Újraírta az erőviszonyokat a pénzügyi válság

Az elmúlt három évtized egyik közhelye, hogy amikor a fejlett gazdaságok növekednek, akkor a feltörekvő piacok túlteljesítenek, amikor pedig a globális feltételek kedvezőtlenek, akkor a feltörekvő gazdaságok erőteljes visszaeséseket produkálnak. Ez többé-kevésbé most is igaz. Amikor azonban a következő évek feltörekvő piaci befektetési lehetőségeit vizsgáljuk meg, akkor figyelembe kell vennünk azokat a változásokat, amelyek a fejlett piaci pénzügyi válságot követték, valamint tekintettel kell lennünk a geopolitikai környezet nagyobb mértékű változására is.

Egyfelől sok feltörekvő gazdaság ellenállóbb lett, és már nem egyszerűen a fejlett piacok farvizén próbál elboldogulni.

A feltörekvő piacokat érő sok kockázat azonban még mindig erőteljesen differenciált megközelítést kíván, mivel a piaci illikviditás fokozhatja az ársokkok hatását. Mégis, a magasabb hozamokon kívül három trend is támogatja a feltörekvő piacokon történő befektetéseket.

Először is, a feltörekvő piaci gazdaságok az utóbbi néhány évtizedben számottevő fejlődést értek el, erősen csökkentették a függésüket a külföldi forrásoktól. Másodsorban a legtöbb feltörekvő piac lebegő árfolyamrendszerre váltott, ami elősegíti a gazdasági növekedés biztosítását a külső sokkokkal, mint például a nem várt amerikai monetáris politikai szigorítással szemben. Továbbá a legfontosabb tényező ebből a szempontból az, hogy a legtöbb feltörekvő piaci jegybank jó eredményeket ért el az inflációs célok teljesítésében.

Néhány más új fejleményről is szót kell ejteni. A legfontosabb, hogy úgy tűnik, a fejlett gazdaságokban zajló monetáris politikai normalizáció lassú ütemben folytatódik a kedvezőtlen demográfiai helyzet, a magas adósságszintek és az alacsony szintű termelékenységi növekedés miatt. Viszont az alacsony egyensúlyi kamatok fontos biztosítékot nyújtanak a helyi és a külső adósságok árai szempontjából a feltörekvő piacokon. Hasonló pozitív hatása van annak is, hogy nincs inflációs nyomás a világgazdaságban.

A feltörekvő piacoknak lassan már kevésbé kellene érzékenynek lenniük az amerikai kamatokkal és a dollárral szemben a kisebb külső finanszírozási igények és a nyersanyagexporttól való gyengébb függés miatt.

Argentína és Törökország kivételével a legtöbb nagyobb feltörekvő piaci gazdaság megszabadult a dollárban jegyzett adósság kibocsátásának „eredeti bűnétől”, és már saját valutájában tud hitelt felvenni. A gyengébb potenciális növekedés viszont táptalaja a populizmus térnyerésének a szilárd intézményekkel nem rendelkező országokban, és a populista intézkedések akadályozni fogják a növekedést. Vagyis, miközben a kockázatok nagy átlagban csökkenhetnek a feltörekvő piacokon, ez a kockázattípus megmarad. Érdekes megfigyelés, hogy a feltörekvő piacok sikere az árfolyamaik lebegtetésében – hozzáadódva az alacsony növekedési környezethez – közvetetten a nacionalista, protekcionista intézkedések elterjedését váltotta ki a fejlett gazdaságokban. Azzal, hogy a növekedési potenciál most alacsonyabb, az árfolyamvezérelt kiigazításokkal szembeni politikai érzékenység jóval erősebb. Ez növeli a feltörekvő piaci valutaleértékelések és a fejlett piaci szakpolitikai válaszok (köztük a vámok) közötti negatív visszacsatolás kockázatát.

Még rosszabb, hogy ezt az ördögi kört igen nehéz megbontani, mivel a feltörekvő piaci valuták jellemzően gyengülnek, amikor a növekedés veszélybe kerül.

Összefoglalva: jó hír, hogy csökkentek a feltörekvő piacokon történő befektetések hagyományos veszélyei. A rossz, hogy likviditási problémák gyakrabban fognak előfordulni, ami miatt jobban kell figyelni az illikvid kitettségek mértékére. Az alacsonyabb potenciális növekedés emeli a populista intézkedések kockázatát is, amit nagy valószínűséggel magasabb felárakkal kell kiegyensúlyozni.

Copyright Project Syndicate, 2018