A kiberbiztonság versenyképességi kérdés

Szakértők szerint

a kiberbűn­cse­lek­mények által a globális gazdaságban okozott kár a 2015-ös, 3 ezermilliárd dolláros szintről 2021-re megduplázódik.

A ki­berbűnözés eközben három éven belül a drogkereskedelemnél is jövedelmezőbb globális illegális üzletté válik. Miért fontos ez nekünk? Kétféle vállalkozás létezik a világon: amelyet ért már kibertámadás, és amely még nem tud róla. A kiberbűnözés tendenciái alapján már nem a közvetlen pénzügyi haszonszerzéssel kecsegtető cselekmények jelentik a derékhadat: a banki adatok ellopása, fizetési rendszerek feltörése ugyan az egyén szemében leginkább húsba vágó veszély, eközben viszont feltörekvőben vannak az állami és kvázi állami szereplők kölcsönös károkozási és adatszerzési kísérletei, valamint a személyes adatok üzleti vagy éppen NGO-, esetleg politikaimarketing-célú megszerzése vagy jogosulatlan felhasználása. Számunkra még ennél is súlyosabb következményei lehetnek a kibereszközökkel végzett ipari kémkedésnek, amelynek célja a szellemi tulajdon jogtalan megszerzése és felhasználása – a technológialopás.

Másról sem hallunk, mint hogy a világgazdasági versenyben az új technológiák kifejlesztői és legügyesebb, leggyorsabb üzleti megvalósítói szereznek előnyt. Ennélfogva minden az innovációról, a kreativitás teremtő erejéről szól. Éppen ezt az alkotó folyamatot, az abba történő beruházásokat sodorja veszélybe a digitális ipari kémkedés.

A nyugati minták dominálta globális kapitalista modell a szellemi tulajdon határozott, olykor aránytalanul erős védelmére alapoz. A gazdasági élet legtöbb területén, normál ügymenetben túlzás nélkül kijelenthetjük, hogy a szellemi tulajdon és az ahhoz fűződő jogok biztonsága magát az életet, a versenyképességet jelenti. Nem véletlenül kész az Egyesült Államok globális hatású kereskedelmi háborút indítani Kína ellen, amikor csúcstechnológiai előnyének elvesztésétől fél. Nem véletlen, hogy egy külföldi működőtőke-befektető szemével hazánk ideális célpont, hiszen nálunk leginkább egykori üzleti partnerek között merülnek fel védjegybirtoklási viták, és az ismertebb esetekben éppen nagy, külföldi multik keveredtek szabadalombitorlási ügyekbe, lásd az Adidas méltatlan eljárását Oroszi László feltalálóval szemben.

A magyar kis- és közepes méretű vállalkozások innovációs potenciáljának erősítése kulcsfontosságú hazánk versenyképessége szempontjából.

A mérnöki innovációt pedig nem úgy érdemes elképzelni, hogy Elon Musk tizenkét kreatív férfi társaságában megálmodja egy termék legújabb dizájnját. Ezzel szemben a hatékonyságot növelő megoldásokat a gyártástechnológia gyakorlatában otthonosan mozgó, szakterületük nemzetközi trendjeit, tudományos vívmányait figyelemmel kísérő mérnökök, programozók, technikusok által számítógépbe vitt tervrajzok, számítások és ezek hitelesítésén keresztül szellemi tulajdonná váló szabadalmak képezik. A természeti erőforrásokban szegényebb, viszonylag kicsi belső piacú hazánknak kulcsfontosságú e szellemi erőfeszítések, invenciók védelme.

Mivel ezek a termékek ma már mindenhol digitális formátumban tárolódnak, kiberbűnözői eszközökkel eltulajdoníthatók. Múlt heti a hír, amely szerint kínai hardvergyártók által beépített technikai eszközökön és beszállítókon keresztül „valakik” éveken keresztül hozzáférhettek a legnagyobb amerikai tech óriások némelyikének titkaihoz. A világ legfejlettebb titkosszolgálatainak akcióira vajmi kevés ráhatása lehet egy magyar vállalkozásnak – amire viszont képesek vagyunk, azt kötelességünk meg is tenni.

A vállalati kibervédelem költségeire egyfajta technológiai járulékként vagy biztosításként érdemes tekinteni: a digitális technológiák nyújtotta hatékonyság- és jövedelemnövekményből erre a célra fordított összeg megtérül, amikor ennek köszönhetően nem ér bennünket baj, vagy ha ezáltal biztosítva vagyunk az elszenvedett károkkal szemben. Fontos leszögezni azt is, hogy a leggyengébb láncszem itt is az ember. Éppen ezért a legjobb kiberbiztonság-befektetés az oktatás és a képzés.