Az állattenyésztés újragondolása

Július közepén, amikor a súlyos aszály megtizedelte a termést, az európai tej- és húságazatban néhány gazdának kényszervágásokat kellett végeznie, hogy csökkentse azon állatainak a számát, amelyeket etetnie kell. Az ilyen kétségbeesett lépések megszokottá válnak majd világszerte, mivel a hőhullámok hosszabbak, forróbbak, szárazabbak és gyakoribbak lesznek.

Az állattenyésztés nemcsak sérülékeny a klímaváltozás már megtapasztalt és előre jelzett hatásaival szemben, hanem egyben a probléma egyik fő kiváltója is.

Az állatok hús- és tejtermékek előállításáért történő tenyésztése okozza az üvegházhatású gáz globális kibocsátásának 16,5 százalékát.

Az állattenyésztés a felelős az emberi tevékenységek által okozott metánkibocsátás harmadáért és a nitrogén-oxid-emisszió kétharmadáért is. Mindkettő erőteljesen üvegházhatású gáznak számít, és több hőt tartanak vissza, mint a szén-dioxid.

A légkör szennyezésén túl, a biodiverzitás terén bekövetkező veszteség elképesztő mértéke, 60 százaléka is az állattenyésztés okozta földhasználati változásokhoz köthető. A mezőgazdasági földek 80 százalékát vagy állattenyésztésre, vagy az állatok takarmányozásához szükséges növények termesztésére használják. Emellett figyelembe kell venni azt is, hogy a túlzott mértékű húsevés egészségtelen.

Nagy áldozatok meghozatala nélkül is javíthatnánk ezen a helyzeten.

A Chatham House nemrégiben megjelent kutatása szerint például a fejlett országokban az emberek elfogadnák a húsbevitelük csökkentését, ha megfelelő és ízletes alternatív élelmiszereket tudnának vásárolni hozzávetőleg ugyanazon az árszinten.

Természetesen nem azt javaslom, hogy mindenkinek vegetáriánusnak vagy vegánnak kellene lennie (bár kétségtelen, hogy ezek az étrendek kedvezőbbek környezeti szempontból, mivel kevésbé járulnak hozzá a klímaváltozáshoz). Azt sem gondolom, hogy a kormányzatoknak plafonszinteket kellene bevezetniük a húsfogyasztásra. Azon politikai döntéshozók számára azonban, akik elfogadják, hogy a húsbevitel csökkentésének kevés hátránya és sok előnye van a legtöbb ember számára a fejlett országokban, számos költséghatékony megoldás áll rendelkezésükre, hogy ebbe az irányba tereljék az embereket.

Először is, a kormányzatoknak le kellene állítaniuk az ipari jellegű mezőgazdaság, illetve azon termények szubvencionálását, amelyek a tömegtartásban lévő állatok vágásra történő felhizlalását szolgálják. A környezetszennyező és embertelen eljárások támogatásával az országok szó szerint fizetnek a cégeknek azért, hogy azok aláássák a 2015-ös párizsi klímamegállapodás által kitűzött emissziós célokat.

Ehelyett a kormányoknak a támogatásokat át kellene irányítaniuk a klímasemlegesebb, proteingazdag növények, mint a hüvelyesek termesztése felé. Több bab, borsó, lencse termesztésével a gazdák segítenék a klímaváltozás elleni küzdelmet az üvegházhatású gázok emissziójának csökkentésével. Emellett élveznék ezen növények előnyeit, mivel ellenállóbbak a száraz, meleg időjárással szemben.

Az állami támogatást át lehetne irányítani a nagyüzemi állattenyésztéstől a növényi alapú és más alternatív „húsok” előállítása felé.

A „tiszta hús” piaca még gyerekcipőben jár, de gyorsan növekszik, és a közvélemény reakciója túlnyomórészt kedvező a piac fejlettebb termékei iránt.

A fosszilisüzemanyag-iparhoz hasonlóan a húsipar szószólói abba az irányba ösztökélik a politikusokat, hogy blokkolják az alternatív megoldások bevezetését. Sok országban a lobbistáknak sikerült elérniük a húsalapú nevek használatának betiltását a növényi alapú termékekre vonatkozóan. Franciaország például nemrégiben tiltotta be a burger és a steak kifejezés használatát a vegán termékeknél azon az alapon, hogy azok csak állati húsból készülhetnek. Az ilyen intézkedések egyértelmű akadályokat jelentenek a húsfogyasztás csökkentése terén, és ellentmondanak ezen országok párizsi klímamegállapodásban tett vállalásainak.

A klímapolitika szempontjából az élelmiszeripart és a mezőgazdaságot erősebben kellene szabályozni, mint az energiaszektort és a szállítási, közlekedési ágazatot.

Mindkét utóbbi szektorban világos iránymutatások vannak arra, hogy miként kell kezelni a klímaváltozást és csökkenteni az emissziót. Régóta esedékesek lennének azok az intézkedések, amelyek a mezőgazdaság és az élelmiszer-termelés terén is a felmelegedést okozó hatások korlátozását célozzák.

Még két évnek kell eltelnie ahhoz, hogy az első nagyobb jelentés elkészüljön, amely felméri a párizsi klímamegállapodás óta elért eredményeket. Az egyes országoknak be kell mutatniuk, hogy mit tettek eddig, és mit fognak tenni a jövőben az emissziójuk csökkentése érdekében. A problémák nagy részét azonban érintetlenül hagyják, ha elmulasztják kezelni a hús- és tejtermékek előállításának és fogyasztásának kérdését.

Mindeközben az európai gazdáknak a világ más agrártermelőihez hasonlóan még több olyan aszályos időszakot kell majd elviselniük, mint ami az idei nyarat jellemezte. Egyre nehezebb lesz a hús- és tejágazat termékeit előállítani, illetve az idő előtti kényszerlevágás megszokott lesz. A fosszilis üzemanyagokhoz hasonlóan az egyetlen lehetőségünk az, hogy felülkerekedünk az iparág ellenállásán, és úgy alakítjuk át a táplálkozásunkat, hogy az egészségesebb, környezetbarátabb és egyben ízletes étrendet tegyen lehetővé.

Copyright: Project Syndicate, 2018

www.project-syndicate.org