Donald Trump túlbonyolított protekcionizmusa
Annak érdekében, hogy elkerüljék az acélimportra kivetett 25 százalékos amerikai importvámot, néhány ország beleegyezett abba, hogy exportkvótákat fogadjon el 59 acéltermékfajtára vonatkozóan. A Trump-kormányzat pedig bejelentette, hogy az acéltermékeket használó amerikai gyártók kérvényezhetik a vám alóli mentességet az amerikai kereskedelmi minisztériumtól, ha az Egyesült Államokban nem képesek beszerezni a szükséges termékeket.
Trump azt szeretné hinni, hogy az exportkvóták kikényszerítése és a hazai importőröknek nyújtott vámmentesség kedvező az Egyesült Államok számára mind politikai, mind gazdasági értelemben.
Semmi sem lehet távolabb az igazságtól. Politikai értelemben a Trump-adminisztráció már súlyos károkat okozott az USA nemzetközi megítélése szempontjából azzal, hogy a szövetséges országok exportjára kivetett vámokat nemzetbiztonsági okokkal indokolta.
A Trump-kormányzat által kivetett vámok káros gazdasági következményei azonban nem kevésbé aggasztók. Az acélimporttól függő amerikai gyártóknak már magasabb költségekkel kell megküzdeniük, az acél ára ugyanis az USA-ban 50 százalékkal haladja meg a Kínában vagy Európában mért szintet. A magasabb költségekre hivatkozva az ikonikus motorkerékpár-gyártó cég, a Harley-Davidson nemrégiben bejelentette, hogy termelésének bizonyos részét külföldre viszi, hogy elkerülje az Európai Unió válaszintézkedésként bevezetett vámjait.
Ahogy az amerikai gyártók költségei meghaladják a külföldi versenytársakét, az amerikai fogyasztóknak is drágulással kell majd szembenézniük. Ebből adódóan csökkentik vagy elhalasztják a vásárlásaikat, illetve fogyasztásuk legalább egy részét külföldi termékek teszik majd ki, amelyeket a vámok most viszonylag olcsóbbá tettek. A Peterson Nemzetközi Gazdaságtani Intézet számításai szerint az acéltermékekre kivetett vámok önmagukban 195 ezer munkahelyet szüntethetnek meg az autóiparban a következő három évben.
A vámok okozta nyilvánvaló károkon túlmenően az exportkvóták és a vámmentességek bevezetésének lesz egy bújtatottan jelentkező hatása is. Például Dél-Korea beleegyezett abba, hogy az USA-ba irányuló acélexportjának mértékét a 2015–2017-es szint 70 százalékában korlátozza. Ez kérdéseket vet fel azzal kapcsolatban, hogy az ilyen kvótákat miként kell egyáltalán adminisztrálni. Vagy a dél-koreai kormányzatnak, vagy az amerikai vámügyi hatóságoknak kell majd monitorozniuk az 59 acéltermék Amerikába történő exportját.
Ha Dél-Korea fogja ezt a feladatot ellátni, akkor az amerikai hatóságoknak vagy meg kell bízniuk a dél-koreaiak által közölt számokban, vagy duplikálják a kvóták betartásához szükséges ellenőrzés költségeit. Bárhogy is lesz, magasabb költségekkel és a szállítások csúszásával kell számolni, mivel a dél-koreai exportőröknek jóváhagyást kell majd kérniük minden egyes acéltermék-szállítmányra.
Ha ez az exportengedélyezési rendszer a kérvények érkezési sorrendje alapján működik majd, akkor az amerikai importőröknek és a dél-koreai exportőröknek nem lesz más választásuk, mint hogy már az év elején gyorsan leadják a rendeléseiket. Vagy ha a dél-koreai hatóságok úgy döntenek, hogy szétosztják a kvótákat a cégek között, akkor valószínűleg minden egyes cég szállítmányát össze kell vetniük a 2015–2017-es időszak exportadataival.
