A csokoládégyártás fenntarthatósági kihívásai

A csokoládéfogyasztás mértéke történelmi rekordokat közelít, ennek igencsak örülniük kellene a csokoládégyártó cégeknek, mint amilyen vállalatnál én is dolgozom. Komoly kihívással nézünk azonban szembe.

Ha nem segítjük elő a fenntarthatóbb kakaótermesztést, akkor elképzelhető, hogy a világnak egy napon egy új kedvenc élvezeti szert kell találnia.

A kakaófák csak az Egyenlítő mentén, egy szűk sávban teremnek, ahol az éghajlat elég meleg és páradús. Mindössze két ország – Elefántcsontpart és Ghána – termeli meg az amerikaiak által elfogyasztott csokoládémennyiséghez szükséges kakaóbab túlnyomó többségét.

Régebben, amikor a kakaótermesztők terméshozamai csökkentek, egyszerűen erdőirtásba fogtak, és újrakezdték a termesztést.

Az egyetlen fenntartható megoldás, ha új fákat ültetnek a régi kakaóültetvényekbe.

Sajnos, a népességnövekedés, az urbanizáció és a bizonytalan földtulajdoni jogok felhajtják a föld iránti keresletet, ami sok gazdának lehetetlenné teszi a saját gazdaságába való beruházásokat, újraültetéseket. Ebből adódóan az ültetvények rehabilitációja nem olyan mértékben vagy ütemben történik, amilyenre az én cégemhez hasonló vállalatoknak szükségük lenne.

A feladat jelentős. Az évi 7,2 millió tonnás globális kereslet kielégítéséhez a multinacionális vállalatok több millió kakaótermesztőre vannak utalva, akik közül sokan kis, gyakran egy-két hektáros ültetvényekkel rendelkeznek. Az összetett értékláncunk a világ legtávolabbi helyeire is elér. A csokoládégyártás további biztosításához új megközelítésekre van szükségünk, hogy segíteni tudjuk a gazdálkodókat a kakaó fenntartható módon történő termesztésében.

Ha a kakaószektorban jól kezeljük a kihívásokat, akkor más mezőgazdasági termékek esetében is elősegíthetjük a fenntartható megoldásokat.

Ez magyarázza, hogy a Hershey miért kötött új partnerségi megállapodást a nemzetközi fejlesztési kérdésekkel foglalkozó amerikai ügynökséggel (USAID) és a cég legnagyobb ghánai kakaóbeszállítójával (ECOM).

Tavaly elindítottunk egy pilotprogramot, hogy elősegítsük a kisbirtokos gazdák terméshozamának növelését, a kakaótermesztés okozta erdőirtások felszámolását és a kakaófa-állomány javítását. Ez a kezdeményezés azt a két kihívást kívánja kezelni, amelyek minden nyugat-afrikai termesztőt érintenek: ezek a földbirtok és a finanszírozás kérdései.

A hivatalos ghánai adatok szerint az ország 800 ezer kakaótermesztője kevesebb mint 2 százalékának van megfelelő jogalapja az általa megművelt földre. Ehelyett a gazdáknak a földbirtokosokkal vagy a helyi elöljárókkal kötött informális megállapodásai biztosítanak hozzáférést a birtokokhoz. Hagyományosan ezek a szóbeli megállapodások teszik lehetővé az erdőirtásokat és az így létrejövő földön a termesztés újrakezdését.

Amint azonban a kakaófák mintegy harminc év elteltével – vagy betegség miatt hamarabb – már nem hoznak termést, a gazdáknak engedélyt kell szerezniük az újraültetéshez az eredeti tulajdonostól. Egy olyan időszakban, amikor történelmi magas szintre emelkedett a földek iránti kereslet, a helyi elöljárók és a földtulajdonosok többnyire elutasítják a gazdálkodók újraültetésre vonatkozó kérelmét. Emiatt a gazdáknak két lehetőségük marad.

Egyik sem jó: vagy érintetlen erdőket irtanak ki az új ültetvények létesítéséhez, vagy abbahagyják a tevékenységüket.

A USAID-del és az ECOM-mal kötött partnerség ezt a problémát célozza kezelni az újraültetés előtt álló akadályok felszámolásával. Az ECOM egy innovatív finanszírozási modellt dolgozott ki az öreg vagy beteg fák kivágására, valamint az ellenállóbb és nagyobb terméshozamú hibridekkel való újraültetésre.

A cégeknek be kell építeniük a fenntarthatósági szempontokat a működésükbe. Ez azt jelenti, hogy segíteniük kell a helyi kihívások – mint például a földdel kapcsolatos jogok – kezelésében, amelyek akadályozzák a gazdasági fejlődést és a nemzetközi értékláncok hosszú távú egészséges működését.

www.project-syndicate.org