A 21. századi gazdaság újragondolása
Az amerikai–kínai kereskedelmi háború kitörése előtt az emelkedő tőzsdeindexek és a növekvő vállalati profitok elhomályosították azt a tényt, hogy a világgazdasági rendszer súlyos egzisztenciális jellegű nyomás alatt van. A globális pénzügyi stabilitást továbbra is számos kétség övezi. A technológiai változások gyors üteme és a növekvő egyenlőtlenség miatt egyre erősebb hangok követelik a gazdasági rendszer gyökeres felülvizsgálatát.
A növekvő problémák megoldása érdekében az államoknak újra kell gondolniuk azokat a főbb politikai eszközöket, amelyekre jó egy évszázadon át alapoztak, mindenekelőtt az adózás kérdésével kezdve.
Két dolog biztos az életben: a halál és az adó – ahogy Benjamin Franklin mondta mintegy két évszázaddal ezelőtt. Mára viszont csak a halál maradt kétségbevonhatatlan. A digitális gazdaság felemelkedésével egyre több gazdasági érték származik nem kézzelfogható dolgokból, például a digitális platformok, a közösségi média vagy a megosztáson alapuló gazdaság (sharing economy) révén összegyűjtött adatokból. Továbbá miután a vállalatok székhelyei könnyen átvihetők egyik országból a másikba, az államok egyre nehezebben tudnak adót emelni.
A jogalkotók a legtöbb esetben elősegítik az innovációt, abban a reményben, hogy az új iparágak fokozzák majd a produktív kapacitásokat, és így növelik az állami bevételeket.
A digitális szolgáltatásokat nyújtó cégek azonban minden tekintetben egyre nagyobbra nőttek, kivéve az általuk befizetett adót.
Ez talán meg fog változni. Az egyik, egyre nagyobb teret kapó elképzelés szerint a szabadon felhasználható digitális szolgáltatásokat nyújtó cégeket úgy kellene adóztatni, hogy a kézzel meg nem fogható értékeik ugyanolyan mértékű adózás alá essenek, mint a gyártó vagy hagyományos szolgáltatást nyújtó cégek által előállított kézzelfogható értékek.
Az adózás azonban egy jóval szélesebb körű, nem csak a digitális gazdaságra korlátozódó átalakulás része lehet. A cégektől mostanában már azt is elvárják, hogy minél nagyobb mértékben vállaljanak társadalmi szerepet, így
vannak olyan elképzelések is, amelyek szerint a vállalatok adóztatását a szociális, társadalmi lábnyomukra kell alapozni.
A vállalatok környezetvédelmi intézkedéseihez vagy a foglalkoztatottaik létszámához lehetne például igazítani az adókulcsokat.
Egy másik elképzelés szerint meg kellene adóztatni a robotokat és a hozzájuk kapcsolódó technológiákat a munka világán kívül keletkező gazdasági hasznok kompenzálásaként.
Bármilyen intézkedést vezetnek is be, az adóalap kiszélesítéséhez új megközelítéssel kell felmérni a gazdaságban keletkező értékeket.
Azon a vitán túlmenően, hogy miként kellene a mostani időszak technológiai óriáscégeit adóztatni, a nyugati gazdaságoknak azzal a mélyrehatóbb kérdéssel is szembe kell nézniük, hogy a piacok még mindig a leghatékonyabb módját képezik-e a források elosztásának. Ezt a nézetet ugyanis a jelenlegi technológiák miatt számos bírálat éri.
Az adatok többféleképpen is befolyásolják a gazdasági tudatosságunkat.
Egyrészről a fogyasztók kezdik felismerni, hogy a digitális szolgáltatások mekkora profitra tesznek szert a személyes adataikból. Az adat egyben a mesterséges intelligencia, a gépi tanulás és olyan hasonló technológiák forrása, amelyeknek egyre nagyobb a gazdasági hatásuk. Így akár már afelé is tarthatunk, hogy a fogyasztók elkezdhetnek pénzt kérni az adataikért.
Végezetül, a mostani gazdasági átalakulás egészséges vitát gerjesztett a gazdasági termelés és a jólét vagy boldogság közötti kapcsolatról. Természetesen a jólétet nehéz mérni, így azzal is lehet érvelni, hogy jobb megközelítés, ha azokat a tényezőket határozzuk meg, amelyek nem szolgálják a jólétünket. Ez az elgondolás áll a Bloomberg éves nyomorúságindexe mögött, amely az infláció és a munkanélküliség mértékét veszi figyelembe azon a feltételezésen alapulva, hogy mindkét tényező gazdasági költséget jelent a társadalmak számára.
A Bloomberg megközelítése alapján feltehető az a kérdés, hogy miként kellene mérnünk a 21. század gazdaságait.
A GNP- és a GDP-mutatók félrevezetők, mivel sok olyan tényezőt nem vesznek figyelembe, amelyek számítanak egy társadalom számára, például az egyenlőséget, a társadalmi mobilitást vagy a fenntarthatóságot. Még ha a GDP megfelelő mutatója lenne is az ezekre a kategóriákra jellemző trendeknek, az akkor sem foglalná magába a digitális gazdaságban létrehozott, kézzel nem fogható értékeket.
Végeredményben az államok előtt álló fő kihívás ugyanaz, mint ami a korábbi időszakokban volt, vagyis hogy az életet jobbá (hosszabbá, egészségesebbé, jövedelmezőbbé) és biztonságosabbá tegyék a mostani és a jövőbeli nemzedékek számára.
Az elmúlt időszakokhoz képest a legnagyobb különbség az, hogy az államok cselekvési képességét közvetlenül befolyásolják a gyors technológiai változások, illetve az egyre fokozódó környezeti és nemzedékek közötti kihívások.
Idejétmúlt eszközök használatával azonban az államok nem érik majd el céljaikat. Az analóg gazdaságra és statisztikai metódusokra alkotott adójogszabályokkal, amelyek nem képesek felmérni a valódi jövedelmi helyzetet, nem lehet elérni a kitűzött célokat. Elkerülhetetlen, hogy a következő évtizedekben egy új megközelítés alakuljon ki a boldogság és a jólét biztosítására vonatkozóan.
Copyright: Project Syndicate, 2018
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.