Az infrastrukturális beruházások finanszírozásának új megközelítése
Az amerikai törvényhozók egyetértésre jutottak egy olyan törvényjavaslatban, amely – ha hatályba lép – egy új fejlesztésfinanszírozási intézményt hoz létre az OPIC nevű állami szervezet felváltására (az OPIC az amerikai cégek feltörekvő piacon megvalósuló beruházásait támogatja – a szerk.). Elődjével szemben az új szervezet képes lenne tőkerészesedés formájában befektetéseket eszközölni. Ebben a változtatásban az az egyre erősödő globális felismerés tükröződik, miszerint a saját tulajdonrész lényeges eleme a fenntartható fejlesztési finanszírozásnak.
Bármennyire fontos azonban ez a változás a fejlesztési finanszírozás terén az USA-ban és máshol, ez nem fogja megoldani a „Globális Dél” egyik fő kihívását, az infrastrukturális beruházások hiányát. Ennek kezeléséhez egy teljesen új megközelítésre van szükség.
Az ENSZ fenntartható fejlesztési céljainak eléréséhez a világ multilaterális fejlesztési bankjai (MDB-k) és nemzetközi fejlesztési pénzügyi intézetek (DFI-k) vállalták, hogy a következő három évben 35 százalékkal növelik a magánszektoron keresztül történő finanszírozás mértékét. Az infrastrukturális beruházások támogatására az MDB-k megnövelték kínálatukat a magánbefektetők számára a kockázatcsökkentő eszközök terén. Mégis a magánbefektetők csak korlátozott mértékben invesztálnak infrastrukturális beruházásokba, ehelyett inkább kis- és közepes vállalkozásokba fektettek a feltörekvő piacon.
Miért nem kellene az infrastrukturális tőkét a magánszektorra hagyni?
Habár az infrastrukturális eszközöknek megvan az az előnyük, hogy biztos, hosszú távú jövedelmet biztosítanak, a legtöbb nagy projekt kezdeti szakaszát magas szintű kockázat jellemzi. Amikor a projektek költségvetése megszalad, vagy nem készülnek el időre, vagy nem hozzák a várt hasznot, akkor a befektetőknek kell megfizetniük ennek az árát. Így ahelyett, hogy új projektekbe fektetnének, a magánbefektetők jellemzően azt preferálják, hogy pénzüket olyan működő infrastruktúrákba teszik, amelyek már stabil bevételeket generálnak.
Ezen kockázatkerülés tükröződik abban, hogy az indulásra készen álló projektek száma stagnált az elmúlt években, bár a befektetők érdeklődése nőtt az infrastrukturális beruházások iránt. Továbbá az elmúlt évtizedekben a magánszektor infrastrukturális beruházásainak több mint 70 százaléka a fejlett gazdaságokban valósult meg.
Amikor a magánszektor kevesebbet fektet be, akkor az MDB-knek és a DFI-knek jóval több tőkét kell irányítaniuk az előkészületben lévő vagy megvalósítás alatt álló infrastrukturális projektekbe. Miközben a hitelekre és a kockázatcsökkentő eszközökre szükség van ezen erőfeszítések támogatásához, nincs belőlük elegendő, mivel jellemzően csak akkor érhetők el, amikor az adott projektet bankképesnek minősítik.
Ezzel szemben a saját tőkét befektetők gyakran központi szerepet játszanak a projektek kezdeti szakaszában. Ha a sajáttőke-befektetés hiányzik, akkor potenciálisan nyereséges projektek akár sosem jutnak el a bankképes szakaszba, ahol a hitelből történő finanszírozás és a kockázatcsökkentés megvalósulhat.
Ahhoz, hogy növekedjen a feltörekvő piacok részesedése az infrastrukturális beruházások terén, a világnak több „türelmes tőkére” van szüksége a saját tőkét befektetők részéről, akik készek vállalni a beruházások kezdeti időszakának kockázatait, és képesek kivárni, míg a befektetésük termőre fordul. Ha a magánszektor nem fogja betölteni ezt az űrt, akkor ennek terhe az MDB-kre és a DFI-kre hárul, amelyek lényegében ebből a célból jöttek létre.
Habár néhány MDB és DFI finanszírozása elérhető a kezdeti szakaszban lévő infrastrukturális beruházások számára, a rendelkezésre álló források mértéke eltörpül a meglévő igények mellett. Az MDB-k és a DFI-k gyorsan tudnák növelni kapacitásukat a saját tőkéjük egy részének állami pénzügyi intézményeken keresztül történő folyósításával.
A megoldást a stratégiai beruházási alapok jelenthetik. Ezek az alapok, amelyek teljesen vagy részben az állam vagy egyéb állami intézmény kezében vannak, a kettős haszon elve szerint fektetnek be, amely a pénzügyi mutatók mellett a társadalmi, környezeti hatásokat is figyelembe veszi. Az elmúlt évtizedben csaknem háromtucatnyi stratégiai beruházási alap jött létre igen eltérő gazdaságokban, például Indiában, Írországban, a Fülöp-szigeteken és Szenegálban.
Ezek a befektetési alapok a magán- és az állami szektor közötti közvetítőként működnek, gyakran független módon, de megfelelve egy államilag meghatározott célkitűzésnek.
Az MDB-k és a DFI-k az állami tőke birtokosaiként képesek arra, hogy eszközöket „türelmes tőkévé” alakítsanak át úgy, hogy jól teljesítő stratégiai beruházási alapokba invesztálnak. Kölcsönt nyújthatnak államoknak, hogy azok feltőkésíthessék stratégiai beruházási alapjaikat.
Bár néhány DFI, beleértve az Ázsiai Fejlesztési Bankot és az Európai Beruházási Bankot, már együttműködik stratégiai beruházási alapokkal, még mindig jelentős mozgástér van e tevékenységek kiszélesítésére.
Az MDB-k és a DFI-k jogosan fokozták erőfeszítéseiket a magántőke mobilizálására. E téren jelentősen erősíteni tudja kapacitásaikat a korai szakaszban lévő infrastrukturális projektekbe történő tőkebefektetések felé való elmozdulás, illetve a stratégiai beruházási alapokkal való együttműködés. Ez egyben növeli annak az esélyét is, hogy teljesülhessenek a fenntartható fejlődési célok.
Copyright: Project Syndicate, 2018
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.