Ugyanabba a folyóba?

A világgazdaságban az új év remekül indult. Trump cikcakkjai, az elhúzódó Brexit-folyamat, a kínai ütemvesztés sötét árnya, a szí­riai válság, a politikai osztállyal szembeni populista érzelmek ellenére a tavalyi üzleti folyamatokról kitűnő számok érkeztek. Ráadásul az év eleji adatok, valamint a Nemzetközi Valutaalap, az OECD, a nagy hitelminősítők által közzétett prognózisok szerint a kedvező világátlag mögött széles körű szinkronizált javulás áll: a korábban bukdácsoló gazdaságok is túljutottak a recesszión, a legtöbb országban a fogyasztás, beruházás, kivitel egyaránt bővül. A makrogazdasági javulás megmutatkozott a mind szebb üzleti adatokban: nőttek a profitok, kilőtt a tőzsde. Szinte túl szép, hogy hihető legyen.

Erre jött most februárban a vezető tőkepiacokon a nagy visszaesés. És hirtelen visszatért az aggodalom: megint buborékok durrannak ki? Talán csak nem a tíz éve kirobbant pénzügyi mizéria megismétlődésének előszele csapott le?

Aligha. Bár hirtelen jött az értékpapír-árfolyamok zuhanása, tényleg meggyőző magyarázatokat hallhattunk – az eset után.

Nyilvánvaló igazság, hogy a gyors tőzsdei emelkedéseket természetszerűen követi a korrekció. A világ vezető részvénypiacain a megelőző hónapokban nagy árfolyamnyereségek keletkeztek, és sokan most akarták realizálni őket.

Arra is van észszerű ok, hogy miért most korrigált a piac, és nem előbb vagy később: sorban jöttek olyan adatok és hírek, amelyek részvény- és kötvényeladásra késztettek. A decemberi amerikai infláció 2 százalék fölé kúszott, a maginfláció 1,8 százalék (az euróövezetben csak 1,2). Januárban az USA-ban csaknem 3 százalékkal nagyobb béreket fizettek, mint egy éve: ez az utóbbi tíz év leggyorsabb béremelési üteme. A kapacitások kihasználása magas szintű, a munkanélküliség mérsékelt. Tehát élénkítés nélkül is növekszik az infláció esélye, s ezzel a Fed irányadó kamatának megemelése. Márpedig ha a részvények amúgy is túlárazottak, a pénzpiaci kamatok pedig várhatóan felfelé mozdulnak, akkor valóban az tette jól, aki gyorsan eladott.

Történtek egyebek is. A republikánusok követeléseinek eleget tevő adócsökkentési törvény aláírásával Trump elnök karácsonyi ajándékot nyújtott az amerikai vállalatoknak, ám egyidejűleg erőlteti az infrastrukturális kiadások megnövelését, és elkötelezte magát a katonai költségvetés megemelése mellett is. Ez így együtt túl sok.

A jövedelemadók mérséklésének hívei mindig elmondják, hogy az nemcsak a gazdaságnak jó, de idővel kitermeli a maga hasznát a büdzsé számára is. A realitás viszont az, hogy rövid távon bizonyosan megnő az államháztartás hiánya. Hosszabb távon pedig a növekedésösztönző hatás főként attól függ, hogy vannak-e kihasználatlan kapacitások az adott gazdaságban. Ha már nincsenek, az adócsökkentés – mint fiskális ösztönző – áremelkedéshez vezet, az inflációs nyomást pedig a központi bank monetáris szűkítéssel, kamatemeléssel fogja ellensúlyozni.

A kongresszus költségvetési hivatala (CBO) nemrég kiszámolta, hogy az adócsomag közép- és hosszú távon az amúgy is nagy költségvetési hiány jelentős emelkedésével jár. Növekvő deficit és gyorsuló infláció: ez a kombináció a kötvényhozamok emelkedését vetíti elő. És bizony a tízéves amerikai állampapírok hozama már majdnem 3 százalék (és nem 1).

A világ mára megváltozott: ami most a pénzügyi piacokon zajlik, szükséges és egy ideje esedékes korrekció. A pénzügyi mozgásnak mindezzel nincs vége, sőt a peremországokban nyilván most jön a java. Az eddigi példátlan pénzbőség és a sosem volt alacsony kamatszintek ideje lejárt. A szabad pénzek egy része visszaindul az USA-ba. Kell is oda a költségvetési hiány meg az üzleti szektor egyesült deficitjének finanszírozására. Akár emel megint márciusban a Fed, akár nem, máshol is felfelé tartanak a jegybanki kamatok, átárazódnak a monetáris eszközök. Idén sem unatkozik a pénzügyi világ. És az államadósságok roppant mértéke miatt jövőre is marad izgalom.