Erős közepes a magyar bizonyítvány

A míg az iskolában eljött az év vége és a bizonyítványosztás, a magyar gazdaság is elérkezett július közeledtével a maga fél évéhez, érdemes az ellenőrzőben szereplő főbb tárgyakat (GDP, infláció, pénzügyi stabilitás, költségvetés) értékelni. Az első negyedév GDP-növekedése még a legoptimistább várakozásokat is felülmúlta. A háztartások fogyasztása és így termelési oldalon a szolgáltató szektor hozzájárulása a kedvező tavalyi évet követően az idei évben még tovább növekedett. Mindez ellensúlyozza az ipar meglehetősen gyenge teljesítményét. Ami az építőipart illeti, hozzájárulása ugyan mérséklődött a tavalyi évhez képest, a szektor azonban összességében így is pozitív meglepetést okozott. Előretekintve a második fél évre, a bizalmi indikátorok szerint – különös tekintettel a GKI valaha mért legmagasabb konjunktúraindexére – nincs ok az aggodalomra.

Mindazonáltal a kilátásokat komolyan beárnyékolja a kereskedelmi háború felerősödése, a német belpolitikai válság és gazdasági lassulás. A hazai növekedés tekintetében tehát az ellenőrzőbe jó osztályzatot írnék, de egyre nagyobb a kockázat, hogy ez az év végére csak közepes lesz.

Az infláció értékelése meglehetősen kettős, hiszen az inflációs alapfolyamatokat nézve még mindig távoli az inflációs cél tartós elérése, a maginflációs mutató stabilan 2–2,5 százalék között ragadt. Ám már ez is tekinthető árstabilitásnak. Az már más kérdés, hogy a teljes infláció erős gyorsulást mutat, sőt ez az adat már júniusban át is lépheti a 3 százalékos küszöböt. Ez az olajárak okozta sokkhatás következménye, ami vélhetően átmeneti lesz. Az MNB-vel összhangban úgy vélem, hogy valahol 2,7–2,8 százalék körül lesz az idei átlagos infláció, vagyis aggodalomra egyelőre még nincsen ok, és a nyáron tapasztalt csúcsok után mérséklődhet az átlagos pénzromlási ütem. Az értékelést azonban komolyan rontja az árfolyam jelentős gyengülése. Ez önmagában már a pénzügyi stabilitás tekintetében is rizikó, de inflációs kockázatot is hordoz, ami a monetáris politikára is kihathat. Elsősorban tehát a jövőbeni kilátások miatt az inflációs folyamatokat közepesre értékelem.

Pénzügyi stabilitás terén három területre térnék ki: árfolyam, hozamok és hitelezési folyamatok. Előbbi két területen nincs ok az örömre, mert bár az év elejét jól kezdtük, a fél év végére sokat rontottunk az osztályzaton. A rekordgyenge szintet ostromló euró-forint, illetve az immáron 30 bázisponthoz közelítő három hónapos bankközi kamatláb miatt a kockázatok növekedtek. A hosszú hozamok emelkedése pedig az államadósság finanszírozását drágította meg nagymértékben. Fontos kiemelni, hogy a tíz évvel ezelőtti helyzethez képest a nemzetgazdaság egészének devizakitettsége igen csekély, de a nyaralásra készülőket ez aligha vigasztalja majd. Pozitív folyamatként tekinthetünk ugyanakkor a felfutó banki hitelezésre, illetve annak továbbra is egészséges szerkezetére. A hitelezés nélkül csupán egy megfelelt jegyet adok, de ez utóbbi közepesre menti az osztályzatot. A költségvetést is idevéve a dráguló forrásbevonás, a még mindig magas államadósság és a romló pénzforgalmi egyenleg továbbra sem néz ki jól, de a fundamentumok rendben vannak, így itt indokolt a jó osztályzat.

Az alapfolyamatok tehát többé-kevésbé kedvezők, ugyanakkor a kockázati térkép átrajzolódásával a második fél évre vonatkozó kilátás már borús.

Hiába alakult meg a német kormány, már a legalapvetőbb kérdésekben sincs egyetértés, ami a német és így közvetetten a magyar gazdasági stabilitást is veszélyezteti. Mindemellett egy új, mindent felülíró kockázattal is szembesültünk: a kereskedelmi háborúval. A feltörekvő piacok (főképpen a török, argentin, brazil események miatt) hatalmas tőkekiáramlással szembesülnek, ami fertőzi a magyar piacot is. Nem véletlen, hogy a kormányzati retorika egyre többet hangoztatja, hogy válság közeleg. Talán még korai farkast kiáltani, de kétségtelen, hogy megnőtt a válság esélye. Mindezek alapján könnyen előfordulhat, hogy az év végi ellenőrzőbe rosszabb jegyek kerülnek majd.