Az adóelkerülés elleni küzdelem jobb módja

Az elmúlt néhány évben az olyan iratok kiszivárogtatása, mint a Panama- vagy a Paradise-papírok, felszínre hozta a globalizáció sötét vonásait, és világszerte felháborodást váltott ki az emberekből. Az átlag munkavállalók nem tudnak kibújni az adófizetés alól. A multinacionális vállalatok és vagyonos magánszemélyek azonban megtehetik, hogy szinte alig fizetnek adót.

A jelenlegi adóelkerülési sémák legsokkolóbb jellemzője, hogy legális tevékenységeknek számítanak. Amikor a multinacionális vállalatok leánycégeket hoznak létre, akkor azok jogilag független vállalatoknak számítanak. Az anyavállalat a leánycégei közötti tranzakciók árainak megállapításával a profitot az alacsony adózású országokba viheti, ahelyett hogy abban az államban hagyná, ahol valójában az eredeti gazdasági tevékenység zajlott.

A transzferárazás ezen rendszere versenyt gerjesztett az országok között a társasági adó csökkentése terén. Most, hogy az Egyesült Államok 35-ről 21 százalékra vitte le az adóteher mértékét, a globális adóverseny várhatóan erősödni fog. Valójában Indiában, Mexikóban, Brazíliában, illetve más fejlődő országokban már adócsökkentést sürgetnek a politikusok annak érdekében, hogy országuk versenyképes, illetve vonzó befektetési célpont maradjon, ahol így munkahelyeket tudnak teremteni vagy megőrizni.

Minden országnak jogában áll, hogy biztosíthassa versenyképességét a világgazdaságban. Ezt számos módon megteheti, például az oktatásba való beruházásokkal, tudományos és technológiai kutatások támogatásával, hatékony infrastruktúra kiépítésével. Az adóverseny azonban nem ilyen megoldás – nem utolsósorban azért nem, mert csökkenti az ilyen beruházásokhoz szükséges bevételeket, különösen a fejlődő országokban, amelyek

a Nemzetközi Valutaalap (IMF) 2015-ös felmérése szerint évente több mint 200 milliárd dollártól esnek el a multinacionális vállalatok adóelkerülési gyakorlata miatt.

Amikor az országok olyan adórendszereket alakítanak ki, amelyek arra vannak kitalálva, hogy adóbevételeket szipkázzanak el más országoktól, akkor ennek az eredménye az lesz, hogy kevesebb forrás jut az oktatásra, az egészségügyre, a szegénység felszámolását célzó programokra, illetve a klímaváltozás elleni küzdelemre. Ezt nem szabadna hagyni, és a multinacionális vállalatoknak sem kellene tovább súlyosbítaniuk a problémát, hogy azzal fenyegetnek: kivonulnak az adott országból, ha nem történik adócsökkentés. Elvégre is, a vállalatok társadalmi felelősségvállalásának az az alapelve, hogy meg kell fizetniük a megfelelő szintű adót abban az országban, ahol működnek.

Az adóverseny leállításának egyetlen módja a globális együttműködés.

Három évvel ezelőtt a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) és a G20-ak a helyes irányba tettek lépést azzal, hogy bemutatták az „adóalap-csökkentés és profitátcsoportosítás” (Base Erosion and Profit Shifting – BEPS) nevű reformcsomagot. A BEPS kezdeményezés egy közös rendszert vezetett be az egyes országokban keletkezett vállalati nyereségek és befizetett adók lejelentésére, illetve az országok közötti információcsere elősegítésére.

A BEPS program azonban nem bizonyult hatékonynak, különösen a fejlődő országok szemszögéből, mivel nem tudta kezelni az alapvető problémát, a transzferárazási rendszert. A multinacionális vállalatok ugyanis még mindig megtehetik, hogy igen alacsony adózású országokba viszik a nyereségüket.

A Független Bizottság a Nemzetközi Társasági Adózás Reformjára nevű testület, amelynek elnöke vagyok, áttekintette a rendszer kijavítására vonatkozó alternatív javaslatokat. Egy nemrégiben publikált jelentésben arra a következtetésre jutottunk, hogy a társasági nyereség adóztatásának legtisztességesebb és leghatékonyabb módja, ha a multinacionális vállalatokat olyan egyetlen cégként kezeljük, amelyek nemzetközi üzleti tevékenységet folytatnak. Így egy cég teljes globális profitja minden egyes országban olyan tényezők alapján lenne adóztatva, mint az értékesítés, a foglalkoztatás és az erőforrások használata – ezek mindegyike ugyanis a valós gazdasági tevékenységet tükrözi.

Az Európai Unió jelenleg egy hasonló javaslaton dolgozik, amely minden, az unióban működő multinacionális vállalatot egyetlen egységként, cégként kezelne.

Természetesen egy ilyen rendszerben az egyes országok még mindig versenyeznének egymással a beruházásokért és a vállalati tevékenységekért a társasági adókulcsok csökkentésével. Ezért azt javasoljuk, hogy minden ország egyezzen meg abban, hogy a társasági adó minimális szintje legalább 15–25 százalék legyen.

Természetesen mindeközben a fejlődő országoknak sem kellene tétlenkedniük. Ki kell kényszeríteniük a változást, kezdve azzal, hogy regionális szinten megegyeznek a társasági adó egy közösen kialakított minimális kulcsában. Kihasználhatnák az előnyeit annak a – Brazíliában már működő – rendszernek is, amely a multinacionális vállalatok helyi leánycégei számára egy minimális adóköteles jövedelmet állapít meg a különböző típusú tranzakciókra vonatkozó sávok alapján.

Ami a jövőt illeti, azon már túl kell lépni, hogy az ENSZ a múltban felkarolta ezt az ügyet. Csak valódi globális együttműködési erőfeszítések tudják kijavítani a hibás rendszert, és képesek egyszer és mindenkorra véget vetni a romboló adóversenynek.

Copyright: Project Syndicate, 2018

www.project-syndicate.org