Costa Rica cselekszik helyesen

Az évek során a kevesebb mint ötmillió lakosú Costa Rica világszerte figyelmet váltott ki az általa követett progresszív politikával. 1948-ban, egy rövid polgárháború után José Figueres Ferrer elnök megszüntette a hadsereget. Azóta Costa Rica a konfliktuskezelés és -megelőzés tanulmányozásának kutatási központjává tette magát, illetve az országban kapott helyet az Egyetem a Békéért, egy ENSZ-felhatalmazású intézmény. A gazdag élővilággal büszkélkedő ország a környezetvédelem terén is vezető szerepet tölt be az újraerdősítésre vonatkozó erőfeszítéseivel (területének egyharmada természetvédelmi terület), illetve azzal, hogy az áramigényét szinte teljes mértékben a környezetbarát vízenergiával fedezi.

Nincs jele annak, hogy az ország felhagyna ezzel az örökséggel. A nemrég magas részvétellel megtartott elnökválasztást Carlos Alvarado Quesada nyerte meg a szavazatok több mint 60 százalékával egy olyan riválissal szemben, aki az emberi jogok melletti, a régmúltra visszatekintő elköteleződéssel szemben nem engedélyezte volna az azonos neműek házasságát. Néhány más ország polgáraihoz hasonlóan a Costa Rica-iak egyértelművé tették, hogy az egyenlőtlenség döntés kérdése, az állam nagyobb egyenlőséget és a lehetőségekből való nagyobb részesedést tud biztosítani, mint amekkorára a piac egyedül lenne képes. Az ország még a korlátozott erőforrásai mellett is büszke lehet ingyenes állami egészségügyi és oktatási rendszerének minőségére.

A várható élettartam magasabb Costa Ricában, mint az Egyesült Államokban, illetve a mértéke növekszik, miközben az USA-ban csökken.

Mindezen sikerek ellenére Costa Rica két súlyos problémával néz szembe: a költségvetés állandósult strukturális hiányával, illetve a lebénult politikai rendszerrel. A költségvetési hiány kezelése egyszerű: fokozni kell a növekedést, emelni kell az adókat vagy csökkenteni a kiadásokat. A megvalósítás azonban már nem egyszerű. Minden politikus növekedéssel oldaná meg a problémákat, de erre nincs tökéletes recept. A másik két lehetőséget, az adóemelést vagy a kiadáscsökkentést semelyik politikus sem szereti.

A legtöbb kormányzat ilyen helyzetben az infrastrukturális kiadásokat csökkenti, mert az így keletkező károk évtizedeken át nem látszanak. Ez azonban súlyos hiba lenne, mivel Costa Rica infrastruktúrája nem volt képes tartani a lépést a fejlődéssel. Ha azonban fejlesztenék az infrastruktúrát, akkor az önmagában elősegítője lenne a növekedésnek. Természetesen az állam mindig működhet hatékonyabb módon, de nem valószínű, hogy a megszorítások évei után a további racionalizáció sok megtakarítással járna. Szinte biztos, hogy így a legjobb lépés az adóemelés lenne.

Costa Rica már annyira környezetbarát, hogy egy karbonadó nem hozna elég bevételt.

De mivel az ország teljes áramellátását lényegében megújuló energiából fedezik, az átlállás az elektromos autókra hatékony megoldás lenne a szén-dioxid-kibocsátás csökkentésében. Miután az egyenlőtlenség még mindig probléma, a jövedelem, a tőkenyereség és a vagyon nagyobb mértékű adóztatása fontos lenne.

Az ország előtt álló legnagyobb kihívások azonban politikai jellegűek: a Costa Rica-ihoz hasonló elnöki rendszer jól működik akkor, amikor a politikai életet két nagy párt uralja. Ez azonban gyorsan politikai patthelyzetet eredményezhet, ha a választók ennél több párt között oszlanak meg. Egy gyorsan változó világban egy lebénult politikai rendszer károkat okozhat: a hiány és az államadósság mértéke el tud szállni.

A csupán 38 éves Carlos Alvarado Quesada arra törekszik, hogy az elnöki rendszer egy új modelljét alakítsa ki az alkotmány megváltoztatása nélkül, azáltal, hogy kormányában a miniszterek különböző pártokból kerülnének ki. Remélhetőleg az együttműködés szelleme révén (amely az ország kultúrájában olyannyira erősen beágyazott) ez sikerülni fog. Ha így lesz, akkor Costa Rica a jövőbe vetett remény jelképe lesz, azt mutatva, hogy lehetséges egy másfajta világ kialakítása, ahol a felvilágosodás értékei (a józan ész, az észszerű vita, a tudomány és a szabadság) érvényesülnek mindenki boldogulására.

Copyright: Project Syndicate, 2018

www.project-syndicate.org