Egy rögzített kvótarendszer keretében azonban nem lesz verseny a dél-koreai acélexportőrök között az amerikai piacon. Az exportkvótákkal kapcsolatban világszerte megfigyelt múltbeli tapasztalatok alapján ennek az lehet az eredménye, hogy csökken a minőség-ellenőrzés szintje, illetve megnövekszik a szállítások ideje, mivel az exportőröknek nem áll érdekükben, hogy az új ügyfelekért versengjenek egymással.
A vámmentességnek hasonlóan káros következményei lesznek. Június végéig az amerikai kereskedelmi minisztériumhoz már 21 ezer mentességre vonatkozó kérelem érkezett be, és a tárca számításai szerint ez a szám idén meg fog duplázódni. E kérelmek feldolgozása időbe telik, és további nehézségeket okoz. Ez annál inkább így van, mert a mentességet kérelmező cégeknek minden egyes acéltermékre külön kell a kérelmet benyújtaniuk, illetve a mentességet évente meg kell újítani. A kereskedelmi minisztérium mintegy harminc új munkatársat vett fel a kérelmek 90 napon belüli elbírálására. A kérelmeket harminc napra nyilvánossá kell tenni, és ha egy amerikai acélgyártó azt jelzi, hogy le tudja gyártani az adott acélterméket, akkor a kérelmet elutasítják. Június 21-én az elsőként beérkező húszezer kérvény közül kilencezret további felülvizsgálat alá helyeztek, 42 esetben adták ki a mentességet, 56 esetben pedig elutasították.
A gyakorlatban egy ilyen rendszer bármelyik hazai gyártónak lehetővé teszi, hogy blokkolja az olyan acéltermékek vámmentes importját, amelyekről úgy gondolja, hogy maga is le tudja gyártani.
Amikor ilyenfajta adminisztrációs rendszert alkalmaztak bárhol a világban, az azt eredményezte, hogy a cégek kétes állításokat fogalmaztak meg a kapacitásaikkal kapcsolatban, a minőségre, az árra, illetve a szállítások idejére vonatkozó szempontok figyelembevétele nélkül.
A Trump-adminisztráció esetében pedig minden okunk megvan kételkedni abban, hogy az ilyen állításokat kivizsgáló hivatalok rendelkeznek a szükséges kvalitásokkal.
Fotó: AFP / Nicholas Kamm
A protekcionizmus új időszakában a vámmentességet elnyerő amerikai cégek és a kvótajogosultságot szerző dél-koreai vállalatok olcsón értékes vagyonjogot szereznek. Emiatt a cégeknek még több okuk lesz arra, hogy lobbizzanak a saját ügyük érdekében, illetve más módokon gyakoroljanak nyomást az engedélyeztető hatóságokra, ami tovább bonyolítja az eljárási folyamatokat, és felveti a korrupció lehetőségét. Még ha a döntéshozatal független intézmények kezébe kerül is, a visszaélések megelőzése miatt bonyolultabbá és hosszabbá válnak az eljárási folyamatok.
Trump „Amerika az első” kereskedelmi politikája azt fogja okozni, hogy a hazai gyártók nem megfelelő adatokat közölnek magukról, csökken a minőség-ellenőrzés színvonala, a bürokratikus eljárások miatt több időbe telik a megrendelések teljesítése, illetve nagyobb akadályokkal kell szembenézniük a piacra lépő potenciális új versenytársaknak. Ahogy a vámokat vagy a kvótákat kivetik, a többi amerikai iparág is hasonló protekcionista megközelítést fog követelni. Emiatt lehet az, hogy Trump most az autókkal kapcsolatban fenyeget új vámokkal. Ahogy ez a spirál beindul, nem lehet majd megmondani, hogy hol ér véget.
A Trump-adminisztráció adócsökkentést és a szabályozások megnyirbálását hajtotta végre abban a reményben, hogy ezzel erősíti a termelékenység növekedését. Azzal azonban, hogy az amerikai gyártóknak és a világnak a vámok, a kvóták és a mentességek rendszerével kell megbirkózniuk, éppen az ellenkező hatást éri el: ez ugyanis alacsonyabb szintű versenyt, magasabb árakat, rosszabb minőségű szolgáltatásokat és kevesebb innovációt idéz elő.
Copyright: Project Syndicate, 2018
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.