránytalanul nagy mértékben részesednek.

A politikusok feladata így az, hogy a reformok, illetve intézkedések megtervezésénél vegyék figyelembe azok disztribúciós hatásait. Ezzel biztosíthatják, hogy a hátrányos helyzetben lévőknek is legyen lehetőségük a boldogulásra a modern gazdaságban. Máskülönben a növekedést szolgáló reformok elveszítik politikai legitimációjukat, ami lehetővé teszi, hogy a nacionalista és protekcionista erők tovább erősödjenek, s aláássák a közép- és hosszú távú bővülést.

A siker kulcsa, hogy preventív lépésekre van szükség ahelyett, hogy kizárólag (vagy főként) a már kialakult helyzetet javító intézkedések lennének fókuszban.

Ez koherens intézkedéscsomagok megtervezését jelenti, amelyek internalizálják a kínálatot erősítő intézkedések disztribúciós hatásait, illetve azt célozzák, hogy jobb egyensúly alakuljon ki a nyertesek és a vesztesek között. A Világgazdasági Fórum ökonómiai fejlődéssel foglalkozó tanácsának készített tanulmányunkban konkrét intézkedések listáját dolgoztuk ki, amelyek ezeket a célkitűzéseket valósítanák meg.

Az első fontos terület a képzések, továbbképzések és a munkahelyek megszűnésének kezelése. A globalizáció és az úgynevezett negyedik ipari forradalom fokozta a munkapiaci változások ütemét. Az állami intézkedéseknek nemcsak abban van szerepük, hogy jövedelemtámogatásokkal segítik a munkavállalókat az átalakulás során, hanem hogy ösztönzőket és lehetőségeket teremtenek az új képzettség megszerzésében. Emiatt az államoknak fokozniuk kell a beruházásokat az élethosszig tartó tanulás terén, az át- és továbbképzések támogatása érdekében.

A másik fontos terület az adózás és a szociális védelem. Tanulmányunk arra jutott, hogy a redisztribúció – hacsak nem extrém mértékű – nem jár kiugró hatékonysági veszteséggel. Továbbá a gazdasági növekedést fenntarthatóbbá teszi, mint ahogy az erőteljes visszaesésekhez vezető rendszerszintű sérülékenység csökkentése is ezt eredményezi.

Az adóknál pedig lényeges a növekedési modell politikai legitimációjának garantálása annak biztosításával, hogy a meglévő rendszer ne a vagyonosoknak kedvezzen. A járadékok és a vagyonok megnövelt adóztatásán túl a politikusoknak az adóelkerülés meggátolását és az adóparadicsomok kialakulásának megakadályozását célzó intézkedésekre kell törekedniük.

A harmadik döntő fontosságú reformprioritás az, hogy a pénzügyi piacok szabályozása terén erőteljesebb lépések szükségesek, különösen a bennfentes kereskedelem, a pénzmosás megelőzése és az illegális pénzügyi központok felszámolása érdekében. Nemzetközi szabályozásokra és intézkedésekre is szükség van, hogy a túlzott kockázatokat vállalók a vakmerőségük arányában viseljék a magasabb költségeket.

A negyedik és utolsó prioritás értelmében közös erőfeszítések kellenek a tisztességes verseny biztosítása és a haveri kapitalizmus elkerülése végett. Az egyenlő versenyfeltételek és a jogszabályokon alapuló nemzetközi rend biztosításához elengedhetetlenek a hatékony versenypolitikai intézkedések.

A globalizációval – sőt néhány esetben magával a kapitalizmussal – szembeni ellenreakciók olyan gazdaságpolitikai intézkedéseket követelnek meg, amelyek nemcsak kezelik a problematikus disztribúciós hatásokat, hanem megelőzik őket. Ez alapvető gondolkodásbeli változtatást tesz szükségessé, amelynek során mind az üzleti élet, mind az állam végre felismeri, hogy a növekedés csupán akkor lehet fenntartható, ha a hasznából a társadalom széles köre részesül.

Biztató, hogy az egyenlőtlenség kérdését az idei davosi tanácskozás egyik központi témájává tették. A probléma kezelését célzó tényleges megoldások azonban nem elég kiforrottak. A sok országban tapasztalható növekvő gazdasági egyenlőtlenség kapcsán kifejezett aggodalmak ellenére a gondok kezelését célzó intézkedések továbbra sem megfelelők. Ennek meg kell változnia, ha azt akarjuk, hogy a gazdasági fellendülés folytatódjon.

Copyright: Project Syndicate, 2018

www.project-syndicate.org