Külkereskedelem, technológia és Hszi Csin-ping kérdése
Az ellentmondások világában élünk – jegyezte meg Hszi Csin-ping kínai elnök a 2017-es Világgazdasági Fórumon tartott beszédében. Egyfelől „a növekvő jólét, illetve a tudomány és technológia terén történő előrelépések” eddig nem látott fejlődést tettek lehetővé. Másfelől „a gyakori regionális konfliktusok, az olyan globális kihívások, mint a terrorizmus, a menekültkérdés, illetve a szegénység, a munkanélküliség, valamint a növekvő jövedelmi különbségek” súlyos bizonytalanságot hoztak létre. Hszi Csin-ping aztán feltette a kérdést:
Mi romlott el a világban?
A válasz talán a technológia témakörével kapcsolatos, amelyet Hszi kulcsnak tart a kínaiak magas jövedelmi státuszba emelkedéséhez. Különösképpen azért, mert a technológiai fejlődés folyamatában – amelyet igen rosszul irányítunk – fordulóponthoz érkezhettünk.
A technológia azóta alakítja, formálja életünket, amióta az ember felfedezte, hogy miként készíthet kőből eszközöket. Természetesnek lehet tekinteni, hogy egy hosszú folyamatban vannak olyan pillanatok, amikor a technológiai változások addig nem tapasztalt kihívásokat idéznek elő. Ilyen fordulópont volt az ipari forradalom. A 18. századi Britanniában, a forradalom kiindulási pontján a technológiai fejlődés súlyos bajokat is okozott. A munkások hiába dolgoztak napi 12-14 órát, az egyenlőtlenség tovább nőtt. A gyermekmunka mértéke meghaladta azokat a szinteket is, amelyek manapság a legszegényebb szubszaharai afrikai gazdaságok némelyikét jellemzik. Európa azonban felülkerekedett ezen a helyzeten. Az olyan közgazdászoknak köszönhető úttörő kutatások, mint Adam Smith és Antoine Cournot, újszerű megoldásokhoz vezettek, mint a progresszív jövedelemadó, illetve az új munkajogi törvények és szabályozások. Ennek eredményeképpen az ipari forradalom felgyorsította a gazdasági fejlődést, és növelte a jólétet. Az emberiség történelme más ipari forradalmakat is látott, beleértve azt, amely jelenleg is zajlik. Ez az úgynevezett negyedik ipari forradalom a digitális technológia fejlődése köré összpontosul.
Fotó: AFP PHOTO / Nicolas ASFOURI
Ez a technológiai haladás lehetővé tette a gazdasági globalizációt, amely az ipari forradalomhoz hasonlóan addig nem látott fejlődést eredményezett, miközben – ahogy Hszi Csin-ping megjegyezte – új kihívásokat hozott, köztük a növekvő egyenlőtlenséget és a munkavállalók sérülékenységét. Ezen kihívások kezelése helyett – amit Európa megtett a 19. században – a világ jó része politikai polarizációba, erősödő nacionalizmusba és a másik felet hibáztató, káros játszmákba süllyedt. Itt azt kell kiemelni, hogy az Egyesült Államok Donald Trump vezetésével rövid idő alatt egy szemet szemért jellegű, kereskedelmi háborúvá fajuló konfliktust indított el, amely az egész világ számára, de különösen magára az USA-ra nézve nagyon káros hatásokkal járhat.
Amit ez a fajta magatartás nem vesz figyelembe, az a globalizáció, amely alapvetően természetes jelenség. A globalizációval szembeni érvelés éppúgy nem tekinthető építő jellegű kritikának, mint a gravitáció hibáztatása az épületek összeomlásáért. Ahogy arra Hszi Csin-ping rámutatott a Világgazdasági Fórumon tartott beszédében: a globalizáció „a tudományos és technológiai fejlődés természetes eredménye, nem valami olyasmi, amit egyes személyek vagy országok hoztak létre”.
Trump kereskedelmi háborújának esetében az amerikai politika szintén egy olyan, a kétoldalú kereskedelmi deficitekkel kapcsolatos félreértésre reflektál, amelyre a közgazdászok ismétlődően rávilágítanak. Trump azt állítja, hogy a külkereskedelmi deficit lényegében veszteség, és az USA-val szemben külkereskedelmi többlettel rendelkező országok, mint Mexikó vagy Kína, tisztességtelen módon járnak el. Ezért szerinte ezek az országok tartoznak az USA-nak.
Ennek a téves nézetnek a megértéséhez gondoljunk bele, hogy milyen kapcsolatban vagyunk a sarki bolttal. Minden év végén jelentős „kereskedelmi hiányt” halmozunk fel az üzlettel szemben, mivel a bolt termékeket árul nekünk, mi pedig nem adunk el semmit. Azt állítani, hogy Kína tartozik az USA-nak a vele szembeni kereskedelmi többlete miatt, olyan, mintha azt mondanánk, hogy a sarki bolt annyi pénzzel tartozik nekünk, mint amennyit ott elköltöttünk.
A modern gazdaság függ a bilaterális kereskedelmi deficitektől, azok nélkül összeomlana. A fejlett technológiák és a felgyorsuló specializáció korában szörnyen drága lenne, ha mindent saját magunk próbálnánk előállítani.
Most úgy tűnik, hogy az USA eltökélt abban a követelésében, hogy a külkereskedelmi partnereinek meg kell fizetniük „tartozásaikat”. A valószínűbb forgatókönyv azonban az, hogy az olyan gazdaságok, mint Kanada, Európa és Mexikó, arra fognak törekedni, hogy a Kínával való kapcsolatok mélyítésével ellensúlyozzák a Trump által bevezetett vámok hatását, ami egyértelmű győzelem lenne Amerika fő globális versenytársa számára. Kétségbevonhatatlan tény, hogy a technológiai fordulópont, amelyben vagyunk, problémákat okozott minden országnak. Ahelyett azonban, hogy a technológiai fejlődés okozta kihívások miatt egymást hibáztatnánk – ez a megközelítés a legrosszabb időket idézné fel –, együtt kell dolgoznunk a kihívások kezelésében. Bármelyik ország, amely elutasítja ezt a hozzáállást, mindenki számára problémát fog okozni, amivel végeredményben arra ítéli saját magát, hogy lemarad a többi országtól.
Copyright: Project Syndicate, 2018
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.