Az ellenjegyzés, a földhivatal és a mérlegtartó esete

Ha valaki az ókori Rómában esetleg rabszolgát kívánt vásárolni, nem kevés formai követelménnyel találta szembe magát. Az aktusnál jelen kellett lennie öt tanúnak és egy serdült római polgárnak, a mérlegtartónak. A rabszolga megvásárlására kizárólag egy sablonszöveg elmondása után kerülhetett sor, ez nagyjából így hangzott:

Ezt a rabszolgát én a római polgárjog alapján magaménak mondom, és az legyen számomra megvéve ezért a rézért és ezen a rézmérlegen.

Ezt követően a vevő a rézzel megütötte a mérleget, és a vételárat az eladónak odaadta. Ha az ügylet nem így ment teljesedésbe, az nem volt érvényes. Az azóta eltelt kétezer év alatt a szerződéses ügyletek vesztettek a szigorú alakisági követelményekből.

A merev formális feltételek azonban még nem tűntek el teljesen a jogi gyakorlatból. Jó példaként említendő az ingatlanátruházás, arra csak úgy kerülhet sor, ha a felek szerződésüket írásba foglalják, és a szerződést ügyvéd vagy közjegyző ellenjegyzi.

Nem mindegy az sem, hogy mit tartalmaz a szerződés. Mindamellett, hogy annak olyan alapossággal be kell azonosítania a szerződő feleket, hogy lényegében már csak a Facebook-jelszavakat nem kell megadni, a szerződésnek bizonyos kulcsszavakat is tartalmaznia kell.

Külön tudomány például egy ingatlan-adásvételi szerződésnél az ellenjegyzés tényének megfogalmazása is. Nem megfelelő, ha az ügyvéd azt firkantja a szerződésre, hogy azt „ellenjegyzi” vagy „ellenjegyezte”, ha ugyanis nem az „ellenjegyzem” kulcsszó szerepel a szerződésen, akkor azt a földhivatal hiánypótlásra kérlelhetetlenül vissza fogja dobni.

Valószínűleg nincs olyan ügyvéd, akinek ne lenne valamilyen rémtörténete a földhivatalok túlzott formai elvárásairól.

Mondani sem kell, hogy a 21. században, amikor akár milliárdos szerződések is köttetnek egy-egy e-mail-váltás alapján, ez a formalizmus meghökkentő és idegen az üzleti élettől.

A földhivatali formalizmus az idén egy újabb fejezettel színesedett. A január óta hatályos új ügyvédi törvény az ellenjegyzés kapcsán kimondta: a több oldalból álló okiratot folyamatos oldalszámozással kell ellátni, a feleknek minden oldalt szignózniuk kell.

A földhivatal ezt úgy értelmezte, hogy az egyoldalas nyomtatásban elkészített szerződések üres hátoldalát is kötelesek a felek kézjegyükkel ellátni. A földhivatal szerint

a törvény a folyamatos oldalszámozás alól az üres oldalak esetében sem tesz kivételt.

Azaz ha a felek egy ötoldalas szerződést egyoldalasan nyomtatnak ki, akkor az üres hátlapok is oldallá válnak, és a szerződés öt- helyett tízoldalas lesz (a szöveggel ellátott első oldal mögötti üres hátoldal lesz a második oldal, a következő, szöveggel ellátott oldal a harmadik), és a feleknek valamennyi oldalt, így az üres oldalakat is szignózniuk kell.

A szakma megdöbbenése és felháborodása nem is váratott sokáig magára.

Ezt felkarolva, a Budapesti Ügyvédi Kamara állásfoglalást kért az illetékes minisztériumtól az ügyben. A minisztérium – eleget téve a józan ész és a jogi logika követelményeinek – ki is mondta, hogy szerinte az adathordozó papírlap és az okirat eltérő fogalmak. A hordozó (azaz a papírlap) csak abban a részben tartozik az okirathoz, amely részével az okirat tartalmát jeleníti meg, a hordozónak az a része, amelyen okirati tartalom nincs, fogalmilag nem része az okiratnak. A minisztérium ezzel tulajdonképpen kimondta, hogy az üres hátoldalakat mégsem kell külön számozni és kézjeggyel ellátni.

Mondhatnák, hogy téves túlbuz­galomról van szó, amely pár hónap alatt lecsengett, azonban a történet itt nem ért véget. A földhivatal ugyanis még most sem fogadja el a minisztérium álláspontját, úgy érvelve, hogy egy államtitkár véleménye nem minősül jogszabálynak.

Azaz tessék szépen továbbra is aláírattatni és számozni az üres oldalakat. Akár van ennek értelme, akár nincs. Az ügy legújabb fejleménye szerint folyamatban van egy olyan utasítás kidolgozása, amellyel a földhivatal felettes szerve próbál az ügyben megnyugtató helyzetet kialakítani – de ki tudja, ez lesz-e a lassan tragikomédiába forduló színdarab utolsó felvonása?

Bőven bent járunk a digitalizáció és az információs csúcstechnológia világában. Mindaz, amit évszázadokon keresztül papírra rögzítettek, ma már nagyrészt számítógépes jel formájában létezik. Élőlényeket klónozunk, autót küldünk a világűrbe. Mindeközben az ingatlan-adásvétel bejegyzése látszólag még mindig a római korban él. Talán már csak az hiányzik, hogy szerződéskötésnél ismét megjelenjenek a mérlegtartók.