A kereskedelmi háború költségei

Egy régi afrikai közmondás szerint: Amikor az elefántok harcolnak egymással, a fű szenved. Ugyanez igaz a kereskedelmi háborúkra:

amikor a nagy gazdaságok összecsapnak, a fejlődő országok azok, amelyeket a leginkább sújt a konfliktus.

Június 1-jén az amerikai kormányzat az acélra 25, az alumíniumra 10 százalékos importvámot vetett ki. A teher nemcsak Kínára fog vonatkozni, hanem Kanadára, Mexikóra és az EU tagállamaira is.

Ahogy azt Cecilia Malmström, az Európai Bizottság kereskedelmi ügyekért felelős tagja megjegyezte az Egyesült Nemzetek Kereskedelmi és Fejlesztési Konferenciájának (UNCTAD) egy nemrégiben tartott rendezvényén: „Nem vagyunk még kereskedelmi háborúban, de lehetünk.” Olyan helyzet alakult ki, amely miatt mindenkinek aggódnia kellene. A történelemből tudjuk, hogy senki sem nyer egy kereskedelmi háborúban.

A világkereskedelemben legnagyobb forgalmat lebonyolító országok által eszközölt vámemelések visszafordulást hoznak a II. világháború utáni törekvésektől, amelyek célja a kereskedelmi akadályok felszámolása és a globális kereskedelem elősegítése volt.

Amióta az Általános Vámtarifa- és Kereskedelmi Egyezmény (GATT) hatályba lépett 1947-ben, 85 százalékkal csökkent világszerte a vámok átlagos értéke. Ez a multilaterális együttműködés és a globális kereskedelmi tárgyalások nyolc fordulójának eredménye, amelyekre először a GATT, majd annak utódja, a Világkereskedelmi Szervezet (WTO) fennhatósága alatt került sor.

A vámcsökkentések, kiegészülve a technológiai fejlődéssel, a globális kereskedelem rendkívüli bővülését idézték elő. 1960-ban a globális GDP arányában a kereskedelem 24 százalékot képviselt, mára ez az arány megközelíti a 60 százalékot.

A kereskedelem bővülése világszerte fűtötte a növekedést, munkahelyeket teremtett és növelte a háztartások jövedelmeit. Ez egy kulcsfontosságú tényező volt a Globális Dél felemelkedésében, fejlődő országok tucatjai erős gazdasági növekedést és kedvező társadalmi változást tapasztalhattak. Továbbá ennek köszönhető az emberiség történelmének egyik leglátványosabb eredménye:

csupán két évtized alatt egymilliárd ember emelkedett ki a szegénységből.

A kereskedelem bővülése azonban nem mindenkinek kedvezett egyenlő mértékben. Emellett néhány esetben a környezet pusztítását és munkahelyek más országba kerülését okozta, emiatt sok ember most úgy érzi, hogy őket hátrahagyták. Ezek súlyos és legitim kérdések, amelyeket orvosolni kell. Az unilateralizmus azonban nem megfelelő módja ennek. A globális kihívások globális megoldásokat igényelnek.

Sajnos a jelenlegi kereskedelmi intézkedések egy olyan jövőt vetítenek előre, amelynek mindenki vesztese lesz. Egy kereskedelmi háború során számos szektorban a cégek profitot veszítenek, illetve embereket bocsátanak el állásaikból.

Az államok bevételektől esnek el, és a fogyasztók kevesebb árucikk közül választhatnak.

Továbbá a cégeknek, államoknak és háztartásoknak magas költségeket kell elviselniük.

Tovább súlyosbítja a helyzetet, hogy egy kereskedelmi háború magát a multilaterális kereskedelmi rendszert is veszélyeztetheti. Semmi kétség, hogy ez a vámok akkora mértékű emelését eredményezné, amilyet nem láttunk az utóbbi időszakban. Az UNCTAD kutatásai azt mutatják, hogy

az átlagos vámok mértéke az elhanyagolható mértékről 30 százalékos szintre emelkedhet az amerikai exportőrök számára, illetve 35-40 százalékra az EU és Kína exportőrei számára.

Vagyis, még ha az „elefántoknak” elegendő gazdasági súlyuk van is ahhoz, hogy elbírjanak egy kereskedelmi háborút, abból hasznot nem fognak húzni.

Természetesen a fejlődő országok még kevésbé lesznek képesek elviselni egy kereskedelmi háborút, miközben semmilyen szerepet nem játszottak annak kitörésében. Az exportjukra kivetett vámok átlagos mértéke 3 százalékról 37 százalékra emelkedhet. Miközben azonban például Nigéria és Zambia esetében a vámok átlagos szintje valószínűleg nem emelkedik 10 százalék fölé, addig Mexikónál a 60 százalékot is elérheti a ráta. Hasonlóképpen, olyan országok, mint Costa Rica, Etiópia, Srí Lanka, Banglades és Törökország, 40-50 százalékos átlagos vámmal nézhetnek szembe.

Egy kereskedelmi háború súlyos csapás lenne a világ legszegényebb országai számára, illetve arra a reményre, amely szerint megduplázódik a „legkevésbé fejlett országok aránya a globális exporton belül” 2020-ra, ahogy azt a fenntartható fejlődési célkitűzések előirányozzák.

Egy kereskedelmi háború veszélyeztetné az egy évtizeddel ezelőtti globális pénzügyi válság utáni törékeny fellendülést, és így aláásná a növekedést és a fejlődést világszerte.

Továbbá korlátozná annak a mértékét, ahogy a külkereskedelem felhasználható lehet a globális célok eléréséhez.

Egy kiteljesedő kereskedelmi háború okozta károkat a nemzetközi kereskedelem égiszén túl is érezni lehetne. A jelenlegi külkereskedelmi hangulat azt a nyugtalanító globális trendet tükrözi, amely a nacionalista unilateralizmus felé tart. Azok az országok, amelyek a kereskedelem révén segítették jobbá formálni a világot, most elvetik a nemzetközi együttműködést, és ennek a változásnak súlyos következményei lehetnek más területekre is, például a klímaváltozás elleni globális küzdelemre, illetve a béke és jólét mindenki számára történő biztosítását célozó erőfeszítésekre. E háború megnyerésének legkönnyebb módja így az, ha elkerüljük a kitörését.

www.project-syndicate.org