A G7-ek hét végi találkozója kapcsán mindenki kereskedelmi háborúról, a megemelt vámok gazdasági következményeiről beszél. Donald Trump amerikai elnököt azzal vádolják, hogy protekcionista gazdaságpolitikája szétzilálja a világgazdaságot, megrekeszti a válság után végre megindult gazdasági fellendülést. Nem esik szó azonban egy sokkal fontosabb dologról, arról, hogy a háttérben a gazdaságok szerkezeti változásai és a technológiai haladás kínálta lehetőségek kihasználására való törekvés stratégiái is kirajzolódnak.
A kereskedelmi viták ugyanis a termékkereskedelemről szólnak: acélról, alumíniumról, gépjárműről, élelmiszerről. Ezek kapcsán az USA-nak valóban kereskedelmi hiánya van mindazokkal az országokkal, amelyeket vámemeléssel sújt vagy fenyeget.
Trump ezen termékek esetén választási ígéreteit akarja betartani: viszonylag egyszerű acélipari, autóipari és mezőgazdasági munkahelyeket akar megőrizni, ameddig csak lehet. Ezt ígérte az úgynevezett „kékgalléros” munkásember választóinak. Csakhogy az amerikai gazdaság versenyképessége hosszabb távon nem ezektől a munkahelyektől függ.
Az USA versenyképességi listákon való vezető pozíciójának alapvető oka a tudásgazdaságának, a tudásintenzív, innovatív ágazatainak és a szolgáltató szektorainak az ereje. Miközben az EU az acél- és alumínium-, valamint a gépjárműexportja megdrágítása ellen küzd, az USA-nak már most számottevő kereskedelmi többlete van szinte a világ minden országával szemben, az EU-t is beleértve, a tudásalapú szolgáltatások területén.
Az Amerikai Statisztikai Hivatal (US Census Bureau) legfrissebb jelentése szerint a szolgáltatások területén 2017-ben az EU-val 51,4 milliárd dollár, Kínával 40,2 milliárd dollár, Kanadával pedig 25,4 milliárd dollár volt a kereskedelmi többlete, és a tendenciáját tekintve a többlet értéke növekszik. Persze ez értékben alacsonyabb, mint a termékkereskedelemben elszenvedett kereskedelmi hiány.
A termék- és szolgáltatáskereskedelem terén együttesen az USA-nak továbbra is Kínával szemben van a legnagyobb kereskedelmi hiánya, a második helyen Mexikó, a harmadik helyen Japán és a negyediken Németország van. Ennek ellenére a szolgáltatások területén tapasztalható többlet rámutat arra, hogy ezekben a szektorokban az USA-nak valószínűleg versenyelőnye van partnereivel szemben. A tudásalapú szolgáltatások között szerepelnek a külföldről befolyó szellemitermék-díjak, a pénzügyi, banki, biztosítási, műszaki, technológiai és informatikai szolgáltatások.
Ezek a szolgáltatások általában nagy hozzáadott értéket állítanak elő, és ami szintén nem elhanyagolható, jól fizető munkahelyeket tartanak fenn, illetve teremtenek. Éppen ezért
az EU és benne régiónk számára is tanulság lehet az amerikai példa, vagyis az, hogy a nagyobb tudástartalmú, innovatív szolgáltatásoknak könnyebb jól fizető nemzetközi piacokat találni. Ezen a területen nem árversennyel, hanem tudástartalommal lehet versenyezni. Persze szükség van hozzá a színvonalas, hozzáértő piaci munkára is.
A tudásalapú szolgáltatásokkal és a kiváló piaci munkával való versenyhez azonban jól és magas szinten képzett munkaerőre van szükség. Ezt a tendenciát fel fogja erősíteni a negyedik ipari forradalom, amely számottevő arányban hoz létre új tudásalapú, informatikai szolgáltatási munkahelyeket. A szolgáltatásokban, azokon belül a nagyobb hozzáadott értéket előállító tudásintenzív szolgáltatásokban rejlő és bővülő piaci lehetőségeket a magyar cégeknek és a magyar gazdaságpolitikának egyaránt fel kell ismernie. Ugyanakkor annak is tudatosulnia kell mindenkiben, hogy ezen lehetőségek kihasználásához időben be kell ruházni a tudástőke megerősítésébe, megfelelő szintre hozásába.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.