Apadó EU-támogatások – az aranykor vége?

Az utóbbi hetekben folyamatosan érkeznek az információk az Európai Unió 2021–2027-es időszakot felölelő közös költségvetéséről. Ezzel kapcsolatban arról is egyre többet tudunk, hogy mekkora lesz Magyarország várható befizetése, illetve mekkora lehet az ország számára a potenciálisan elérhető EU-támogatások mértéke. Ami korábban csak sejthető volt, mára egyértelműen kiderült:

Magyarország nettó támogatott pozíciója természetesen fennmarad, de jelentősen romlik majd a jelenlegi hétéves időszakhoz képest.

2019 tavaszáig persze még számos apróbb részlet megváltozhat az Európai Bizottság most közzétett forgatókönyvéhez képest. Sőt, a tagállamok érdekellentéte és ellenállása miatt akár tovább is húzódhat az alkudozás. Az mindenesetre biztosra vehető, hogy a 2020 utáni hétéves időszakban Magyarország – csakúgy mint a többi visegrádi ország és a balti államok – reálértelemben 20-25 százalékkal kevesebb uniós fejlesztési forrásra számíthat a közös EU-büdzséből.

Ezzel párhuzamosan a három mediterrán ország, azaz Görögország, Olaszország és Spanyolország részére rendelkezésre álló források nagysága nő. A megfejtés egyszerű: a kelet-közép-európai országok gazdasági értelemben kifejezetten jól teljesítettek a 2014 óta tartó közös költségvetési periódusban, ami semmiképpen sem állítható a dél-európai államokról. Varga Mihály pénzügyminiszter helyzetértékelése pontos: a forrásátrendezés azért történik a közép-európai országok kárára, mert a visegrádi és a balti országok a mediterrán régiókkal összevetve a növekedésben és a munkanélküliség leszorításában is sokkal sikeresebbnek bizonyultak.

Kétségtelen, hogy az EU kohéziós politikája az államszocialista redisztribúciós logikára emlékeztet abban, hogy egy új költségvetési periódusban az előző időszakban gazdaságilag sikeresebb országok jellemzően rosszabbul járnak.

Ehhez társul, hogy a növekvő nemzeti jövedelem, a GNI arányában a gyorsabban fejlődő országok többet is fizetnek: Magyarország hozzájárulása a korábbi 7 milliárd euróról változatlan áron számítva várhatóan 10,2 milliárd euróra nő, azaz mintegy 45 százalékkal emelkedik. Tegyük hozzá, hogy az ismertetett brüsszeli számításokban nem szerepelnek az automatikusan az EU-büdzsébe kerülő bevételek, azaz a vámokból, az áfabevételek megosztásából, a cukorilletékből, továbbá a bevezetendő műanyagadóból, a kibocsátáskereskedelem bevételéből és az összehangolt társasági adó egy részéből származó befizetések. Többet fizetünk és kevesebbet kapunk – ennek egyenlegeként pedig a nettó EU-források hányada a magyar GDP-ben nagyjából felére csökken: míg 2014–2020 között arányuk 3-3,5 százalékra becsülhető, 2021–2027 között már csupán 1,5-2 százalék között várható.

Látnunk kell, hogy ebben az EU-költségvetési forgatókönyvben egyetlen EU-tagállam számára sincsenek politikai jellegű feltételek vagy büntető forrásmegvonások (például a jogállamiság bizonyos normáinak megsértése vagy a közös menekültügyi politika koordináció­jának blokkolása okán).

A Brexit miatt keletkezett közös költségvetési lyuk kezelése mellett a közép-európai és a balti országok számára negatív változás fő oka, hogy ezekben az országokban az elmúlt időszakban érdemi reálgazdasági felzárkózás következett be. Hogy nincs szó politikai büntetésről, azt jól mutatja, hogy Németország, amely hosszabb ideje az EU gazdasági motorja, a megváltozott újraelosztási képletben szintén egyértelműen a „vesztesek” oldalára került, miután az egykori keletnémet régiók felzárkózása is jól halad, és a német foglalkoztatás is gyorsan nő.

A „vesztesek” tehát abszolút és relatív értelemben is nyilvánvalóan a közelmúlt gazdasági nyertesei.

Magyar szempontból a GDP 1,5-2 százalékát kitevő nettó EU-támogatás még mindig igen jelentős, és egyértelműen segíthet a további felzárkózásban. Ez azonban nem automatikus: a társfinanszírozási elvárások teljesítése lényegesen nehezebb lesz, mint most, és az uniós támogatásokhoz kapcsolódó közbeszerzések rendszerében is alapvető változások kellenek. A fiskális politikai sikerek után tehát a következő időszak kulcsa a közpénzügyi menedzsment javítása lesz.