Klímabarát válasz Trump protekcionizmusára
Donald Trump „Amerika az első” – az importvámok bevezetésében realizálódó – stratégiája és az EU-s ellenintézkedések következtében az egész világgazdaság egy kereskedelmi patthelyzet felé sodródik. A két gazdaságot – illetve az egész világot – érintő valódi kihívásra azonban nem jut kellő figyelem. E kihívás abban áll, hogy a világgazdaságot, beleértve a nemzetközi kereskedelmet, úgy kellene átalakítani, hogy az tekintettel legyen a bolygó természetes korlátaira. Trump politikája a progresszív erőket paradox helyzetbe hozta, néhányan most úgy érzik, meg kell védeniük a kereskedelmi rendszert.
A progresszív politika sikere érdekében annak pártolóinak túl kell lépniük a meglévő kereskedelmi rendszer Trumppal szembeni védelmén.
Aktívan kell fellépniük, ami azt jelenti, a reformokat kell sürgetniük, hogy egy igazságos, méltányos és szabályokon alapuló nemzetközi kereskedelmi rend jöhessen létre.
Először is az alumínium és az acél behozatalára kivetett 10, illetve 25 százalékos vámmal szemben tervezett uniós ellenintézkedések kapcsán érdemes a vita gazdasági jelentőségén túltekinteni, s figyelembe venni az érintett termékek ökológiai aspektusát is. Például a szenet használó acéltermelés a globális szén-dioxid-kibocsátás mintegy 5 százalékát teszi ki.
Fotó: AFP
Ez a helyzet azonban megváltoztatható.
Az acélt kevésbé emisszióintenzív alternatív nyersanyagokkal is helyettesíteni lehet. Továbbá jóval kisebb mértékű emisszió mellett is lehet acélt gyártani.
Svéd vállalatok kutatják a szén-dioxid-mentes acélgyártás lehetőségeit, amelynél megújuló energiaforrásból származó áramot és hidrogént használnának. A ThyssenKrupp német multinacionális cég is egy olyan eljárás kifejlesztésén dolgozik, amelynél az acélgyártás során kiszabaduló gázokat nyersanyagként használnák a vegyi anyagok gyártásában és a szintetikus földgáz előállításában, így csökkentve a karbonszennyezést.
Ezek az alternatívák azonban nem lesznek életképesek, amíg az acélipar szabadon szennyezheti a légkört. A politikai spektrum különböző oldalán lévő közgazdászok egyetértenek abban, hogy az üvegházhatású gázkibocsátás korlátozásának kulcskérdése, hogy költségesebbé kell tenni az emissziót. Méghozzá annyira drágává, hogy a klímabarát opciók hozzájuk képest olcsóbbak s így versenyképesebbek legyenek. Emiatt a német zöld párt azt javasolja, hogy egy minimumárat határozzanak meg az EU emissziókereskedelmi rendszere részeként. Az USA-ban Kalifornia már megtette ezt. Franciaországgal az élére akarunk állni e folyamatnak Európában.
Az ilyen javaslatok erős ellenállásba ütköznek; sokan úgy vélik, hogy az emisszió magas európai ára a külföldi gyártóknak versenyelőnyt nyújtana. Továbbá miután a gyártás külföldre menekülne, a környezet összességében aligha kerülne jobb helyzetbe.
Gyengeségei ellenére az említett érvelések meggyőzőnek tűnnek az európai politikusok számára.
Van azonban egy megoldás: az emisszióintenzív importtermékekre – acélra, cementre, alumíniumra – kivetett uniós teher. Ez egy fontos lépés lenne az igazságos és a klímavédelmi szempontokat figyelembe vevő kereskedelmi rendszer kiépítése felé.
Az intézkedés tisztességes megoldásul szolgálna, mivel a környezetvédelmi szabályok ugyanúgy vonatkoznának az európai és a külföldi termékekre. Ráadásul, ha azonos terhek vonatkoznának az EU-ban gyártott termékre is, a szabályozás (border carbon adjustment) nem sértené a Világkereskedelmi Szervezet szabályait.
Ahelyett, hogy az EU hagyná magát, hogy Trump beráncigálja destruktív játékaiba, be kellene vezetnie ezt az intézkedést. Emmanuel Macron francia elnök lelkes támogatója az ügynek. Az MIT és a Német Nemzetközi Biztonsági Intézet, valamint más vezető intézmények kutatói konkrét javaslatokat dolgoztak ki arra, miként kell egy ilyen programot megvalósítani. Az EU a mechanizmus bevezetésével hatásosan érvelhet az igazságosabb és tisztább kereskedelem mellett.
Annak bemutatása, hogy a klímavédelem melletti elköteleződés hiánya sokba kerülhet, világszerte – beleértve az USA-t is – változást idézhet elő. Ez például arra ösztönözheti a Trump-adminisztrációt, hogy újragondolja a 2015-ös párizsi klímamegállapodásból való kilépését.
A Trump szűk látókörű protekcionizmusára adott, megfelelően méretezett előretekintő válasszal az EU megszilárdíthatná vezető szerepét a tisztességesebb, fenntarthatóbb kereskedelmi rendszerre vonatkozó törekvések terén. Ez nemcsak annak a környezetnek a védelmét segítené, amelytől mindannyian függünk, hanem az EU nemzetközi befolyását is erősítené. Erre és nem egy kereskedelmi háborúra van most szüksége a világnak.
Copyright: Project Syndicate, 2018
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.