Siker vagy bukás? Mire lesz elég harmincmilliárd dollár?

Hatalmas siker – így értékelte António Guterres, az ENSZ főtitkára a február közepén Irak újjáépítésének elősegítésére megrendezett kuvaiti konferenciát. Első ránézésre a világszervezet vezetőjének kevés oka van az optimizmusra: az eredetileg kitűzött 88 milliárd dolláros cél helyett, amelyet segélyek, kölcsönök és befektetések formájában akart az iraki kormány elérni, mindössze nagyjából 30 milliárd gyűlt össze.

Ennek ellenére Guterres mellett az amerikai és iraki kormány is elégedettségének adott hangot. Mennyire üres politikai retorika ez, elérte-e a rendezvény a célját?

A konferencia sikerességének kérdése nem önmagában fontos. A külföldi kormányok támogatása és a vállalatok befektetései nélkül az iraki újjáépítés nem indulhatna meg, az ország nem tudna stabilizálódni. A társadalom gazdasági és politikai problémái megoldatlanok maradnának, és az olyan radikális szervezetek, mint az Iszlám Állam vagy az al-Kaida, bármikor visszatérhetnének. Éppen ezért érdemes részleteiben megnézni a donorkonferencia eredményeit, és számba venni a tanulságait.

Egyrészt fontos visszajelzés önmagában is, hogy a rendezvény nem fulladt érdektelenségbe. Sokan tartottak attól, hogy a világ egyik legkorruptabb és leginstabilabb államának számító Irak iránt nem lesz nagy érdeklődés, hiszen ugyanezeket a köröket már a 2003-as amerikai beavatkozás után is le kellett futni. Végül a világ hetvenhat országa – köztük Magyarország is – képviseltette magát a donorkonferencián, akik mellett körülbelül ezernyolcszáz nem állami szervezet (vállalat, civil szervezet vagy nemzetközi szervezet) is részt vett az eseményen. Már a tény, hogy kezdeti érdeklődés mutatkozott az iraki befektetési lehetőségek iránt, optimizmusra adhat okot. Lehet, hogy e szereplők közül sokan nem nyúltak a pénztárcájukhoz, de az iraki kormánynak talán sikerült pozitív képet sugároznia magáról, ami később konkrét befektetésekben is testet ölthet.

Másrészt a 30 milliárd nem is olyan kevés, ha nem a 88 milliárdhoz mérjük. Az iraki kormánynak rövid távon, saját közlése szerint 22 milliárdra van szüksége, ezt pedig sikerült magabiztosan átugrani. Egyes szakértők szerint ennél több pénzzel egyelőre nem is tudott volna mit kezdeni az iraki gazdaság.

A Világbank országjelentése szerint ha az iraki kormány kiegyensúlyozott költségvetési politikát folytat, akkor az „önrész” mellett mindössze 38 milliárd dollár értékű addicionális forrásra van szüksége a következő öt évben, amelynek így majd a nyolcvan százalékát már sikerült megszerezni.

Harmadrészt érdemes azt is figyelembe venni, hogy kitől és milyen jellegű felajánlás érkezett. Pontos adatok ugyan nem állnak rendelkezésre, de iraki újságírók szerint a befektetések körülbelül az elért összeg felét teszik ki (másik felét pedig kedvezményes hitelek), ami a várakozásokhoz képest is jó aránynak minősül. Nyugati szempontból ráadásul örömteli, hogy a legnagyobb donorok szövetségeseink voltak: Törökország egymaga ötmilliárd dollárral szállt be, Szaúd-Arábia másféllel, Kuvait és Katar pedig egymilliárddal. Ezzel összehasonlítva Irán felől nem látszott semmilyen érdeklődés. Természetesen ez a fejlemény még önmagában nem ad okot örömre, viszont politikai szempontból sokkal jobb így, mint ha fordítottak lennének az arányok.

E három tényező tehát alapvetően pozitívnak tekinthető, ettől függetlenül azonban nem dőlhet hátra a nemzetközi közösség. Többen is felhívták a figyelmet arra, hogy a 30 milliárd dollár jó része egyelőre ígéret – a donorok és a befektetők nagyítóval fogják vizsgálni az iraki történéseket, és még felülvizsgálhatják korábbi döntéseiket. A biztonsági helyzet továbbra is aggasztó az országban, a májusra kitűzött választás kampánya pedig már megindult, így az iraki politikusok körében nem a hosszú távú fejlesztés, hanem a személyes politikai érdekek az elsődlegesek.

Az országban körülbelül két és fél millió belső menekült él, a különböző etnikai és vallási csoportok közötti feszültségek pedig továbbra is kézzelfoghatók.

Irak tehát még nem került ki a bajból Kuvaitban, de legalább nem süllyedt mélyebbre. Az újjáépítéshez és a fejlesztéshez szükséges további források megszerzése nagyrészt azon fog múlni, hogy ekkora mozgástérrel Bagdad mit tud kezdeni, a korrupciót hogyan tudja visszaszorítani, illetve a biztonsági helyzetet hogyan tudja javítani. Ezeket csak strukturális reformokkal érheti el a kormány, és a következő években cselekednie kell e téren, hogy növekvő pályára álljon az ország.